Gravity Rush 2 – Játékteszt

A játék folytatja az első rész történetét, pontosabban Kat és Syd elkeveredik Hekseville-ből, és a „világ másik végén” találják magukat. Egy bányászhajó veszi fel őket, és ott kell dolgozniuk, hogy kapjanak ételt. Így indul a játék eleje, illetve Katnek nincs ereje, mert nincs vele kis csillagmacskája. Nem akarok spoilerezni, de nem kell aggódni, csak átmenetileg közlekedik átlagosan Kat.

A játék eleje már sejttette, hogy ez bizony „epic” lesz. Az első, amit megjegyez a játékos, hogy „wow”, gyönyörű lett az új rész. Noha az előző rész remastered kiadása is szép volt, na de ez: lélegzetelállító. A Vita-tulajdonosok sajnálhatják, hogy csak PS4-re adták ki, de hát az már sajnos előző generációnak számít.

Kiemelném még, hogy sokat javult a játék mozgásvilága is. Mármint Kat az első résszel ellentétben itt már nem csak „zuhan” egy irányba a testével, hanem konkrétan úgy tartja magát, hogy az inkább repülés, mint zuhanás – persze gravitációt manipulál, de gondolom, értitek a lényeget (feltéve, hogy játszottatok az első résszel). Sokat javítottak a mechanikákon, könnyebben irányítható, és kevésbé okoz fejtörést az ide-oda repkedés és rugdalózás, mint az első résznél. Nem azt mondom, hogy tökéletes, néha azért bénáztam, mikor mondjuk egy keskeny plafonra próbáltam feljutni, és azon futni fejjel lefele, de lehet, csak velem volt a gond.

Továbbra is talentrendszer van, az összegyűjtött kristályokból költhetünk különböző képességekre és azok fejlesztésére, hogy még erősebb legyen hősnőnk. Az első részben is jó volt ez, és teljesen rendben van itt is.

Rengeteg képet lehet készíteni egy fényképezőgéppel, amit Kat Sydtől kap. Különböző pózokat tudunk csinálni Kattel, illetve a képeinket meg is oszthatjuk más játékosokkal, mert van online rendszer a játékon belül, ahova feltölthetjük, és másik értékelhetik. A jól sikerült, jó értékeléseket kapott képekért még jutalmakat is kapunk.

A történet során néhány visszatérő szereplővel is találkozunk, de igazából nem csak a helyszínek teljesen újak, de a karakterek is. Egyik érdekesebb, mint a másik. Vannak köztük igazán szerethetőek és izgalmasak, még vannak kevésbé pozitívak is. Az ellenfelek, vagyis a ne’vik terén is kaptunk rengeteg új fajtát, akiket továbbra is le kell győzni, mert nem szedtek az első rész óta boldogság- és szeretettablettát…

A játék hosszára nem lehet panasz, hiszen kb. 25 órányi repkedés és izgalom van benne. Miközben játszottam, végig jó kedvem volt, mert egyszerűen annyira jól sikerült ez a folytatás, amely méltó utódja az elsőnek. Remélem, folytatásra is számíthatunk, mert Kat és története az egyik legjobb, amelyet eddig a Sony elénk tárt. Még jó pár részre való energia és ötlet lakozik benne, így szerintem lenne rá igény.