Ion Fury – Játékteszt

6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A számomra nevetséges Iron Maidennel való pereskedést követő névcsere után végre Ion Maiden helyett Ion Fury néven megérkezett a 3D Realms új Build Engine-el készült játéka, ami ismét Shelly “Bombshell” Harrison szerepébe helyezi a játékost (aki szintén egy szerzői jogokkal kapcsolatos ügy során született…). Ennyi negatívum után a készítők mégsem hátráltak meg és valami igazán kiemelkedőt alkottak.

Mielőtt bárki rémülten kapkodná a fejét a grafika miatt azt le kell szögezni, hogy a játék azt az enginet használja (egy picit modolt formájában), amit anno 1996-ban a Duke Nukem 3D is például. Ezt a 90-es évekre jellemző jövőképpel kombinálva egy olyan hiteles retro élményt kapunk, amit modernebb technikákkal nem tudnánk reprodukálni. A retro engine erős limitációkat is hordoz magával, amit a készítők kreatív designolással próbálnak a határain túl tolni. A neon fényekkel megvilágított nem lineáris pályákon nagyon pörgős harcokra számíthatunk, és ahogy elődjére is jellemző volt, itt is szinte mindennel interakcióba léphetünk.

A pályák tágasak, szabadon bejárhatóak és tele vannak titkos helyekkel. Egy-egy pálya közvetlenül a másikba nyílik egy szinte pislogásnyi idejű töltőképernyő kíséretében. Mivel oda-vissza tudunk halatni a térképeken, így a backtrackelés nem csak egy lehetőség, hanem inkább ajánlott dolog is. Minden map vége előtt egy emlékeztetőt láthatunk, hogy hány secret maradt ki kalandozásunk során, így még időben visszafordulhatunk. A pályák a titkos helyek mellett tele vannak easter eggekkel, amik egy arany WC-től egészen a Twin Peaks vörös szobájáig mindent magába foglalnak. Ajánlom, hogy ne csak végigrohanjunk ezeken a gondosan elkészített mapokon, hanem fedezzük is fel őket.

Fegyverarzenálunk mindegyike rendelkezik alternatív tüzelési móddal, ami szinte két különböző fegyvert készít belőlük. Első a listában az Electrifryer, egy elektromosan töltött gumibot; A Loverboy hatalmas tárával csak a kattintásunk sebessége szab határt,de becélozva gyors fejlövés sorozatokat is leadhatunk vele; A Penetrator SMG dual wieldelhető és tüzes lövedéket lő; A Disperser shotgun sörétje mellett gránátvetőként is funkcionál; A Bowling bomba elgurítva ellenséggel érintkezve robban (visszatérő fegyver a fentebb említett Bombshell játékból); A Cluster Pucks eldobható robbanószer ami tárgyat érintve robban; Az Ion Bow egy erős lövedéket vagy chargeolva többet szétszórtan lő ki magából; És nem lenne igazi 90’s shooter ha nem lenne benne egy gépágyú is.

A zenei aláfestéshez egy finn tracker music készítő, Jarkko Rotstén neve kapcsolható, aki nem MIDI vagy CD minőségű hangot használt, hanem XM Fast Tracker II-vel készítette el a gyilkolásunkat aláfestő zenét. Hogy pontosan mi is az a tracker music azt ez a videó valamilyen szinten ismertetheti veletek, de talán azoknak okozhat ez inkább nosztalgiát, akik Amiga demo sceneben ismeretesek. A témák és a ritmus változó és nagyon jól kíséri a terep és a helyzetek változásait, és a lüktető ütem pedig kellemes kísérete a pörgős lövöldözésnek.