A Frosty Pop-ot a mobil játékosok már ismerhetik, a stúdió úgyanis most azon dolgozik, hogy játékait elhozza a számítógépes könyvtárainkba. Az Escape from the red planet című játék egy tower defence, azzal az érdekes csavarral, hogy a lezuhant hajónk parancsnokát alakítva aktívan részt kell vennünk az egyetlen megmaradt áramforrásunk megvédésében. Eme áramforrás, egy napelem lesz a fő segítőnk az előttünk álló 25 pálya során.
Az első pár szint csupán a mechanikák megismeréséről szól, a későbbiekben már erős kihívások várnak minket. A játék során 2 különböző nézetet használva kell védelmünket menedzselnünk: madártávlati nézet, melyben védelmi tornyokat, és fejlesztéseket telepíthetünk, valamint egy belső nézet, melyben a parancsnok fegyverét közvetlenül használva vehetjük be magunkat.
A játék működése meglehetősen egyszerűen elsajátítható, tekintve a mobiljátékos gyökereit, csupán egérkattintásokkal irányítható, az elejétől a végéig. A játék ellenfelei a töretlenül ránk rontó marslakók lesznek, akik a későbbi szintek során egyre erősebbek lesznek, és előrehaladásunkkal egyre több variációval találkozunk majd. Lesznek olyanok, akik a többinél lassabban haladnak felénk, azonban erősebbek a többinél, találkozunk repülő ellenfelekkel, és természetesen nem felejthetjük el az esetenként abszurd életerővel megáldott bossokat, akik természetesen saját kísérettel érkeznek.
A marslakók elhárítására összesen 9 épület, és már említett napelemünk lesz segítségünkre. Az építményeink rakéta-tornyoktól kezdve, aknákon át kellően sokrétű, hogy változatosan tudjuk felvenni a harcot a közelítő idegenekkel. A napelemünk az általa megtermelt energiával fejleszthető, ezzel gyorsítva az energiatermelést, viszont, ha rögtön a fejlesztés mellett döntünk, akkor a pályák korai szakaszán automatizált védelmek nélkül, nekünk kell megvédenünk a hajót, ami a parancsnok limitált lőszerkapacitásával jelentős feladat, érdemes tehát a védelmek elhelyezésének és az napelem fejlesztésének sorrendjét alaposan megfontolni.
A játék nagy negatívuma sajnos a parancsnok belső nézetű irányítása, ugyanis sajnos ez nem létezik. Mikor belső nézetbe váltunk, egyetlen funkciót tudunk irányítani, még pedig a ravaszhúzást, ugyanis a célzás automatikusan történik, és karakterünk mindig a legközelebbi ellenfelet veszi célba. Ez egy elég nagy stratégiai lehetőséget vesz el tőlünk, ami bár nem sokszor számít, mivel a kis kézifegyver sebzése eltörpül pl. a lőtornyaink sebzésétől, alacsony tárkapacitása és hosszú töltési ideje miatt, néhány esetben egy pálya teljesítése múlhat 1-1 rossz célpontra leadott lövés miatt. Emellett külön frusztráló lehet az is, hogy a parancsnokunk nem mindig találja el az épp kijelölt célpontot, ami egy szabad-célzást engedélyező játéknál nem lenne nagy dolog, hisz mi befolyásoljuk a lövés helyét, azonban az automatikus célzás miatt ezt is muszáj negatívumként említenünk.
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…
Megérkeztek az első téli napok, és ezzel kezdetét vette a World of Tanksben a várva…
