Tavaszi nagytakarítás

Itt az ideje annak, hogy kitakarítsátok a gépeiteket! Jön a nyár, erősebben fognak dolgozni a ventilátorok, Ti pedig meg fogtok süketülni a ventilátorok nyivákolásától, hogy ha nem tartjátok karban a gépetek belsejét. Hogyan fogj hozzá a művelethez? Kezdetnek olvasd el írásunkat!Egy számítógépet egy átlagos otthonban félévente érdemes kitakarítani, főleg akkor, ha sok por felhalmozódik a környezetben, esetleg ablak közelében található a gép. Legalább évente mindenképpen érdemes kicsit tisztogatni, mivel nyáron, amikor magasabb a hőmérséklet, a ventilátorok is erősebben dolgoznak, és a hangjuk ilyenkor sokkal erősebb, főleg akkor, ha a működésüket még a felgyülemlett por is akadályozza.

Mindezen túl jó tudni, hogy a por vezető képességekkel rendelkezik, így képes rövidre zárni az áramköröket, aminek eredménye az, hogy a számítógép elkezd furán viselkedni. Továbbá a forgó alkatrészeket akadályozza működésükben, és mivel ezek garantálják a levegőáramlást a gépházon belül, így egy idő múltán vagy érdekes hangjuk lesz, vagy – lassabb fordulatszám esetén – akár meg is állhatnak, ezzel pedig az általuk hűtött alkatrészek élettartama csökkenhet.

A takarításnak nekifogni nem egyszerű feladat, hiszen ha rosszul állunk hozzá, nem csupán úgy járhatunk, mint a régi keletnémet autók esetében, amikor a szétszedés és összerakás után néhány „felesleges” csavar valahogy megmaradt, hanem azzal is szembesülhetünk, hogy a gép a „se kép, se hang” nevezetű játékot játssza velünk, ami inkább bosszantó, mint szórakoztató.

Első lépés: szedjük le a ház borítását és szedjük alkatrészeire a gépet. Ez általában elég egyszerű feladat, csavarhúzó szükséges hozzá, meg valami biztos hely, ahol nem vesznek el a kiszedett csavarok. Utána a borítást húzzuk le, és vegyük szemügyre a benn látható alkatrészeket, álmélkodjunk el azon, mennyi port sikerült összeszednie a belső alkatrészeknek.

Vegyük szemügyre a belső alkatrészeket, próbáljuk meg megjegyezni, hogy mi, merre található, majd ezek után a PCI és AGP slotok környékén lévő kártyákat csavarozzuk ki, majd távolítsuk el az alaplapról. (Ezek a kártyák azok, amelyeknek a csatlakozóit a gép hátán láthatjuk (pl. videokártya, hangkártya stb. – már ha nem lett minden ilyen eszköz az alaplapra integrálva).) Eltávolításuk finom, picit átlós kezdőmozdulatot igényel a gép belseje irányába, hogy a kártya kiszabaduljon a ház és az alaplap fogásából is. Ezeket az eszközöket is tegyük valami biztos helyre.

Ezután húzzuk ki a tápegység egyes csatlakozóit, majd csavarozzuk le a tápegységet rögzítő csavarokat, és emeljük ki azt a házból. Figyeljetek arra, hogy sok ház nem tartja rendesen a tápegységet akkor, ha már ezek a csavarok ki lettek szedve, ezért érdemes alátámasztani egy kezünkkel ezt az utolsó csavar kiszedésekor, máskülönben a tápegység könnyen ráeshet az alatta lévő alaplapra, processzorhűtőre, és kárt okozhat a gépben. Többek között a gravitáció komoly mellékhatásainak is köszönhetően általában ennél a lépésnél már az oldalára fektetve szokták szerelni a házakat. A tápegység kiszedése után még annyit tegyünk meg, hogy ha vannak házhűtő ventilátorok, azokat is szereljük ki.

Ha ez megvan, távolítsuk el a merevlemezekhez, optikai meghajtókhoz csatlakozó alaplapi kábeleket, majd csavarozzuk ki ezeket a meghajtókat is, és szedjük ki a házból mindegyiket, valamint ha a merevlemezeinket hűtik rájuk szerelt ventilátorok, ezeket is csavarozzuk le. Ha minden stimmel, akkor jelenleg az alaplap + processzor + procihűtő + memória kombinációnak kell maradnia a házban. Ez pedig azt is jelenti, hogy továbbléphetünk.

