Gangs of Sherwood – Játékteszt

A játékot a Magnew biztosította számunkra

Robin Hood-ot és díszes kompániáját azt hiszem keveseknek kell bemutatni: az angol folkról egyik patinás szereplője kicsiknek és nagyoknak is ismerős hős, ám a rengeteg filmes adaptáció mellé a videójátékos szereplése eléggé el van hanyagolva, főleg az utóbbi években. Részben ezen az áldatlan állapoton próbál segíteni a Gangs of Sherwood, de vajon jó ez nekünk?

A sztori szerint Nottingham bírája ellopja Richárd király Oroszlánszív kristályát, mellyel hatalmas erőre tesz szert. Kis csapatunkkal az lesz a feladatunk, hogy a gaztevőt megakadályozzuk ördögi tervei megvalósításában és visszaszerezzük a kristályt. Mindezt, meglepő módon egy retro-futurisztikus, steampunk világban tehetjük meg! Lebegő szekerekből, mechekből és lézerdárdával ránk sújtó ellenségekből se lesz hiány. Egyedi elgondolás mindezt Sherwood-ba helyezni, az egyszer biztos!

A történet többi szereplője se lehet ismeretlen számunkra: itt van Robin, Marian, Kicsi John és Tuck barát is, mindegyikük játszható karakterként. Mivel alapvetően egy co-op játékról van szó, így a legnagyobb élményt többed magunkkal játszva nyújtja, erre online van lehetőségünk. Ha szólóban nyomnánk akkor se kell aggódnunk, bármelyik karaktert választhatjuk és játék közben válthatunk is köztük. Mind a négyük más játékstílust igényel, míg például Robin alapvetően az íját használja a közel -és távolharci támadásokhoz, úgy például Tuck és John a fizikai erejét használja az ellenfelek likvidálásához. És bizony ezen ellenekből rengeteg lesz, a játék sava-borsát az ő bedarálásuk fogja jelenteni, alkalmanként boss harcokkal megszakítva.

Maguk a pályák elég lineárisan vannak felépítve, ugyanakkor vannak elágazások és rejtett zúgok, ahol például gyűjthető tárgyakat kereshetünk, vagy minket segítő, az adott pályán aktív relikviákat gyűjthetünk. Ezek lehetnek a bekapott sebzést csökkentő, vagy akár az ellent találatonként felgyújtó darabok is. Ezen csecsebecsékből összesen négy lehet aktív rajtunk, de ehhez karakterünket fejleszteni kell, mivel alapvetően csak egy hellyel rendelkezünk. A fejlesztéseket a főhadiszállásunknak kinevezett Nagy Tölgy-ben tehetjük meg, ugyanitt válthatunk karaktert, vehetünk fel/adhatunk le mellékes küldetéseket, fejleszthetjük képességeinket, begyakorolhatunk új mozdulatok vagy vehetünk új ruhákat.

A történetet három nagyobb részre bontva követhetjük végig, ám nagy sajnálatomra ez inkább csak keretként szolgál a játékhoz. Egyszerűen nehéz elmélyülni a világban, elég keveset tudunk meg az előzményekről vagy akár karakterek múltjáról, a főszereplők itt már összeszokott csapatként működnek például. A steampunk téma ugyanakkor érdekes lehetőségeket rejt magában, más kérdés, hogy ezeket mennyire tudták kiaknázni a fejlesztők. Az ellenfelek változatossága nem túl számos, ahogy a boss fightok is egyszerű darálások. Minden csatát értékel a játék, ez a Devil May Cry sorozat rajongóinak például ismerős lehet. Sokszor a hibátlan csaták is elúsznak értékelés szempontjából, mert a rendszer nem zárja le és úgy érzékeli, hogy még valahol van ellenfél. Ilyenkor szépen visszacsökken az S vagy A értékelésünk egészen a D-ig, ami alapján pedig nyilván kisebb jutalmat kapunk. A főbb küldetések végén is kapunk egy listát, az eltelt időről, ellenfelekről, bekapott sebzésről, stb. Ez alapján a végén extra arany a jutalmunk, amit a Tölgy-ben tudunk elkölteni a képességek fejlesztésére.

Ejtsünk néhány szót a grafikáról: ez a része a játéknak kimondottan jóra sikerült, helyenként rettentő látványos helyszíneken sikerült megalkotnia a srácoknak az Appeal Studios berkeiben. Kimondottan színes és fényes, a támadások kitöltik a képernyőt, egyszerűen élvezet nézni. Ugyanakkor sokszor futottam bele grafikai problémába, textúrába olvadásba, glitchelésbe. Zeneileg nagyon ott van a szeren, kimondottan kellemes traktusok váltogatják egymást barangolás közben. A szinkronhangokról ugyanakkor nem lehet ódákat zengeni, nagy többségük középszerű alakítást nyújt, pedig nem egyszer beszélgetnek társaink is menet közben. Ezen felül a platformer részeknél a pontosság is hagy kívánnivalót maga után, könnyű melléugrani és a mélybe zuhanni. Szerencsére ilyenkor sem kell elölről kezdenünk a pályát, a játék visszateleportál minket pár lépéssel korábbra, némi életerő veszteségért cserébe.

Összességében egy könnyed, mindenki számára egyszerűen elsajátítható címről van szó, ami leginkább társakkal karöltve nyújt élvezetet. Sajnos alapvetően az offline mókában nem kapjuk meg társainkat AI által irányítva, pedig az is dobna a játékmeneten, leginkább azért, mert vannak helyszínek ahova egyik-másik karakter nem tud bemenni, mert vagy Tuck/John fizikai ereje kell, vagy Robin/Marian távolsági támadása. De ha sikerül összeszednünk pár embert, akkor akár hosszú órákig tartó móka is lehet belőle, hála a sztori befejeztét követően megnyíló kihívásoknak és túlélő módnak, ahol 30 hullámot kell visszavernünk, illetve kitartanunk amíg csak tudunk.

A játékot a Magnew biztosította számunkra