Fire Emblem Echoes: Shadows of Valentia – Játékteszt

De a tőlem megszokott módon inkább kezdjük a történettel: a játék főszereplője Alm és Celica és az ő kapcsolatuk (igen, csöpögősen hangzik már az elején, de nem az!): gyerekkori barátok, és azért több is van köztük. De egy napon idegenek támadnak rájuk, és Celicának költöznie kell, hogy biztonságba maradjon. (Nem hagytam ki semmit, elsőre tényleg nem értjük, de kapunk magyarázatot később.) Alm nem érti az esetet, de ígéretet tesz, hogy egy nap megkeresi a lányt, és védelmezni fogja, akár az élete árán is. Innentől ugrik a játék pár évet, Alm már idősebb, és keményen edz, amíg ki nem derül, hogy a király halott, és egy gonosz rezsim átvette az uralmat, viszont az ellenállás is mozgolódik. Talán kitalálható, hogy Alm csatlakozik hozzájuk, és több lesz, mint egyszerű katona. Celica viszont egy eldugott szigeten él. Amikor értesül ő is a király haláláról, útra kel, hogy beteljesítse a prófécia ráeső részét.

Többet nem szeretnék elárulni a történetről, mert teli van érdekességekkel, elejtett félmondatokkal, valamint nem várt fordulatokkal, amelyek izgalmassá teszik az egészet. De ez a felvezetés azért kellett, hogy éreztessem: a két főszereplőnek fontos a szerepe, és külön-külön kell majd őket irányítanunk.

Aki már látott Fire Emblem-játékot, az tudja, hogy mire kell számítanunk: körökre osztott játékmenetre a harcoknál, ahol egy szép pixel art grafikát kapunk. De ez változik, ha két egység összecsap, mert akkor egy látványos, filmszerű jelenetet kapunk. Így maga a játékmenet egyszerű, viszont remek stratégiákat kell kitalálunk, hogy ne halálozzanak el az embereink. Igaz, hogy a játékban a nehézséget mi állítjuk be több lehetőség közül, de az alkotás úgy válik izgalmassá, ha azt az opciót válasszuk, hogy aki elhalálozik egy csatában, azt nem kapjuk vissza.

Ha már a játékmenettel kezdtem, akkor folytatom azzal, amit fentebb is említettem, hogy a fejlesztők átvettek elemeket a Shin Megami Tensei-játékokból. Bekerültek dungeonök, amelyekben TPS-nézetben mászkálhatunk. Igaz nagyon lineárisak, de akkor is felüdülést jelent, hogy végre nem csak térképeket kell bámulnunk. Persze ellenfelek is vannak ezeken a helyeken, és ha időben ütjük meg őket, egy kis előnnyel kezdjük a harcot, ami marad itt is a megszokott felülnézetes, körökre osztott. A másik újdonság még, hogy vannak olyan helyek, amelyeket nem TPS-nézetben járhatunk be, hanem egy klasszikus kalandjáték formájában minden tárgyat átvizsgálhatunk, beszélhetünk az ott lévőkkel, hasznos felszereléseket szerezhetünk be.

Még egy kis extra bekerült a harcokba, az „Idő kereke”: ez némi korrekciót nyújthat, ha véletlenül rosszul lépünk, vagy olyasvalaki halálozik el, akit nem szeretnénk. Ilyenkor képesek vagyunk pár kört visszatekerni. Ez fontos lehet akkor, amikor kialakítjuk a stratégiánkat.

Maga a játék látványvilága kiváló lett, a harcoknál marad a pixel grafika, de ez már a sorozat védjegye, viszont a TPS-részeknél a területek fantasztikusak, és amikor csak kalandjáték módban nézelődünk egy helyen, a hátterek és a karakterek is szépen ki vannak dolgozva. Az átvezetők lenyűgöző, kézzel rajzolt animációkat kaptak (szívesen látnék egy anime-sorozatot belőlük).

A hangulat is tökéletes, a karakterek közti interakciók nagyon jól fel vannak vezetve, és mindenkinek van véleménye, aki a csapatunkba kerül, így érdemes velük beszélgetni, amikor csak lehetőségünk van rá.

De hogy ne csak áradozzak a játékról: belefutottam egy nagyobb hibába, ami megkeserítette az életemet. Már nagyon sok 3DS-cím megfordult nálam, de egyik sem produkált ilyet. A játék szimplán törölte a mentéseim, és amikor több mint 5 órányi mentés odaveszik, az megrázza az embert. De nem adtam fel, újrakezdtem, és egy gyenge speedrunba kezdtem. Tovább jutottam, mint előzőleg, de ismét törölte a mentéseim a játék, és itt adtam fel. Több mint 12 óra játékom veszett oda. Más negatívum részemről nincs, de szerintem ez bőven elegendő.

Egy kis adalék még: a Nintendo bejelentette, hogy a Fire Emblem Echoes név fennmarad, és azok a játékok fogják ezt megkapni, amelyek a remake kategóriába tartoznak.

A Fire Emblem Echoes: Shadows of Valentia egy remek játék, és jól példázza, hogy a Nintendo milyen jó remake-eket tud alkotni. Egy nagyobb hibával találkoztam, de ezt leszámítva lenyűgöző címről van szó, amelyet mindenkinek ki kell próbálni. Akinek van rá lehetősége, szerezze be az alkotást, de csak óvatosan kezelve, mert rettentően addiktív!