A Grincs – Filmkritika

6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Grincs ellopta a karácsonyt: mindenki ismeri a történetet és a karaktert, amelyik elborzad attól, ha valaki boldog, ezért tönkre akarja tenni mások ünnepét. Legalábbis ezt sugallja a viselkedése. Dr. Seuss meséit mindig élmény képernyőn látni, akár animált, akár élőszereplős filmről van szó. Nos a Grincs mostanra már mindkettő. A 2000-es évben megjelent film Jim Carreyvel nagyszerűen átadta a gonosz kis zöld gombóc személyiségét és annak gonoszkodásainak indokait.

A történetet feltehetően mindenki ismeri, úgyhogy bátorkodom nem részletezni, inkább csak magáról az animációról és a karakterekről beszélnék.

És ajjaj, van miről. Felnőtt szemmel végignézni ezt a mesét, pláne úgy, hogy az élőszereplős film stílusát vártam, hát nagy csalódás volt! Ne értsetek félre, nem volt rossz, sőt kimondottan aranyos, de szegény mese annyira le lett egyszerűsítve, hogy helyenként nagyon butácskának tűnt, ez pedig kihatott a történetre is.

A Jim Carrey-féle Grincsnél átéreztük a fájdalmát, a szenvedését, és jól esett a lelkünknek, mikor a végén elfogadták olyannak, amilyen, és persze cserébe ő is változtatott a hozzáállásán kicsit. De végig tudtuk, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Ezzel ellentétben az animációs filmben igazából egyáltalán nincs semmi oka arra, hogy grincseskedjen, nem közösítik ki, nem kényszerül magányra, nem csúfolják, nem bántja az égvilágon senki, sőt kimondottan kedvesek vele. Ettől pedig a karakter nem sajnálatra, hanem utálatra méltó lesz, mert a Grincsben nincs semmi grincses, hanem simán csak gonosz.

Sajnos ez számomra nagyon tönkretette a történetét, pedig egyébként a nagy egészet nézve abszolút nem lett rossz alkotás, csak egyszerűen nem felnőtteknek készült, érződik rajta, hogy egy gyerekmese. Vannak benne poénok, melyeken így is nevetni tudtam, de egy másik generációt céloznak meg vele. Kihagytak belőle olyan dolgokat, amik egy Seuss-mese alapvető elemei, például, hogy kik is azok a Kik, vagy hogy hol élnek, hisz szerintem például nagyon jópofa, hogy mindig valamilyen apró dolgon laknak, ebben az esetben egy hópihén, de például a Horton című mesében egy szöszön.

Ettől függetlenül az animáció gyönyörű és látványos, szépen vannak kialakítva a karakterek és a háttér is, hozzák a Dr. Seuss-féle elvárt stílusjegyeket, amelyektől tényleg olyan, mintha a Kik világában lennénk.

Tehát összességében egy aranyos és karácsonyra kellően hangulatteremtő mesét kaptunk, viszont mindenképpen csak kisgyerekkel érdemes elmenni megnézni, mert felnőtt fejjel már butácskának foghatni. Akkor már inkább nézzétek meg a Jim Carrey-féle Grincset az a tökéletes választás karácsony előtt.