Kategóriák: CikkekPC tesztek

Hollowbody – játékteszt

A félelem és a borzongás sosem voltak a főnév szótáram legelején, sokkal inkább szerettem ezen szavakat hátrahagyni és egy képzeletbeli lista legvégére tenni őket, sőt ha lehetne, teljesen kitörölném ezen fogalmak létezését, mert nem éppen voltak jó hatással a parányi és aprócska, de annál gyorsabban zakatoló szívemre.

Természetesen idővel mindannyian változunk, így az ízléseink is érdekes fordulatokat vehetnek olykor. Így történt, hogy a baráti közösségem lelkes ajánlására és a videojátékok iránti egyre növekedő érdeklődésem végett szépen lassan belevetettem magam a horror zsáner különböző változataiba, kezdve a kevésbé ijesztő alkotásokkal, mire elértem az egészen rémisztő gameszkókig és bár ezen stílusirányzat a mai napig sem vált a kedvencemmé, mégis úgy érzem kezdek megbarátkozni az érzésssel, miszerint a rettegésen túl lelhetünk rá ezen játékok igazi hagyatékára, amely sokszor a történetben és az azt övező misztikumban és káoszban rejlik.

Bár jómagam a videojátékos pályafutásom legelejétől kezdve egy elég nagy szeletében az életemnek csakis és kizárólag többjátékos produktumokkal töltöttem a szabadidőmet, mint ahogyan azt már fentebb is említettem, egyszer csak elkapott a gépszíj a történet orientált művekre vonatkozóan és azóta töretlen a lánc avagy híd, amely összeköti személyemet és az interaktív históriákat.

Így került a látókörömbe a Hollowbody címet futó kreáció, amely már az első előzetes alapján valami többet ígért annál, amit sok mai horror játék kínál. Nem utolsó sorban fontos megemlítenem, hogy a fejlesztői fázisokért egyetlenegy ember a felelős, aki szerelemgyermekében egyáltalán nem titkolta a klasszikus horror alkotások iránt érzett szenvedélyét. De hogy mitől is dögik a légy, vagy éppen megdöglik-e….akarom mondani a rusnya lények sokasága?

Nos, ha rendelkeztek elég lőszerrel, vagy éppen elég gyorsan felveszitek a nyúlcipőt, akkor garantálom, hogy utazásotok végén választ kaptok ezen kérdésetekre, elégedett mosollyal az arcotokon, amely természetesen magában foglalja majd a félelem általi jeleket is.

A Hollowbody története két karaktert vonultat a pódiumra: Sashát és Micát. Amikor Sasha eltűnik kollégája, Mark után kutatva, Mica elindul megkeresni őt. Az általunk ismert civilizáció már rég feledésbe merült és már csak pár ember éldegél a kietlen tájaktól messze, egy menedék központjában. Aeonis biztonságát elhagyva Mica a lezárt városba indul, ahol egy halálos kórokozó lepte be az egész területet. Sasha valahol a kitiltási zónán belül tűnhetett el; ez egy olyan hely, ahová ember nem szívesen mer belépni. Az elveszett városról a megtörtént evakuálásokon kívül keveset tudunk. Sasha-hoz hasonlóan Mica is egy ismeretlen országban reked, és nincs nyilvánvaló módja a menekülésnek, mivel egy hatalmas fal fonta magába a ferzőtés teljes egészét. A katasztrófa egy elhagyatott brit város közepén landolt, ahol Micának bizony fel kell tornáznia a túlélési esélyeit, és meg kell tartania a reményt, hogy megtalálja Sashát – és hazahozza.

Amit le kell szögeznem kapásból az a történetvezetés módja, és annak pozitívuma és egyben negatívuma. Létezik a videojátékok körében egy úgynevezett környezeti elemekkel való történet mesélési módszer, amelyet leginkább a Bioshock féle alkotásokban láthattunk, de számos más példája is volt ennek a láthatóan jól működő és egyedi narratívát végig kísérő technikának. A Hollowbody históriája ugyanilyen úton ad szabad kezet a felhasználók számára, így akit ténylegesen érdekel a „lore”, annak bizony el kell majd olvasnia a talált aktákat, jegyzeteket és meghallgatni a különféle felvételeket.