Második lépésként jöhet a lényegi rész. Remélhetőleg a sarki PC-s boltban már beszereztük jó előre a folyékony gázzal és túlnyomással működő tisztító spray-t, amelyet csakis és kizárólag jól szellőző helyiségben érdemes használni, valamint nem szabad rázogatni, és függőlegesen tartva érdemes vele a levegőt fújni, mivel más esetben a folyékony halmazállapotú anyag is kijön belőle, ami nemcsak esztétikailag csúnya, de mivel a kémiai reakcióknak köszönhetően elég fagyos is, és így kárt tehet az éppen tisztogatni szánt eszközben/felületen. Ha ezt eddig nem olvastátok volna el a flakonon, az egész hóbelevanc gyúlékony is, szóval csak óvatosan!

Menjünk ki az erkélyre, a körfolyosóra, az udvarra, a kertbe, egyszóval valami nyílt terepre, és kezdjük el a flakon segítségével kifújni a port gépházból. Ügyeljünk arra, hogy a ventilátorok által a memóriamodulokra fújt port, valamint az alaplap mögötti részt is kifújjuk, meg úgy általában minden olyan kis sarkot, ahová por kerülhet. Ha ez megvan, tisztítsuk meg a többi alkatrészt is, különös figyelmet szentelve a tápegységnek, amelyben talán a legtöbb por képes megmaradni. Érdemes még a kábeleket is lefújni.

Miközben a flakont használjuk, ne lepődjünk meg, ha elkezd fázni a kezünk, mivel a flakonban lejátszódó reakció révén eléggé lehűl a doboz. Éppen ezért érdemes nem egyhuzamban fújni a levegőt vele, hanem szakaszosan, esetleg kis pihenőket tartva, ugyanis a hatásfoka is csökken, és lassan már a flakont megfogni is nehéz lesz, mert annyira hideggé válik a tapintása.

Ha megvagyunk a takarítással, és minden apró zugot kifújtunk a levegővel, akkor jöhet a harmadik lépés, azaz visszahelyezzük az alkatrészeket – fordított sorrendben – a gépházba. Elsőként tehát a merevlemezeket, optikai meghajtókat, majd a tápegységet, valamint az alaplapi kábeleket, végül pedig a bővítőkártyákat. Ha kellő figyelemmel megjegyeztétek ezek elhelyezkedését és a csatlakozásokat a szétszedéskor, akkor most csak arra kell odafigyelnetek, hogy a visszahelyezés is legalább olyan finom mozdulatokkal történjen, mint a szétszedés. Ha minden megvan, akkor már csak áram alá kell helyezni a gépet, és bekapcsolni.

Amennyiben nem indulna el a gép, a következő főbb problémákkal szembesülhetünk:

• a szerelés során megmozgattuk a memóriamodulokat is, és ezek nincsenek jól a helyükön,
• a visszaszereléskor az egyes csatlakozókat nem megfelelően csatlakoztattuk (pl. merevlemezeknél, vagy a bővítőkártyák slotjainál), régebbi alaplapok esetén előfordulhat, hogy fordítva dugja rá az ember a tűsorra a műanyag csatlakozót.

A leggyakoribb hibaokokat elég könnyű kikövetkeztetni, ha egy kicsit gondolkozik az ember. Ha nincs kép, de a gépben a ventilátorok felpörögnek, akkor vagy a videokártya lett rosszul csatlakoztatva az alaplapi slotjába, vagy a fenti memóriaprobléma lépett fel. Az alaplap általában csipogással adja tudtunkra, melyikkel van problémája, ezen csipogások értelmezését pedig leellenőrizhetjük az alaplap használati útmutatójában, vagy BIOS-gyártónként az interneten. (http://www.pchell.com/hardware/beepcodes.shtml) Az egyes perifériák áramellátását könnyű ellenőrizni úgy, ha szemrevételezzük, hogy a forgó alkatrészek működésbe léptek-e (ventilátorok, illetve a merevlemezeknél a hangjuk, és a lemezek felpörgésének hangja alapján).

