Érdekes módon a Karácsonyi lidércnyomás az elmúlt években kimaradt a felhozatalból kedvenc ünnepem környékén. Még kicsi kölyökként láttam a filmet, s nem is igazán értettem, mi ebben a karácsonyi, miért szeretik ezt annyian, és egyébként is… szörnyek? Ugyanmár! Valahogy gyerekként nem tudtam felfogni azt az üzenetet, amit ez a zseniális film magában hordoz. De idén újra megnéztem a Tim Burton alapötletéből készült bő egy órás animációs filmet és döbbenettel telítve változott meg a véleményem és értettem meg, miért nem gyerekfilmről beszélünk itt.
Hiszen ha valaki ismeri a filmet vagy legalább egyszer látta, az tudja, hogy ebben a műben nyoma sincs a karácsonyi filmek szokásos ,,szeretet, hit, béke, megbocsátás, meghittség” hozzávalóknak, nem tolják az arcunkba ötvenszer, hogy mennyire fontos a család és hogy szeressük egymást, mégis tud olyat mutatni, ami felnőtteknek elgondolkodtató, gyerekeknek pedig nagyon fontos lehet. Teszi ezt egy Burton-re jellemző sötét, gótikus, már-már horrorisztikus hangulatvilággal (noha ő csak az írói szerepben volt jelen, míg a rendezést az a Henry Selick vállalta, akinek a Coraline-t is köszönhetjük), illetve egy kellemes musicales stílussal.
A történet szerint az Ünnepek világában járunk, ahol minden ismert és ismeretlen ünnepnek saját városa van. Rosszcsont Jack, Halloween város egyik legnépszerűbb lakója belefárad az örökös, kötelező ijesztgetésbe, s búskomorságában olyan helyre téved, ahol még sosem járt. Karácsonyváros szöges ellentéte a megszokott közegének, ott mindenki vidám és boldog, s nem telik sok időbe, Jack máris irigykedve nézi az ottaniakat, majd elraboltatja a Mikulást, hogy átvegye a feladatokat. Na de a Halloween városának legünnepeltebb réme, aki nem tudja mi (karácsony)fán áll is az általa irigyelt ünnep, vajon mennyire lesz sikeres Télapó?
Persze Jack meséit hallgatva a város érdeklődése is felélénkül, és megpróbálják a Jack által leírt hangulatot a saját városukba is elhozniuk, rémes sikertelenséggel (pun intended). Dehát miért is sikerülne nekik, hiszen olyan szörnyetegekről beszélünk, akik az ijesztgetésnek és félelemkeltésnek a mesterei, és nem tudják, nem érzik, hogy a karácsony lényege nem a díszekben, az ajándékokban, a szokásokban rejlik, hanem a lélekből fakadó varázslat. Bár a végkifejlet meglehetősen aranyos, de átlagos (ezért le se írom, mindenki nézze meg maga, aki eddig nem tette volna) mégis sok tanulságos mondanivalóval rendelkezik.
S talán a legnagyobb erénye a filmnek az a kettőség, amit magánhordoz. Úgy beszél a karácsonyról, úgy adja át a lényeget, hogy közben megtartja a saját kifacsart világát, aminek köze nincs az ünnepekhez. Bebizonyítja, hogy nem kell a karácsonynak horrornak lennie ahhoz, hogy a horrorisztikus lények is élvezzék a dolgokat. És ez nagyon fontos üzenet, főleg a mai világban, amikor rengeteg ember stresszel az ünnepek alatt. Rengeteg ismerőstől hallom, hogy utálja az ünnepeket, a készülődést, az ajándékozást, minden nyűgöt, amit a karácsony magán hordoz. Pedig ennek egyáltalán nem erről kell szólnia. Nem kell normákhoz és szokásokhoz igazodni, elég, ha mindenki a maga módján ünnepel, úgy ahogy neki legjobb.
A Karácsonyi Lidércnyomás nem a szokványos értelemben karácsonyi film. A megszokott értékek viszont jelen vannak, még ha görbe tükör előtt ferdülve is, a hangulat viszont inkább a halloween-re jellemző kellemesen borzongós (de nem ijesztő) vonalat képviseli, s ez a kettősség, a két gyökeresen eltérő ünnep szembeállíátsa végigkíséri a filmet. Csak úgy, mint Danny Elfman csodálatos zenéje, ami hullajó módon képes még a közismert karácsonyi zenéket is a saját borzongató stílusára formálni. Ráadásul Elfman maga énekelte a főszereplő Jack dalait is, nagyon is jól.
Ajánlom a filmet? Nagyon is, de főleg a felnőttebb korosztálynak. Saját tapasztalatomból kiindulva a kicsik nem fogják tudni úgy értékelni a filmet, ahogy idősebb társaik. Viszont aki képes a színfalak mögé látni felfedezheti, valójában milyen értéket képvisel Burton és Selick alkotása. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a film főszereplői olyan szörnyek, akikkel nem hogy egy sötét sikátorban, de még a rémálmunkban se találkoznánk szívesen, ám mégis képesek megszerettetni magukat, rájöhetünk, hogy a komor külső igazi karácsonyi érzést hoz magával. Kell még ennél több?
Korábban a [FilmKarácsony] rovatban:
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!