Számomra ez az opcionális de mégis egyedibb módja egy történeti szál kibontásához egy elég tetszetős választás a fejlesztő részéről, azonban meg tudom érteni azokat is, akiknek ezen opciók nélkül az alaptörténet nem lesz sem egyértelmű, sem eléggé érdekes ahhoz, hogy rábólintsák az igent ha a képzeletbeli zsűri szavazásra vinné a Hollowbody történetét és annak kvalitását firtatnák. Fontos kihangsúlyoznom, ez csöppet sem hibája a produktumnak, sokkal inkább egyedisége, amire azonban sajnos nem mindenki lesz vevő.

Az előző gondolataimhoz fontos hozzátoldanom a következőt: A Hollowbody mindig is egy szerelmes levélként készült, amelyben az alkotós lerótta a tiszteletét és tulajdonképpen egy szenvedélyes csókot küldött az összes régi túlélő horror alkotásnak, amellyel valószínűleg ő is játszhatott és amelyeket ő is imádott. A játék értékelése során úgy érzem ezt maximálisan észben kell tartanunk, hiszen nagyon sok olyan aspektusa van ennek a gameszkónak, amiből egyértelműen levezethető matematikai precizitással a fentebb említett, bekezdésem elején található képlet, miszerint a múlt béli játékok egymással való összeadásával és megsózásával (egyediség volt a sótartóban) megkapjuk a képletünk végén lévő ismeretlent.

Ki is emelnék itt egy olyan elemet, amellyel kitűnik Nath játéka az összes többi játék közül ebben a zsánerben, ami nem más, mint maga a logika feladványok összesége. Megvan az az érzés, amikor okosnak érzed magad az iskolában vagy bármilyen más területen az életed során, mivel rájöttél egy nehezen megoldható feladványra? Nos a Hollowbody telis-tele van ilyen érzelmeket kiváltó jelenetekkel és kérdésekkel, amelyekre a megoldást bizony csak azok fogják megtalálni, akik hajlandóak az eszköztáruk teljes egészét felhasználva kutatni és összefűzni a talált tárgyak és események közötti szálakat.

Olyan ez mint a varrás, ha megvan a minta, van tű és cérna a kezedben, még akkor is megszúrhatod az ujjad, ha kellően ügyetlen vagy hozzá. Példámat alátámasztja a bénázásom, amikor egy tárggyal való interakció során több ellenfél is az életemre tört, mivel nem nagyon tudtam, mit is kellene csinálni az adott tárggyal a kezemben, annak érdekében, hogy a szezám kitáruljon lényem előtt.

Rengeteg mindent mondhatnék még a Hollowbody címen futó alkotásról, de egyet biztosan tudok, azzal elvenném a misztikus világ iránti érdeklődés örömét és a kíváncsiságot benned kedves olvasó. Egyet viszont biztosan tudok tanácsolni. Nem bánod meg az utazásod ezen kaland során, főleg akkor nem, ha van affinitásod a horror zsáner felé, de akkor is nyugodtan ugorj fejest a mélyvízbe, ha olyan játékosként állnál neki, aki retteg az ijesztő és rémisztő produktumoktól, mivel garantálom neked, hogy minden rém mögött, egy még érdekesebb történettel teli szoba vár rád, amely – mint egy kiváló detektívtörténet – magával ragad és nem ereszt.

Legfrissebb bejegyzések

White Day: A Labyrinth Named School – játékteszt

A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…

2024-11-13

Slime Rancher 2 – Korai Hozzáférés betekintő

A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…

2024-11-09

FORWARD: Escape the Fold – Játékteszt

Indie kártya-alapú dungeon crawler.

2024-11-07

Vlad Circus: Descend Into Madness – Játékteszt

Amikor nem nevet már a bohóc sem...

2024-11-06

Ország Játéka 2024: igazi játékbirodalom költözik az Elevenparkba

Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a JátékNet az Ország Játéka versenyt, amelyre idén 65 játékot neveztek…

2024-11-02

MAX – 2024. novemberi ajánló

Novemberben jönnek a rosszfiúk (Bad Boys-filmek), lesznek Nicholas Cage- és Dustin Hoffman-válogatások, továbbá érkezik az…

2024-11-02