The Inner World – Játékteszt

A The Inner World egy 2013-ban PC-re, Android-ra és iOS-re kiadott point n’ click játék, amit most az Xbox One-os és PS4-es megjelenése kapcsán ismét górcső alá veszünk.

Történetünk főhőse Robert, egy aranyszívű, de kellően kelekótya fiú, aki minden jósága ellenére folyamatosan bajba keveredik. Nyugodt életet él udvari zeneszerzőként, Asposia legnagyobb kolostorában. A világ számára három szél kút biztosítja a levegőt, de ahogy ezek egymás után felmondják a szolgálatot, Robert élete legnagyobb kalandjában találja magát, melyben egy titokzatos tolvaj, Laura szegődik társául. Együtt útrakelnek, hogy megfejtsék a szél eltűntének okát és ezzel lehetőség szerint megmentsék a világot.

A sztori nagyjából ki is merül ennyiben, de a világ részletessége elragadó. A történet folyamán megismerjük Asposia történelmét, hierarchiáját és annak korrupt karaktereit, különféle fajait és szörnyeit, ám a játék lényege a Robert esetlenségéből eredő humorból és szituációkból ered. Amiből viszont bőven akad, le merem fogadni, hogy ennyi poént még a méltán híres Deponia sorozatba sem pakoltak bele, karakterünk naivitása óriási méreteket ölt. Hogy ne lőjek le túl sok poént, egyet mégis muszáj, csak, hogy tudjuk mi is vár minket, majdnem minden percben: Robert talál egy mankót, amikor hozzáérünk egyből el is törik. Egyetlen megjegyzése van, mely szerint reméli, hogy a tulajdonosa nem fog haragudni emiatt, de ha mégis, úgysem éri utol. Az ehhez hasonló humorra fogékony játékosok kimondottan jól fognak szórakozni.

Játékmenet szempontjából a szokásosnak nevezhető megnéz-használ-kombinál hármast használjuk, ahogy azt a többi hasonló cím is nagy átlagban. Az egyetlen különbség, hogy míg az irányítás PC esetében az egér miatt kimondottan kézre esik, addig konzolon (Xbox One-on teszteltük a játékot) kicsit esetlen és macerás, néha elég időigényes a megfelelő interakció eltalálása. A bal karral irányítjuk Robertet, de nem elég a számunkra érdekes dolgok közelébe menni, a ravaszokkal ki kell választanunk a megfelelő utasítást és aztán aktiválni az A gombbal. Szerencsére nem túl frusztráló, egy idő után rá lehet érezni, de talán jobb lett volna egy egyszerű, kurzoros megoldás.

A zsáner szerelmeseinek, nem lesz ismeretlen a fejtörők megléte, nincsen hasonló cím ilyenek nélkül. Előrejutásunkat sokszor akadályozzák és hála az elborult világnak, nem is mindig egyértelmű mit mivel kell kombinálnunk. Szerencsére a játék részét képezi egy többlépcsős rendszer, ami fokozatosan adagolja a megoldáshoz szükséges segítséget, így teljesen elakadni majdnem lehetetlen.

Amiről még érdemes említést tennem, az mindenképpen a grafikai körítés. Hihetetlen, hogy a mai trendekkel szembe menve, itt minden egyes háttér kézzel készült, egyszerűen olyan, mintha egy festmény elevenedne meg előttünk, gyönyörű összhatást eredményezve. A zene is kellemes, szinte egy Disney rajzfilmben érezzük magunkat tőle.

Apróbb hibái és kezelésbeli kisebb ötlettelenségei ellenére egy kimondottan hangulatos darabhoz volt szerencsém, amit humora miatt biztos előveszek még a jövőben is.