Everspace – Switch teszt

Nem kell messzire menni, hogy űrhajós játékokba fusson az ember. Rengetegféleképpen feldolgozták már a témát, 2D-s shooterektől, mobiljátékoktól kezdve, egészen a nagy, AAA kategóriásnak szánt alkotásokig, a VR szemüvegek lehetőségeiről nem is beszélve. Az Everspace pedig fogta a legjobb elemeket és koherens egésszé fabrikálva tette le elénk kész művét, amivel elég sokáig elég jól lehet szórakozni.

A történet során Adam Roslin-t alakítjuk, aki bár első ránézésre kitűnő és magabiztos pilóta, hamar rádöbben, hogy csupán klónja az eredetinek, arról nem is beszélve, hogy amnéziában szenved. (Ebből a lelki válságból másszon ki valaki). Bár a felütés nem túl egyedi, az amnézia és az újszülött klónlét tökéletes alkalmat ad arra, hogy a játék minden információt újként prezentáljon számunkra, illetőleg a játék rouge-like mivolta is hangsúlyosabbá teszi a végleges és visszafordíthatatlan elhalálozás jelenlétét. Ez esetben minden tudás, amit elértünk egy új klónba vándorol és folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Bár a történet csupán keret a játéknak, szépen meg tud lepni néhanapján, ami mindenképp elismerésre méltó a sajátkategóriás játékok felhozatalát nézve.

A játékmenet a már megszokottakat követi. Egy távoli szektorba akarunk eljutni, erőforrásokat gyűjtögetünk, megtámadnak, harcolunk, fejlődünk, meghalunk, kezdjük elölről a megszerzett tudásunkkal, amivel tovább tudunk eljutni, majd megint meghalunk, s így tovább. Ami azonban kiválóvá teszi az amúgy unalomig ismert koncepciót, hogy a fejlesztések tárháza szinte határtalan, így jogosan érezhetjük saját hajónkat egyedinek, s formálhatjuk játékstílusunknak megfelelően. Lehet, hogy lesz aki a legnagyobb sebzésre megy, van aki tankként használja űrjárművét, megint  lesz, aki inkább a manőverezésben lesz profi. Bármi megtörténhet, csupán a kapitány döntéseire van bízva, mihez kezd a legmenőbb „ócskavassal” a galaxisban, ami megadatott neki.

Elsőre az irányítást szokni kell, azonban ha elsajátítjuk, akkor gond nélkül fogunk navigálni az ellenséges lövegek és aszteroidák között. A játék folyamatosan nehezedni fog, de sosem lesz unfair. A legtöbb halált saját magunknak fogjuk megköszönni, vagy mert nem voltunk elég ügyesek, vagy mert túl gyenge hajóval szálltunk harcba. Utóbbi akarva-akaratlanul is be fog következni, ilyenkor jön az új klón, a frissítések és máris óriásként söpörhetjük le a korábban halálos ellenséget. Az egész rendszerben azonban az a nagyszerű, hogy az Everspace-t ugyanúgy el lehet játszani órákig, mint akár 5-10 percig is. A Switch ezt pedig maradéktalanul kiszolgálja.

Sajnos azonban Switch verzió pont ott vérzik el, ahol a nagygépes változatok erősebbek. A textúrák mosottasabbak, nem annyira részletesek, a fények és egyéb effektek is sokkal gyengébbek és a nagytesók „WOW, EZ HOGY NÉZ KI?” faktorja nagy valószínűséggel el fog maradni. Azonban a játék handheld módban is hozza a stabil 30 FPS-t, így ez talán kicsit javítja a rossz szájízt, amit a grafika okozhat egyeseknek. Azonban még így se kell félni, aki most találkozik először a játékkal egy teljesen vállalható és pofás designnal fog találkozni, csupán arról van szó, hogy erősebb hardware-n jobban teljesít a játék vizuális téren.

Összességében a Switch verzió egy kellemes port, de messze nem a legjobb változata az amúgy elég jóra értékelt űrkalandnak. A történet körülbelül 8-9 órát vesz igénybe, azonban utána bármennyi ideig játszhatunk, hála a rouge-like stílusnak. A grafikai butítás nem a legjobb dolog, de persze várható volt. A stílus kedvelői valószínűleg számos játékórát bele fognak pakolni, azonban ha nem vagy oda ezekért a játékokért, akkor jó, ha a sztori végig le fog kötni.