Drive – egy sorozat bukása a pénzeszsákok árnyékában
Mitől lesz sikeres egy sorozat? Hogyan döntenek a műsorstruktúráról az egyes, profitorientált tévétársaságok? Miért látod mindig csak a mainstreamet a kereskedelmi csatornákon?Volt egyszer egy Firefly. A sorozatot a nézettség hiányában abbahagyták, aztán mire végre eljutott elég nézőhöz, a csatorna teljesen levette a műsoráról. Aztán lett belőle nagyfilm is szerencsére, valamint kiadták DVD-n a TV-ben leadott részeket, így sikerült beírnia magát a sci-fi történelemkönyvébe, ám valószínűleg folytatása egyhamar nem lesz. Hiába alapult egy kiváló csapaton, történeten, univerzumon – a nézők inkább a szappanoperákat, valamint az amerikai tucat-akciófilmeket választották. Speciel itt elrontották a kezdést, ugyanis olyankor adták ezeket a részeket, amikor nem a fő vásárlóerőt birtokló nézők huppannak a kényelmes fotelokba.
De még mindezek előtt volt egy Family Guy is, amely egy animált sorozat volt, és kétszer is abbahagyták a sugárzását. Aztán az egészet kiadták DVD-n, és mint kiderült, pillanatok alatt elkapkodták a korongokat, és megtörtént a csoda, a sorozatot elkezdték újra gyártani, és még most is sikerrel szerepel a FOX műsorán. Azt azért ne feledjük, a csoda alapját az az óriási érdeklődés jelentette, amely óriási bevételt is okozott a csatornának.
És akkor el is érkeztünk a legújabb sorozathoz, amely a Drive névre hallgat, és főszereplője a Firefly egyik fő alakja, Nathan Fillion, aki az űrhajó kapitányát alakította. Az írás aktualitását pedig nem más adja, mint hogy ezt a szériát, négy rész sugárzása után levették a műsorról! Az indok? Nagy csinnadrattával hirdették meg (többek között az American Idol, az amerikai, nagy népszerűségnek örvendő tehetségkutató keretein belül), és mégsem hozta a szükséges nézőszámot. Levették a műsorról, és helyette a hazánkban is sikerrel vetített House-t (itthon Dr. House) ismétlik ebben a műsorsávban a hétfői napokon. Mielőtt következtetéseket vonnánk le bármivel is kapcsolatban, szeretném, ha jobban megismerhetnétek a megszüntetett sorozatot, amelyet nagy valószínűséggel itthon sosem fognak vetíteni, hacsak nem sikerül meggyőzni (pénzben mérhető módon) a csatornát arról, hogy folytassák a Drive-ot.
A történet rögtön a lecsóba csap, és legalább annyira pörgős, mint egy 24 óra, csak kevésbé kiszámítható, hiszen míg ott tudjuk, hogy Jack Bauer mindig megmenti Amerikát, itt legalább annyira lehetünk biztosak az egyes szereplők indokaiban, vagy éppen a velük történő események alakulásában, mint abban, hogy a Lost című sorozatban tulajdonképpen mi is történik a sziget lakóival. Az első epizódban főhősünk, Alex Tully helyzetét, valamint más sorstársainak a versenybe történő bekerülését láthatjuk. Hogy mi is ez a verseny? Nos, az eddig bemutatott négy epizód révén annyit tudhatunk, hogy pénzes és befolyással rendelkező emberek, valószínűleg saját szórakoztatásukra szerveznek egy illegális, de óriási szervezést igénylő, államok közötti versenyt, amibe az emberek vagy önszántukból (pl. pénzért), vagy kisebb-nagyobb kényszerítésre szállnak be. Tully esetében valaki elrabolta a feleségét, és emiatt kénytelen nekivágni az útnak, ám mint az később kiderül, főhősünk sem annyira árta(lma)tlan bárányka, mint a legelején hisszük.
Hogy miért is kiemelkedően jó a sorozat a többihez képest? Mert itt minden karakternek megvan a maga élete, a maga kis világa, és szép lassan összeáll a kép, miközben egyre jobban bővül is, és újabb érdekes darabokkal egészül ki a puzzle. De nem úgy, mint a Lost esetében, ahol már a 67. epizódon is túl vagyunk, mégsem tudunk semmit arról, mi folyik a szigeten, ráadásul az egyes részek olyan vontatottak, hogy a történéseket körülbelül 2-3 mondatban össze lehetne foglalni, és akkor a sorozatos ismétlődésekről nem is beszéltem még. Félreértés ne essék, az alapötlet kiváló itt is, csak a megvalósítás lassan kezd unalmasabb lenni, mint a Parlamenti közvetítések. Ellentétben ezzel a Drive pörgős, az egyes eseményeknek oka van, ami ráadásul az adott részen belül ki is derül. Az alapötlet része a 24 órához hasonló, hiszen minden egy napon belül történik, ahogy egyre közelebb kerülünk a célvonalhoz, és egyre több dolgot tudunk meg a versenyről, és a szereplőkről is. Ráadásul az egyes szereplőkkel akár pillanatok alatt óriási események történhetnek, amik a történet folyását akár meg is fordíthatják.
