Aloy kalandja folytatódik, méghozzá a játékosok által áhított mesterhármassal: még több, még jobb, még szebb. De ne szaladjunk ennyire előre. Már maga az alapjáték is egy erős alapokkal rendelkező, érdekes történetet hozó alkotás volt, aminek megvoltak a hibái, de erényei mindent ellensúlyoztak. A Frozen Wilds tovább bővíti az ismerős receptet. Kapunk egy új területet, amire a fejlesztők szerint alsó hangon is 15 órát kell majd rááldoznunk. (Azért valljuk be, ezt egynéhány teljes értékű cím is megirigyelhetné.)
A DLC párhuzamosan halad a főszállal, ami érdekes döntésnek bizonyult. Egyfelől azok számára, akik befejezték már az alapjátékot, néha furán fog hatni a párhuzamos események láncolata, másfelől a fejlesztők többnyire odafigyeltek, hogy egy arany középutat találjanak. A történet egy Daemon nevű különleges erő körül körvonalazódik, aki vagy ami furcsa módon megőrjíti a környezetében lévő gépeket. Ha ez nem lenne elég, akkor képes megjavítani a robotokat, tornyokat épít, erősíti a befolyása alatt lévő gépeket és még sorolhatnánk. Ezenkívül a Banuk törzset is jobban megismerhetjük, akik az alapjátékban ugye elég kis hangsúlyt kaptak.
Az új terület csodásra sikerült, fent van északon, vulkánnal, erdőkkel, befagyott tavakkal és számos különleges látnivalóval. A mellékküldetések ezenkívül végre jelentős jutalmakat is adnak, így érdemes rájuk odafigyelni, ha erősebb fegyvereket szeretnénk kézhez kapni. (És biza szükségünk lesz rájuk, ha túl akarjuk élni a ránk leselkedő veszélyeket.) Továbbá kapunk egy új skillfát, azonban ez inkább kényelmi újításokat hoz, mintsem valóban jelentőségteljes változásokat. Az olyan képességek, mint a lovaglás közbeni gyűjtögetés valóban sokat könnyítenek az életünkön, de csak egy igazán értelmes harci képességet kapunk, mégpedig a hátasról való leugrás közbeni, igen sokat sebző támadást.
Összességében a The Frozen Wilds egy remekül sikerült kiegészítő lett. Az új DLC-ben ráadásul javítottak a beszélgetések és a mo-cap minőségén is, valamint a mozgás is láthatóan jobb lett, azonban ez csak az új területre vonatkozik, nagy sajnálatomra. A messzi északot azonban alsó hangon is 30-as szint felett tudom csak ajánlani, de jómagam, a legnehezebb fokozaton az összes skill birtokában is rendesen megizzadtam már a legelső ellenfélnél is. (Igen, az alapjáték is ezen a szinten ment végig, így reálisak voltak az elvárásaim.) Azonban az új ellenfelek rendkívül veszélyesek és mozgékonyak lettek, így érdemes óvatos előretervezéssel, és nem fejjel rohanni annak a bizonyos falnak. Ami ráadásul fémből van. És mozog. És ölni akar.
(Az értékelés az alapjáték értékelését tükrözi, melyről cikkünket itt olvashatjátok.)
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…