Eternights – játékteszt
Az Eternights egy, a StudioSai által fejlesztett és kiadott akció szerepjáték és vizuális novella hibrid. A játék során a főhősünk célja az lesz, hogy a megtalálja a szerelmet a világvége alatt. Társkereső szimulációs és akció-RPG elemeket alkalmaz, hogy emlékezetes játékmenetet alkosson meg, azonban a csapat első projektje révén a végső termék egy végtelenül csiszolatlan élményt nyújt. Sajnos az írás minősége vadul változik, és a harcrendszerről sem tudom azt mondani, hogy a legkiforrottabb élményt nyújtja.
A játék első perceiben egy világméretű gyógyszeripari baleset során az emberiség nagy része megfertőződik, és szörnyeteggé változik. A játékos karakter az intró során elveszíti az egyik karját, és egy isennő ezt egy világító, átalakulásra képes karral pótolja, azért cserébe, hogy segít neki megmenteni a világot. Az új kar segítségével főhősünk képes megvédeni legjobb barátját, Chanit, valamint a túlélők/párjelöltek egyre növekvő csoportjának többi tagját.
A főhősünk a karddá változó kezével felszerelkezve harcol a különböző mutálódott ellenfeleivel. A harc valós idejű, akció orientált, ám kezdetben rendkívül monoton, egy egyszerű kombó és egy kitérés áll rendelkezésre. A megfelelően időzített kitéréseket a játék időlassítással és bónusz sebzéssel jutalmazza. Később arzenálunk számos speciális pajzstörő képességet oldunk fel, melyek nagy szerepet kapnak a későbbi harcoknak, illetve az összes bossharcnak. Mellesleg, a kitérés időzítése bizonyos esetekben teljesen kiszámíthatatlan, ami időről időre egyébként elkerülhető elhalálozásokhoz vezet. A pajzstörő képességek pedig minden esetben egy quick-time eventtel karöltve kerülnek végrehajtása, melyet, ha nem elrontunk, elhasználja az összegyűjtött energiát, anélkül, hogy bármi is történne.
Az első néhány órában az olyan alapvető képességeket sem kapjuk meg, mint a gyógyítás. Ha az ellenőrzőpontok ritkábbak lennének, akkor az Eternights nyitó órái borzalmasan frusztrálóak lennének. Az új képességeket a csapattagokkal való kötődésünk elmélyítésével lehet feloldani, így a harc előrehaladásunkkal egyre bonyolultabb és változatosabb lesz. A hárítások, képességek és a társaink varázslatai mind beleszőhetők a kezdeti kombókba. A kitérés megbízhatatlansága azonban a teljes játékidő alatt megakadályozza, hogy az Eternights harcrendszere valaha is elérje a szórakoztató szintet.
A randiszimulátor rész a csapattársaikkal való kapcsolatépítésről szól. A szociális vagy fizikai tulajdonságaik edzésével tölthetik az idejüket (illetve tölthetjük velük), növelve az olyan értékeiket, mint az önbizalom vagy a maximális életerő. A kapcsolatépítő tevékenységek mindig sikeresek, így a párbeszédek során hozott döntések nem befolyásolják a képességek fejlődését és a kapcsolat erősödését.
A történet sokszor arra kényszerít minket, hogy határidőre teljesítsünk egyes nagyobb célokat. A határidő ellenére, lehetséges már az első napon teljesítenünk ezt a kitűzött célt. A pályákon, mint korábban említettem, ellenőrzőpontok vannak elhelyezve, amelyek lehetővé teszik, a haladás megőrzését, ha egy elhagyjuk az adott pályát. Ha meghalunk egyszerűen visszakerülünk a legutóbbi ellenőrzőponthoz, helyreállított életerővel.
Értékelés
60%
Összefoglaló Az Eternights érezteti magán, hogy akik készítették rendkívül nagy ambíciókkal indultak neki, azonban a végterméket nem tudnám őszinte szívvel ajánlani. Láthatóan nagyon sok inspirációt merítettek a Persona szériából, elég, ha a randiszimulátor aspektusait nézzük, azonban az Eternights sem költségvetésben, sem minőségben nem ér fel hozzá, így rengeteg kívánnivalót hagy maga után.
