Ghost Recon Wildlands – Bétateszt

Bolíviában járunk, az államapparátus instabil, a Santa Blanca drogkartell egyre nagyobb szeletet hasít ki a hatalom, a befolyás és a pénz hármasából, a drága fehér por, a kokain üzlete pedig virágzik. A lázadók nem bírnak a rendszerrel, s mivel a helyzet már Amerikára is kihat, az Egyesült Államok legjobbjait küldik segítségül, élükön velünk.

Bevallom őszintén, a Ghost Recon-játékok nem igazán foglaltak el előkelő helyet a polcomon. Többségüket kipróbáltam, ideig-óráig le is kötöttek, de valahogy nem hozták azt az élményt, amit vártam. A Wildlands bejelentésekor azonban megfogott a koncepció, de sajnálatos módon a Ubisoft nevének értéke az utóbbi időben annyira visszaesett nálam, hogy nem mertem nagy reményeket fűzni a játékhoz. Félreértés ne essék, véleményem szerint a francia kiadó tisztességes játékokat dob a piacra, de hiányzik az a bizonyos plusz, amitől egy jó játék, kiemelkedő és felejthetetlen lesz.

A jelenlegi béta alapján nem merem kijelenteni, hogy ez a plusz nincs meg a Wildlandsben se, de a sok bosszantó és idegesítő hiba árnyékában nem mutatkozott még meg. A bétateszt során a hatalmas sziget első szekcióját járhatjuk be, néhány sztori és jó pár mellékküldetés társaságában. Az már az első másodpercben kiderült, hogy ha valamit, akkor a hangulatot remekül eltalálták. Bolívia nagyon szép lett, részletes, és az állatvilág hangjai, a rádióból szóló jellegzetes dalok és a kisebb faluk, városok, bázisok visszaadják azt, amit látatlanban ettől a helytől elvárhatunk. A történetről azonban sokat nem tudok beszélni, nem is érdemes, nem ezért fogjuk szeretni a játékot. Dióhéjban: a kartell leépítése lesz a feladatunk, kezdve a négy különböző szekcióval (Termelés, Csempészet, Security, Befolyás), majd ha végeztünk, jöhet, aki ezt összefogja: El Sueno.

A játékmenet a csapatmunkára épül. Négyfős csapatunkkal végigmehetünk a kampányon egyedül, de akár négy barátunkkal karöltve is. A játék nyitott világú, tehát mi döntjük el, mikor merre megyünk, milyen küldetéseket vállalunk el, és hogyan haladunk előre. A főküldetések mellett számos mellékküldetés is található, melyek a helyi ellenállás megsegítésére épülnek. Utóbbiakat érdemes gyakran elvállalni, mivel a szintlépéshez és új fegyverekhez szükséges erőforrásokat ezek során kapjuk meg a legnagyobb mennyiségben. Például az egyik ilyen küldetés egy konvoj megfékezése volt, siker esetén 2000 egységnyi üzemanyaggal gazdagítva az ellenállókat. A főküldetések során ezeket az erőforrásokat csak elvétve találhatjuk meg, egyenként körülbelül 50-200 értékben. Ha nem direkt keressük őket küldetések közben, hanem csak beléjük botlunk, akkor pedig meg is jelölhetjük őket, és helyi cimboráink majd begyűjtik, így nekünk nincs más dolgunk velük.

Az open-world másik előnye, hogy szinte végtelen lehetőségünk van arra, hogyan hajtsunk végre egy küldetést. Bármilyen irányból bemehetünk, bármilyen eszközt bevethetünk, lehetünk csendesek, de golyózáport zúdítva az ellenségre akár be is táncolhatunk egy bázis közepére. (A legjobb élményem ezzel kapcsolatban az volt, amikor négyen beugrottunk ejtőernyővel, és darabokra szedtük a fél támaszpontot.) Ehhez azonban kellenek az emberi intelligenciával rendelkező társak. Sajnos az első pont, ahol a béta alatt a játék azonnal elvérzett, az társaink mesterséges intelligenciája volt. Nagyon buták, nem tudnak maguktól fedezékben mozogni, sőt csak csapatosan mozgathatjuk őket, nem adhatunk egyesével parancsokat nekik. (Utóbbit nem is értem, erre már a Republic Commando esetében is lehetőségünk volt.) Innentől kezdve azonban az egyjátékos kampány során a tervezés megbukik, hiába találjuk ki, hogy négy oldalról behatolva sima ügy lenne a küldetés, nem lesz rá lehetőségünk. Ráadásul társaink képesek sokszor átrohanni az ellenfelek előtt, vagy birka módjára a fedezék rossz oldalára ugrani, és onnan tüzelni. Az egyetlen jó dolog, ami elmondható róluk, hogy halálpontosak. Néha már túlságosan is jól lőnek.

Ugyanakkor mindez feledésbe merül, ha három barátunkkal karöltve ülünk le játszani. A Wildlands nem titkolt szándéka a multiplayer szegmens erőltetése az egyszeri játékosra, s ilyen téren jól is teljesít. Közösen haladva a játékkal az ellenfelek becserkészése sokkal hangulatosabb, a különböző felállásokkal kísérletezve meg nagyon változatosak. Például az egyik küldetésnél egy civilekkel teli városban kellett információt szereznünk. Egyikünk egy közeli épület tetejéről, mesterlövészpuskával segített minket, míg másik társunk helikopterről szórta az áldást, míg mi ketten berontottunk az ellenség sűrűjébe, vigyázva, hogy ne öljünk meg ártatlanokat. Ugyanakkor arra is volt példa, hogy mind a négyen, négy oldalról, szedtük ki az ellenfeleket, egyesével.

A játék számomra egyik nagy gyengesége is a túlzott nyitottságból adódik. Nevezetesen: rengeteget kell autózni és két küldetés között rohangálni. Ráadásul járműveink, még a leggyengébb jeep is simán felérnek egy tankkal, ami képes hegynek fel is játszi könnyedséggel haladni, de ha esetleg több száz métert zuhanunk, azt se bánja. Ráadásképp néha az ellenfelek sincsenek a helyzet magaslatán, és képesek egyesével berohanni a puskacsövünk elé. Míg előbbi megbocsátható, utóbbitól azért félek jobban, mert a buta MI vette el a kedvem anno a Crysis-sorozattól is, és jelenleg a kettő minősége nagyon közel áll egymáshoz.

Saját karakterünket és a lázadó barátainkat is képesek vagyunk a játék során fejleszteni. Mind a kettőhöz tapasztalati pontok és különböző erőforrások megléte szükséges. Az erőnlét, pontosság, gyorsaság és egyéb passzív bónuszok mellett lehetőségünk van új fegyvereket szerezni, és a lázadók esetén újféle segítségeket igénybe venni.

Összességében a bétával a fent említett dolgokon kívül sok problémám nem volt. A teszt PS4-en történt, túl sok buggal nem találkoztam, s ezek mindegyike simán eltűnhet a megjelenésre. Azonban az MI hiányosságai már aggodalomra adhatnak okot, és nagy játékélményt csorbító erővel bírnak. Azonban, ahogy azt szintén kiemeltem, barátokkal játszva a Wildlands kellően élvezetes tud lenni.  Nélkülük egyelőre nem igazán. A PC-s verzióról nincsenek tapasztalataim, sokak szerint a gépigény irreálisan magas lett, és csúcsgépeken sincs meg az állandó, 60 fps körüli minőség, de ne feledjük, hogy bétaállapotban van a játék, optimalizálni pedig sosem késő.

A béta alapján pontszámot nem adnék, egyelőre érdeklődve, de számos fenntartással várom a megjelenést.