Hurok – Filmkritika

Az HBO Go (és az HBO) kínálatában elérhetővé vált az elmúlt év egyik méltánytalanul elhanyagolt filmje, a Hurok, amely pedig kifejezetten érdekfeszítő alapsztorival indít.

Az időhurok jelensége nem szokatlan a nemzetközi felhozatalban (és hogy ne csak a sci-fik terén kalandozzunk, példaként hozhatnánk a hihetetlenül rossz magyar címet kapott Idétlen időkiget is), ám rengeteg buktatót hordoz magában. Éppen ezért a legjobban akkor járnak a készítők, ha nem a technikai, fizikai háttérre és a mögöttes szabályokra összpontosítanak, hanem sikerült elhitetniük a nézővel, hogy ez egy olyan jelenség, amelyre ők maguk sem tudják a választ, és a szereplőknek is csak korlátozott behatásuk van. A Hurok esetében ezt sikerült tökéletesen megvalósítani, és éppen emiatt lett érdekfeszítő és szórakoztató alkotás.

Ádám szép lassan ráébred, hogy ebből a hurokból csak akkor szabadulhat, ha sikerült megváltoznia, és felelősségteljes apává cseperednie. Hogy ehhez mi mindenen (és hány elhalálozáson) át vezet az út, azt még ő maga sem sejti, az viszont hamar kiderül, hogy legnagyobb ellensége önnön maga. A sztori kibontakozásával kapcsolatban sokkal többet nem árulnék el, hiszen azzal már spoilereznék, annyit azonban érdemes még talán megjegyezni, hogy a kerettörténet felépítése zseniálisra sikeredett – a film előrehaladtával (és az idő többszöri visszatekerésével) fokozatosan ismerjük meg azokat a tényleges eseményeket, amelyek legtöbbjére már a film legelején kaptunk utalásokat.

A filmet érezhetően nem kizárólag a hazai közönség igényeit figyelembe véve készítették, és helyenként tetten érhető, hogy nemzetközi színtéren is tervezték a bemutatását, ennek ellenére természetesen itt-ott azért visszaköszönnek a kifejezetten magyar, azon belül is budapesti motívumok, még ha nem is hangsúlyosak (ellentétben például a Kontrollal). A Hurok úgy tud érdekes, pörgős és mozgalmas maradni, hogy mindezt nem látványos robbanásokkal, számítógépes grafikával vagy sci-fi-környezettel támogatják meg, hanem kiváló kameramunkával, dinamikus színészi játékkal és izgalmas cselekményszövéssel.

Anger Zsolt ebben az alkotásban legalább olyan kegyetlen és rosszindulatú maffiózót testesít meg, mint az Aranyéletben, csak éppen ezúttal kevesebb intelligenciával és több vehemenciával. Mit ne mondjak, nagyon jól áll neki ez a szerep! Száraz Dénes és Martinovics Dorina között azonban nem igazán működik a kémia, ami fura módon pont a kiinduló helyzet miatt (éppen szakításközeli állapotnak lehetünk szemtanúi a nyitójelenetben) különösebben nem is zavaró. (Hegedűs D. Géza apai karaktere talán az egyetlen kizökkentő szerep a sztoriban, de ő szerencsére aránylag keveset szerepel.)

Őszintén szólva nemzetközi produkció esetében is csak elismerően tudnék szólni a Hurokról, azonban úgy, hogy mindez hazai készítésben készült, külön főt emelhetünk, hiszen egy újabb élvezhető és minőségi alkotással bővült a közönségfilmes felhozatal. Amelynek ráadásul a befejezése is kifejezetten stílusosra sikeredett. Ha még nem láttátok a filmet, akkor ezt most az HBO Go és az HBO kínálatában bepótolhatjátok!