A legérdekesebb az egészben az, hogy a sorozatot szépen beharangozták, elindították, aztán amikor a vártnál alacsonyabb nézettséget hozott, ráadásul állítólag a Drive után következő 24 óra aktuális részét is kevesebben nézték emiatt (a nézők szerint inkább arról volt szó, hogy az eddigi szériák közül a legrosszabbul sikerült részt adták le). Nem tudom, a Lost kampánya mennyiben volt jobb, és ott mennyi nézővel indított a sorozat első pár része, de az biztos, hogy a Drive esetében egyáltalán nem várták meg a bevezető részek kifutását a FOX-nál. Az Invasion (itthon a Rejtélyek városa néven vetítették), melynek az alapötlete egész jó volt, ám a kezdeti részek nagyon csöpögősre és vontatottra sikeredtek, pont akkor szűnt meg, amikor kezdett kicsit bekeményedni, és leleplezni a titkokat, fejleszteni a karaktereket, pörgősebbé tenni a cselekményt. Szinte biztos vagyok, hogy ez a sorozat sem nyithatott túl nagy nézettséggel, habár az UFO-s téma az X-Akták sikerét elnézve biztosan sok érdeklődőt vonzhatott a képernyők elé, mégis megért egy teljes szériát. Elsődlegesen főként arról lehet szó, hogy az a célközönség, akik szívesen leültek volna a Drive elé, nem azonos azokkal, akik a többi, kevésbé igényes, és könnyebben fogyasztható sorozatokat nézik, és éppen ezért több idő is szükséges, míg az új sorozat híre, visszhangja elér hozzájuk is. Sajnos a FOX az utóbbi jó pár évben már pusztán pénzügyi okokból is leírt több ígéretes sorozatot is, és ne higgyük, hogy ezek a dolgok a hazai kereskedelmi televízióknál másképp működnének.
Ahogy külföldön, itthon is óriási harc folyik a nézettség körül, és vérre menő csaták folynak a főműsoridőben. És hogy mi a nyerő? Ha megnézzük, itthon is az akciófilmek, valamint a gagyi családi komédiák viszik a prímet, a hirdetők nyomásának köszönhetően pedig a minőségi műsorszolgáltatás, az ismeretterjesztés általában a háttérbe szorul, és a lényeg, hogy a néző szórakozzon, és addig, amíg a képernyőt bámulja, ne gondolkozzon, ne kapcsoljon át, csak a műsorokat, és az azokat megszakító hirdetéseket bambulja. Igen, valahogy ilyen a csatornák számára az ideális, önálló tudat nélküli tévénéző. És ezen emberek létét és sokaságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a stratégia működik, és csak a bevételek határozzák meg egy-egy sorozat létjogosultságát.
Szegény Nathan Fillon úgy látszik, mindig jól választ – olyan sorozatokat, amikben van ötlet, jól felépítettek a karakterek, és minőségi szórakoztatást ígérnek, valamint azt, hogy nem előre kiszámítható a cselekmény -, ám sajnos úgy tűnik, a közönség egy része nem kíváncsi ezekre a sorozatokra, a csatornák pedig a hosszabb távú, a minőséget javító műsorpolitika helyett a minél rövidebb idő alatt minél nagyobb hasznot szerző mainstreamet részesítik előnyben. Ahelyett, hogy ők maguk nevelnék a közönséget arra, hogy a bugyuta, kiszámítható, és már a huszadik bőrt is megért sorozatokat megbuktatnák, ugyanabból az ötletből annyi pénzt próbálnak meg kifacsarni, amennyit csak lehetséges. A 24 óra például már a hatodik szériánál tart, pedig az első két-három széria után újat már nem volt képes felmutatni. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a Lost esetében teljesen mindegy, hogy kihagy-e egy részt az ember, vagy sem, mert úgysem marad le semmi lényegesről. Vagy ha mégis, a legutolsó részben biztosan bevágják a fontosabb jeleneteket is, hiszen az átlagnéző úgyis elfelejtette már, mi történt pár résszel korábban.
Hogy hogyan lehetne megmenteni a Drive-ot, és folytatásra bírni a FOX-ot? Csakis pénzzel. Például azzal, hogy ha kiadnak egy DVD-t a leadott részekből, vagy az online letölthető részeket megvásárolják az emberek. Petíciókkal és fenyegetésekkel, és párbeszéddel lehetetlen eredményre jutni ezen vállalatoknál. Akik pedig az egésznek megisszák a levét, azok a minőségi tévézésre vágyó nézők, valamint a felnövekvő generáció, amelyik már csak az igénytelen sorozatokkal fog találkozni, és nem is tudja, miről marad le – hogy más, messzebb mutató következményekről ne is beszéljek.
Akinek sikerült esetleg felkelteni az érdeklődését a Drive, vagy a Firefly iránt, a népszerű torrentes helyekről letöltheti az egyes epizódokat, angol nyelven persze. Mivel ez nem éppen egy hivatalosan is engedélyezett módja az epizódok beszerzésének, így ezzel kapcsolatban maximum annyit mondhatok, tessék keresgélni a Google segítségével… 🙂