Aloy kalandja folytatódik, méghozzá a játékosok által áhított mesterhármassal: még több, még jobb, még szebb. De ne szaladjunk ennyire előre. Már maga az alapjáték is egy erős alapokkal rendelkező, érdekes történetet hozó alkotás volt, aminek megvoltak a hibái, de erényei mindent ellensúlyoztak. A Frozen Wilds tovább bővíti az ismerős receptet. Kapunk egy új területet, amire a fejlesztők szerint alsó hangon is 15 órát kell majd rááldoznunk. (Azért valljuk be, ezt egynéhány teljes értékű cím is megirigyelhetné.)
A DLC párhuzamosan halad a főszállal, ami érdekes döntésnek bizonyult. Egyfelől azok számára, akik befejezték már az alapjátékot, néha furán fog hatni a párhuzamos események láncolata, másfelől a fejlesztők többnyire odafigyeltek, hogy egy arany középutat találjanak. A történet egy Daemon nevű különleges erő körül körvonalazódik, aki vagy ami furcsa módon megőrjíti a környezetében lévő gépeket. Ha ez nem lenne elég, akkor képes megjavítani a robotokat, tornyokat épít, erősíti a befolyása alatt lévő gépeket és még sorolhatnánk. Ezenkívül a Banuk törzset is jobban megismerhetjük, akik az alapjátékban ugye elég kis hangsúlyt kaptak.
Az új terület csodásra sikerült, fent van északon, vulkánnal, erdőkkel, befagyott tavakkal és számos különleges látnivalóval. A mellékküldetések ezenkívül végre jelentős jutalmakat is adnak, így érdemes rájuk odafigyelni, ha erősebb fegyvereket szeretnénk kézhez kapni. (És biza szükségünk lesz rájuk, ha túl akarjuk élni a ránk leselkedő veszélyeket.) Továbbá kapunk egy új skillfát, azonban ez inkább kényelmi újításokat hoz, mintsem valóban jelentőségteljes változásokat. Az olyan képességek, mint a lovaglás közbeni gyűjtögetés valóban sokat könnyítenek az életünkön, de csak egy igazán értelmes harci képességet kapunk, mégpedig a hátasról való leugrás közbeni, igen sokat sebző támadást.
Összességében a The Frozen Wilds egy remekül sikerült kiegészítő lett. Az új DLC-ben ráadásul javítottak a beszélgetések és a mo-cap minőségén is, valamint a mozgás is láthatóan jobb lett, azonban ez csak az új területre vonatkozik, nagy sajnálatomra. A messzi északot azonban alsó hangon is 30-as szint felett tudom csak ajánlani, de jómagam, a legnehezebb fokozaton az összes skill birtokában is rendesen megizzadtam már a legelső ellenfélnél is. (Igen, az alapjáték is ezen a szinten ment végig, így reálisak voltak az elvárásaim.) Azonban az új ellenfelek rendkívül veszélyesek és mozgékonyak lettek, így érdemes óvatos előretervezéssel, és nem fejjel rohanni annak a bizonyos falnak. Ami ráadásul fémből van. És mozog. És ölni akar.
(Az értékelés az alapjáték értékelését tükrözi, melyről cikkünket itt olvashatjátok.)
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!
A Knights Within egy ígéretes roguelite játék, mely remek játékokból merít ötleteket, és azokat jól…
Az Oxide games műhelyéből érkezett egy 4X játék, ahol a győzelemnek nem feltétele az, hogy…
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…