Grave Keeper – Játékteszt

A Grave Keeper a lengyel illetőségű Baldur Games játéka, mely először PC-re, majd 2019 második negyedévében Nintendo Switch platforma is ellátogat.

Főhősünk egy fejvadász, aki olyan helyre merészkedett ahova épeszű ember be sem tenné a lábát: a Tiltott Erődbe. A Csontváz Király uralma alá hajtotta a területet, a mi feladatunk lesz az ellenfelek hordáin való átjutás és a zsákmány megszerzése. Első ránézésre úgy tűnik, hogy egy Diablo-klónnal lesz dolgunk, de az eddigi tapasztalatok alapján ez jelenthet jót és rosszat is. Rengetegen próbálják majmolni a Blizzard remekét, több-kevesebb sikerrel. A kiemelkedő Torchlight vagy Path of Exile ellenében, rengeteg ZS-kategóriás termék érkezik. Szerencsére a Grave Keeper a jobbak táborát erősíti, bár talán pont azért, mert az első benyomás ellenére, mégsem akar a nagy öreg nyomdokaiba lépni.

Nincsenek különféle kasztok, vagy rendkívül szerteágazó képességfa. Tudunk lőni az íjunkkal, csapni a közelharci fegyverünkkel, illetve alkalmazhatunk egy speciális képességet. Folyamatosan lépkedünk felfelé a végtelen számú pályán és minden ötödik után, kapunk az arcunkba egy valamivel nehezebben legyűrhető mini-boss-t. Amint sikerült kifektetnünk, jutalmul véletlenszerűen kiszórt fegyver, páncél, esetleg képesség a jutalmunk! Ezeket is több kategóriába lehet sorolni: nyilván rengeteg a „szemét”, de hébe-hóba belefuthatunk epikus, sőt legendás kiegészítőkbe, amik valamilyen plusz bónuszt is adnak! Mint minden valamire való hack n’ slash játékban, itt is fejleszthetjük karakterünket, szerezhetünk extra bónuszokat, például egy minket árnyékként követő segítőt, aki nagy hasznunkra lesz az ellenfelek likvidálásában. Ezekhez is többféle fizetőeszköz áll szolgálatunkra, az aranyat arra használhatjuk, hogy meglévő felszerelésünk szintjét erősítsük. A kristályokból ládákat vehetünk, amikben random loot található. Az erő köveit pedig nem másra, mint a bónuszok fejlesztésére költhetjük, melyek a több életerőtől kezdve, az extra sebzésen át, egészen a minket segítő szellemekig terjedő palettán foglalnak helyet.

A játék vonzerejét a rendelkezésre álló végtelen szint adja, az ellenfelek folyamatosan erősödnek, így ha eljutunk egy olyan részre, ahol csak meghalni tudunk, dönthetünk úgy, hogy megtámadjuk a Csontváz Királyt inkább. Az ő legyőzésével sajnos visszakerülünk az első pályára, fegyvereinket és minden felszerelésünket elveszítjük, de bónuszaink és saját szintünk megmarad, így nagyobb eséllyel tovább jutunk azon a ponton ahol előzőleg elakadtunk. Egy listát megnyitva láthatjuk, hogy a Király legyőzése után milyen jutalmakkal gazdagodunk, így érdemes minél tovább feljutni és ott kihívást intézni felé. Sajnos a monotonitás idővel felüti a fejét, mivel ugyanazt a szisztémát kell követnünk végig. Ezt áthidalandó van két másik opciónk, az egyik a Versus, amikor valaki ellen küzdve, hamarabb kell elérnünk egy adott kill-kvótát. A Royal Fight valamivel érdekesebb, ott 3 társunkkal karöltve kell minél tovább kihúznunk, a folyamatosan özönlő ellenfelek hullámai ellen. Természetesen mindkettőnél hatalmas jutalmak üthetik a markunkat! Amennyiben kedvünk tartja, kisebb kihívásokat is végre hajthatunk jutalom fejében.

Grafikailag részben elmarad a kor követelményeitől, valahol a 2010-es évek környékén találkozhattunk hasonló körítéssel, de mégis kellően látványos, még ha szemet gyönyörködtetőnek nem is mondhatnám. Zenei téren is bőven hagy kívánnivalót a játék, zene alig szól és rettentően önismétlő, személy szerint inkább kinyomtam már a főmenüben egy idő után. A pályák viszont változatosak, van itt sivatag, temető vagy akár maga a Pokol, melyek mindegyike sajátos ellenfelekkel és bossokkal vár!

Összességében egy ideig-óráig szórakoztató produktummal volt dolgom, amit sajnos lehúz az önismétlése és monotonitása.