Így neveld a sárkányod 3 – Filmkritika

Talán még Cressida Cowell, az animációs kaland alapjául szolgáló könyv szerzője se gondolta, hogy melák vikingjeinek és cuki sárkányainak kalandjai ilyen sikereket fognak elérni. Bár a Dreamworks az első résszel nem vállalt túl nagy kockázatot (hiszen a stúdió az első animációs filmes Oscar-díjat tudhatja magáénak), mégis kellett a Shrek-sorozat után valami újat mutatnia. Bár a Kung Fu Panda is egy szívvel teli mese volt, ami szintén rengeteg sorozatos feldolgozást és folytatást megért, mégis Fogatlan és Hablaty kalandja volt az, ami iderepült, látott, és győzött.

Mindennek pedig már 9 éve, mégis, ha a mesék történetét vesszük alapul, akkor alig haladtunk előre az időben, ugyanis a harmadik rész egy évvel játszódik a második után. Hibbant-sziget lakói békében élnek a sárkányokkal, mindenki boldog, a vezetővé avanzsálódott Hablaty és társai pedig rendre mentik ki a vadászok karmai közül a foglyul ejtett sárkányokat. Azonban Hibbant-sziget lassan megtelik, ráadásul a sok házisárkány egyre kecsegtetőbb célponttá teszi a boldog kis szigetet. Nem is kell sok, a legnagyobb sárkányvadász képében meg is jelenik az új fenyegetés, ráadásul Grimmel nem más, mint az éjfúriák kiirtásáért felelős Viking.

A szituáció tehát adott, azonban a trilógiára jellemző módon mégsem a konfliktus kerül a film fő középpontjába, hanem Hablaty felnőtté válásának és Fogatlannal való kapcsolatának, a családnak a jelentősége. Hőseink életében ugyanis feltűnik egy Fényfúria, aki azonnal elcsavarja kedvenc éjfúriánk fejét, hogy aztán mindenki jót nevessen az esetlen udvarlási szárnypróbálgatásokon. Azonban az új jövevény, valamint Grimmel veszélye rádöbbenti a vikingek fiatal vezetőjét, hogy boldog utópiájuk nem tarthat örökké.

Öröm volt látni, hogy az idő nem állt meg Hibbant-szigeten, és velünk együtt öregedtek tovább barátaink is. Ennek ékes bizonyítéka a rengeteg nevetséges arcszőrzet és a komolyabb témák előhozatala is, úgy mint házasság és szülői felelősség. Mindez persze megmarad a kicsiknek is érthető, aranyos és vicces szinten, de épp csak annyira, hogy a felnőttek is őszintén tudjanak derülni rajtuk. Hablaty sem a jól ismert különc kisgyerek, apja helyébe lépve igazi törzsfővé vállt, annak minden bizonytalanságával és nehézségével együtt, hiszen az ő vállán nyugszik immáron a sziget és sárkányainak sorsa.

A már megismert karakterek sokasága azonban jelentősen megnehezíti a gyerekeknek szánt játékidő okos beosztását. Felnőttként simán végignéztem volna egy kétszer ilyen hosszú etapot is lezárásként, azonban DeBlois rendező tökéletesen egyensúlyoz a sok karakter és konfliktus között, épp elegendő játékidőt adva mindenkinek. Szerencsére a főgonosz is sokkal érthetőbb, és nem csak egy súlytalan figura, mint az előző részben Drago volt. Grimmel szinte tökéletes ellentéte annak, amit Hablaty képvisel. Míg a Vikingek egy számunkra elérhetetlen állapotot, egy tökéletes világot mutatnak nekünk, addig a sárkányvadász és az ismert sárkánypéldányok cukiságára egyáltalán nem emlékeztető fenevadai pont azt mutatják meg, ez miért nem lehetséges a mai világban. Apró párhuzam velünk, de épp elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta.

A cikkből az jöhet le, hogy az Így neveld a sárkányod 3. része egy komoly hangvételű, érzelmes befejezés. Ez így is van, azonban a komolyság nem megy a humor rovására. Fogatlan csajozási kísérlete Hablaty segítségével (vak vezet világtalant) egy komoly próba rekeszizmaink számára, és a társaság többi tagja is folyamatosan pufogtatja az egysoros beszólásokat és hozza a vicces szituációkat. Ehhez hozzátársul a fantasztikus zene és látvány, ami 3D-ben nézve lemászik a mozivászonról. Azt mondják, egy mesefilm sikerét a gyerekek örömében lehet a legjobban mérni. Hablaty és Fogatlan utolsó kalandjára pedig rengeteg kis lurkó volt kíváncsi, akik plüsseiket szorongatva végig nevettek és sírtak a felnőttekkel együtt, egészen a könnyes végkifejletig. Ha mást nem tudnék erről a részről, már ez is elég lenne.