Hóember – Filmkritika

Már a leírás alapján is egy izgalmas filmet várnánk, ahol folyamatosan növekszik a feszültség, és elindul a macska-egér játék a detektív és a gyilkos között. Ha ilyet vársz, akkor csalódni fogsz, mint ahogy én is. A filmet leginkább egy szóval tudnám jellemezni: semmilyen. Minden hiányzik belőle, ami egy igazán jó thriller-krimi keverékévé tenné, nagyon lassan indul be, amivel személy szerint nincs problémám, de a későbbiekben, amikor próbálják elhitetni, hogy itt bizony már minden a helyére kerül, és elindul a dráma, akkor sem érzek semmit. Nincs meg az a nyomás, hogy vajon most mi fog történni? A gyilkosunk mit fog csinálni? A nyomozóosztag hogyan derít fényt a nyomokra és kapcsolja össze az ügyeket? Minden elmarad.

A történet maga sokszor válik szét, hogy több karaktert mozgasson, de nem teszi jól. Katyvasz lesz az egész. Amikor összekapcsolódnak, vannak jó pillanatai, de ez sem menti meg. Mindent előre tökéletesen ki tudunk találni, a gyilkos kilétét is idő elött megtudjuk, főleg ha picit figyelünk is a filmre, mert nagyon sok dolgot elszór, amit kizárólag a filmbeli karakterek nem vesznek észre. Ráadásul, amikor kiderül, hogy ki a gyilkos, és elindul a végső „küzdelem”, nem fogunk senki miatt aggódni, teljesen közömbösen állunk az eseményekhez. A hangulatot rontja még, hogy néhol CGI-t használnak, ami ráadásul rettentően csúnya.

De, hogy ne csak rosszakat írjak. A színészekre nem tudok panaszkodni, Fassbender még mindig remek, csupán nem jól választja meg a felkéréseket. Rebecca Ferguson is szépen hozza az újoncot, és jól kiegészítik egymást Harry Hole-lal. A többiek szimpla statiszták, jelen vannak, de nem erős jellemek, terelgetik a történetet, és pont. Viszont amit még kiemelnék, az a fényképezés, ami fantasztikus. A tájak részletesen be vannak mutatva, a helyszínekkel sincs gond, minden remek lett.

A könyvhöz még nem volt szerencsém, azt dicsérik mindenhol, így van egy olyan érzésem, hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

A Hóember az a film, aminél nem szabad hinni az előzeteseknek, és bizony az a norvég tél maga alá temeti az egész filmet. Történetileg inkább mondanám unalmasnak, hosszúnak is tűnik az a 119 perc, talán ha rövidebb lenne, feszesebb tempóval, nagyobb izgalmas nyújtana. Kinek ajánlanám? Akik szeretik Fassbendert, illetve a norvég telet. Egyszer bőven emészthető, de nem fogunk rá emlékezni 1-2 hét múlva.