Halloween – Filmkritika

Gyerekkoromban imádtam a horrorfilmeket, és azok időközben ikonikussá vált karaktereit. Nagy kedvencem volt többek között a Péntek 13 Jason Voorhees-e, a Rémálom az Elm utcában Freddy Kruegere, vagy épp a Halloween Michael Myerse.

Gyanítom sokan lesznek, akik megnézik ezt a filmet, de semmit sem tudnak annak előzményéről. Nem kell emiatt nagyon aggódni, ugyanis a filmben számos mondat segít majd – a történet szempontjából – a felzárkózásban. Elegendő annyit tudni, hogy 1963-ban, Haddonfield városában az akkor mindössze 6 éves kisfiú, Michael Myers brutális kegyetlenséggel lemészárolta egy konyhakéssel halloween éjjelén a nővérét. A zavart elméjű fiút elmegyógyintézetbe zárták, ahonnét 21 éves korában, 1978 halloween éjszakáján megszökött. Többen áldozatául estek a maszkos gyilkosnak, akit végül sikerül elfogni, és egy szigorúan őrzött, állami elmegyógyintézetbe zárni.

40 évvel később, napjainkban egy oknyomozóriporter-páros felkeresi az intézményt, hogy összeállíthassanak egy anyagot az ott őrzött és kezelt hírhedt gyilkosról, a „jubileum” kapcsán. Noha a kezelőorvosa (aki egyébként szinte mániákusan a megszállottja betegének) szerint Michael képes a kommunikációra, mégsem szólt egy szót sem az évtizedek alatt senkihez. Ez a riporterek érkezésétől sem változik meg. A csalódottan távozó páros úgy dönt, hogy az egykori életben maradt áldozattal, Laurie Strode-dal készítenek Myers helyett interjút. Hosszú útjuk itt sem lesz kifizetődő, ugyanis a várostól elszigetelten, egy erdő mellett élő nő nem lesz valami készséges. Semmi olyan információval nem tud, vagy nem akar szolgálni, amit a szenzációhajhász szerzők az anyagukhoz fel tudnának használni, vagy eddig nem tudtak volna. Mindeközben a fogva tartott elmebeteg gyilkosokat átszállítják egy másik intézménybe, ám útközben a busz felborul, és megkezdődik a vérengzés… Laurie (Jamie Lee Curtis) értesül régi „ismerőse” szökéséről, és felkészül annak „méltó fogadására”.

Van ennek a filmnek a jellegzetes zenéjében valami borzongató, ahogy a maszkban is, amelyet az erős fizikumú, csendes gyilkos visel… Ám ami 1978-ban (Magyarországon tíz évvel később mutatták be) és az utána következő években, finoman említve esetleg egy-két évtizedben még izgalmas, sokkoló, olykor félelmetes volt, az mára már igencsak gyenge horror-thrillerként van jelen a vásznon. A kerek évfordulót megérte, de ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, konkrétan értelmetlenül. A 10 millió dolláros költségvetést biztos vagyok benne, hogy bőven túlszárnyalva vissza is hozza majd a kasszáknál (a kíváncsi, esetleg nosztalgiázni vágyó embereknek hála), ám a véleményem szerint erre a filmre gyakorlatilag nem volt szükség. Semmit sem tesz hozzá a már megismert és klasszikussá vált történethez, csak annak hírnevén lépdel, méghozzá elég óvatosan. Kedvelem a kiváló színészdinasztia sarját, Jamie Lee Curtist, de lássuk be, annak ellenére, hogy tisztességesen hozza a harcias nagymamakaraktert, az örök Laurie Strode-ot, ő sem volt képes megmenteni ezt a filmet az unalomba fulladástól.

Hangulatában olykor-olykor sikerült belekapaszkodni az alkotóknak az első részbe, ám számos tényező szempontjából le is ragadtak annál. Hahó, 2018 van! Mi már nem ijedünk meg pár véres fogtól, egy illemhelyen sétálgató hatalmas bakancstól… Értem én, hogy Myers kedvence a konyhakés, és futni sem szeret, de írhattak volna neki ütősebb jeleneteket, és érdekesebb, izgalmasabb, sokkolóbb mészárlásos helyzeteket, ha már 18-as besorolást kapott ez az alkotás. Sajnos klisétenger az egész film, méghozzá a rosszabbik fajtából. Ugye mindenkinek ismerősek a következő képek, és jelenetek: a bébiszitter, aki a kanapén készül hancúrozni a barátjával; a saját lábában megbotló, sikítozó áldozat; az ablakon kieső személy, aki pár másodperc után nyomtalanul eltűnik; vagy mondjuk a bejárati ajtó üvegén áttörő kéz… A bugyuta párbeszédekről inkább már nem is mondok semmit, mert van belőlük bőven. Nemcsak maga a folytatás gyengécske, de a szinkronnal sikerült még jobban csökkenteni az egész film nívóját. (Rengeteget elvesz a színészi játékból, a hangulatból.) Az egyetlen eredeti és értékelhető ötlet, az Laurie Strode háza…