Aloy kalandja folytatódik, méghozzá a játékosok által áhított mesterhármassal: még több, még jobb, még szebb. De ne szaladjunk ennyire előre. Már maga az alapjáték is egy erős alapokkal rendelkező, érdekes történetet hozó alkotás volt, aminek megvoltak a hibái, de erényei mindent ellensúlyoztak. A Frozen Wilds tovább bővíti az ismerős receptet. Kapunk egy új területet, amire a fejlesztők szerint alsó hangon is 15 órát kell majd rááldoznunk. (Azért valljuk be, ezt egynéhány teljes értékű cím is megirigyelhetné.)
A DLC párhuzamosan halad a főszállal, ami érdekes döntésnek bizonyult. Egyfelől azok számára, akik befejezték már az alapjátékot, néha furán fog hatni a párhuzamos események láncolata, másfelől a fejlesztők többnyire odafigyeltek, hogy egy arany középutat találjanak. A történet egy Daemon nevű különleges erő körül körvonalazódik, aki vagy ami furcsa módon megőrjíti a környezetében lévő gépeket. Ha ez nem lenne elég, akkor képes megjavítani a robotokat, tornyokat épít, erősíti a befolyása alatt lévő gépeket és még sorolhatnánk. Ezenkívül a Banuk törzset is jobban megismerhetjük, akik az alapjátékban ugye elég kis hangsúlyt kaptak.
Az új terület csodásra sikerült, fent van északon, vulkánnal, erdőkkel, befagyott tavakkal és számos különleges látnivalóval. A mellékküldetések ezenkívül végre jelentős jutalmakat is adnak, így érdemes rájuk odafigyelni, ha erősebb fegyvereket szeretnénk kézhez kapni. (És biza szükségünk lesz rájuk, ha túl akarjuk élni a ránk leselkedő veszélyeket.) Továbbá kapunk egy új skillfát, azonban ez inkább kényelmi újításokat hoz, mintsem valóban jelentőségteljes változásokat. Az olyan képességek, mint a lovaglás közbeni gyűjtögetés valóban sokat könnyítenek az életünkön, de csak egy igazán értelmes harci képességet kapunk, mégpedig a hátasról való leugrás közbeni, igen sokat sebző támadást.
Összességében a The Frozen Wilds egy remekül sikerült kiegészítő lett. Az új DLC-ben ráadásul javítottak a beszélgetések és a mo-cap minőségén is, valamint a mozgás is láthatóan jobb lett, azonban ez csak az új területre vonatkozik, nagy sajnálatomra. A messzi északot azonban alsó hangon is 30-as szint felett tudom csak ajánlani, de jómagam, a legnehezebb fokozaton az összes skill birtokában is rendesen megizzadtam már a legelső ellenfélnél is. (Igen, az alapjáték is ezen a szinten ment végig, így reálisak voltak az elvárásaim.) Azonban az új ellenfelek rendkívül veszélyesek és mozgékonyak lettek, így érdemes óvatos előretervezéssel, és nem fejjel rohanni annak a bizonyos falnak. Ami ráadásul fémből van. És mozog. És ölni akar.
(Az értékelés az alapjáték értékelését tükrözi, melyről cikkünket itt olvashatjátok.)
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!