Ha kép van, ráadásul a BIOS-ig is eljut a gép, akkor valószínűleg a merevlemezek csatlakoztatásánál van probléma, de ennek pontos kiderítésében a BIOS által nyújtott információ is segítségünkre lesz, hiszen ha például nem ismeri fel a merevlemezeket, akkor már egyből tudjuk, hol is van a probléma. Ha a BIOS a beállításokkal szöszöl, esetleg CMOS Checksum hibára hivatkozva nem hajlandó elindulni, akkor egyszerűen csak töltsük be a BIOS beállításait tartalmazó menüt, alkalmazzuk az alapértelmezett beállításokat (Defaults), indítsuk újra a gépet, majd visszatérve a BIOS beállításaihoz, állítsuk be az egyes megváltoztatandó értékeket (pl. SMART engedélyezése, boot-sorrend stb.).

Mint korában írtam, ezt a procedúrát érdemes legalább évente elvégezni, lehetőleg tavasz magasságában, így garantálható, hogy meg lehet majd maradni a gép mellett nyáron, a melegben, ráadásul nagyobb a valószínűsége, hogy a ventilátorok nem mondják be az unalmast azért, mert a forgó részek eltömődnek porral. Ha valaki úgy érzi, hogy nincs ehhez kellő ügyessége, alapból kétbalkezes, akkor érdemes ezt a feladatot is egy megbízható szervizre bízni, vagy olyan ismerősre, aki már szerelt össze gépet, és az összeszerelés után az még működött is.

Kell-e a merevlemezre ventilátor?

A rövid válasz az, hogy kell. A ventilátor segítségével ugyanis egyenletes hőmérsékleten tartható a merevlemez, aminek eredményeképpen sokkal hosszabb élettartamra számíthatunk.

A hosszabb válasz azért tartalmazza a hátulütőket is. Egyrészt a ventilátor felszerelésével az amúgy javarészt portól mentes, alul elhelyezkedő áramkörök óriási pormennyiséget kapnak, így érdemes külön a vinyókat, valamint az ezeket hűtő ventilátorokat esetleg gyakrabban, mint évente takarítani, de legalább évente mindenképpen. Másrészt ezek a ventilátorok általában megnövelik a gép által produkált zaj hangerejét, ráadásul nem minden háztípussal kompatibilisek. (Értsd: bizonyos házak esetében a merevlemezt tartó pöcköket vissza kell teljesen hajlítani ahhoz, hogy ventilátorral együtt beférjen a meghajtó a helyére, ami azért veszélyes, mert ha nincs pöcök, ami tartsa, akkor csak a csavarok tartják, és ha figyelmetlenül szedi valaki szét a gépet, a merevlemez (álló helyzetű ház esetében) szépen leeshet az utolsó csavar eltávolítása után. Mondjuk, ha valaki a javasolt, döntött pozícióban szereli a házat, akkor ez a probléma nem áll fenn.)

Mikor kell a processzorhűtő alatt kicserélni a szilikonpasztát?

A processzorhűtőd alatt vagy szilikonmatrica, vagy szilikonpaszta található. Ennek a rétegnek a feladata, hogy a processzor a lehető legtöbb hőt átadja a hűtőbordának. Ezt lecserélni akkor kell, amikor látod (akár rendszerfelügyeleti szoftverek révén, akár a BIOS Temperature Monitorában), hogy a processzor túlságosan felmelegedik. Hogy ez pontosan milyen hőmérsékleti értéket jelent, az a processzortól függ. (http://users.erols.com/chare/elec.htm) Ha állandóan a felső határ közelében jár ez az érték, akkor érdemes elgondolkozni vagy a processzorhűtő lecserélésén (rézborda + egy nagyobb méretű, alacsonyabb fordulatszámú ventilátor az ideális, csendes megoldás), vagy a szilikonréteg eltávolításán, és újra felkenésén.

Ez utóbbi műveletet csak akkor végezd el otthon, ha tudod, hogy mit csinálsz, és csináltál már ilyet, ugyanis itt most leírhatnám, hogy pontosan milyen lépéseken kell végigmenned ahhoz, hogy ne okozz kárt a rendszeredben, ám ehhez kell egy kis rutin is, és mivel a processzor elég drága komponens, és nagyon könnyű kárt tenni benne (vagy az újabban már az alaplapokon lévő tüskesorban), így azt javaslom, jobban jársz, ha szakavatott kezekre (értsd: szakszerviz) bízod a szilikoncserét. Az új réteg felvitelekor amúgy a legfontosabb, hogy ne legyen túl sok a szilikon, és a processzor (fém színű) tokozásának teljes felületét egyenletesen befedje. Ezt a műveletet amúgy 4-5 évente érdemes elvégezni, de mint mondtam, az esedékességnek a legjobb mutatója az, ha leellenőrzöd a processzor hőmérsékletét.