Godly Corp – Játékteszt

Az indie TR8 Torus Studios által fejlesztett Godly Corp az a játék amit vagy imádni vagy gyűlölni fogsz, igazából nincsen köztes megoldás.

A Godly Corp-ban egy gyakornokot irányítunk a címszereplő cégnél, ami gyakorlatilag világok menedzselésével és karbantartásával foglalkozik. Gyakornokunk egy polipszerű lény, aki leginkább Cthulhu leszármazottjának tűnik, bár erre inkább csak utalásokat kapunk. Dolgunk igazából nem más, mint kitölteni a munkaidőt és a különböző feladatokat egyetlen csápunk segítségével végrehajtani. Ám itt kezdődnek a bonyodalmak!

Az irányítás ismerős lehet olyan címekből, mint pl az Octodad: a jobb egérrel irányítjuk a csápunkat balra, jobbra, fel és le irányba, míg a görgővel közelíthetjük illetve távolíthatjuk magunktól. A WASD gombokkal az asztalunkon elhelyezkedő bolygót forgathatjuk. A feladatok sokrétűek, ám gyakorlatilag ugyanarra a sablonra épülnek, a csápunkba fogott lézerrel kell tojásokat leégetnünk, esetleg egy revitalizáló sprayt kell fújkálnunk a kihaló fákra, miközben a bolygót a megfelelő irányba forgatjuk. A dolog ott kezd érdekes lenni, amikor bejön a multi-tasking, vagyis egyszerre kéne több dolgot összekombinálnunk. Például rovarok jelennek meg az asztalon, esetleg egy robotsereg, akiket pisztollyal kell távol tartanunk, miközben fújkálni kéne a fákat is. Ettől kicsit kapkodós és össze-vissza lesz az egész, amin sajnos a bugok és a csáp érzékelése se sokat segít.

Elég sokszor előfordul, hogy például amikor valami köré kéne tekerni a csápot, simán átglitchel rajta, mert éppen úgy érzékelte, hogy nem jó helyen volt a csáp. Közben az idő megy, az ellenfelek jönnek, aztán csak nézünk, hogy miért is buktuk az adott feladatot. Alapjáraton az ötlet jó lenne, de az irányítás rengeteg elvesz az élvezeti faktorból. Totálisan kihagyott ziccer, hogy csak egér+billentyűzet kombinációval játszhatunk, a gépre dugott kontrollerrel csak a bal analóg kart érzékelte a játék, vagyis forgatni tudtam a bolygókat, de a csápot nem lehetett megmozdítani. Pedig sokkal egyszerűbb lenne egy sima analóg karos mozgással megoldani ezeket a finom mozdulatokat, mint az egész görgőjével kicentizni, hova is kéne lőni, vagy egy gombot megnyomni.

A játék humora nekem teljesen rendben volt, bár sokaknak fárasztó lehet. Az asztalunkon lévő kacatok részben csak díszítő elemek (különböző ismert mémek vannak a képkeretekben például), de ezeket meg is foghatjuk, sőt, le is seperhetjük őket az asztalunkról, de ez a pálya végi értékelést csökkenti. Vagyis arra is oda kell figyelnünk, hogy hadonászás közben ne verjünk le mindent, ami azért embert próbáló feladat az irányítás tudatában. A zenék igazából csak aláfestések, de sokszor idegesítőek, a hang alámondásos gépi hang meg aztán végképp. De szerencsére ezeket mind levehetjük a menüben!

Összességében a koncepcióval nem lenne gond, mert érdekes lenne, sőt, ha támogatná a kontrollert a játék, akkor még élvezetes is lenne, de így több a szenvedés a játék 15 pályájával, mint az öröm.