Electrician Simulator (és Smart Devices DLC) – Játékteszt

Hol is kezdjük? Nos a névből egyértelműen kiderül, hogy egy újabb szimulátorjáték készült el, amiben ez alkalommal a villanyszerelők életébe pottyanunk bele.

Így lassan 2024-et írunk, már nagyjából mindenből csináltak szimulátorjátékot, például az alábbiakból:

• Kecske
• Farmer
• Számítógép-építő/szerelő (PC Building Simulator)
• Méh
• Vonat
• Betörő (?)
• Kamionos
• Szakács
• Kenyér (I am bread)
• Repülős

Még hosszasan sorolhatnánk, és különbözőbbnél különbözőbbeket találnánk, de maradjunk most a címben lévő játéknál.

Nagyon tömören úgy tudnám összefoglalni, hogy ez lényegében a PC Building Simulator játékkal nagyon megegyező szimulátor, csak itt elektromossággal kell foglalkoznunk. (A két játéknak a hasonlóságok ellenére nem azonos a fejlesztője vagy a kiadója.) Lényegében itt is arról van szó, hogy egy céget vezetünk, e-mailen kapunk megbízásokat különböző munkákra (kontroller megszerelése, lámpák beszerelése/javítása, szenzorok karbantartása cserélése), lényegében tényleg minden, amit a való életben is egy villanyász megcsinálhat.

A játék grafikája teljesen korrekt a szimulátorjátékok között, én konkrétan jónak mondanám, akinek meg nem elég, azt emlékeztetném, hogy itt aztán végképp nem a grafika a lényeg, hanem a játékmechanika, amire nincs panasz.

Az irányítás korrekt, bár akadtak nüánszok, és nem is mindig intuitív, nem egyértelmű, hogy akkor most mit is hogyan is kéne csinálnunk. A legtöbb ház, amit meg kell látogatni valamilyen javítási munkára, egy „halálcsapda”, és elég sok időbe telik mindent korrektül megcsinálni.

A munkák elvégzésért pénz és XP jár, egyébként egy elég lineáris a történet, és nagyjából 6-7 óra játékidő van benne. Egy idő után a repetitív stílusa fárasztóvá válik (gondolom, a való életben sem mindig izgalmas a szakma, és lehet, hogy egy szaki egy héten folyamatosan ugyanolyan munkákat és feladatokat csinál), ugyanakkor ahogy halad előre az ember, egyre nagyobb és több feladatból álló munkákat kap, és ez sem mindig volt túl örömteli (a számomra).

Mivel egy „átlagos” szimulátorjátékról beszélünk, nincs túlbonyolítva a játékmenet és a feladatok, így a fentieknél konkrétan nem nagyon lehet többet mondani róla.