Dungeons and Dragons: Betyárbecsület – Filmkritika

Pont a napokban érkezett egy nyilatkozat a Jóbarátok sztárjától, Jennifer Anistontól, hogy mennyire nehéz helyzetben van mostanság a filmipar, alig születnek vígjátékok, ha mégis akkor nagyon kell figyelni arra, hogy senki ne legyen megsértve. Ez jóval azután esett meg, hogy láttam (kétszer is) az új Dungeons and Dragons filmet. Rachel megformálójának kommentje után nem tudtam nem elgondolkozni és valahogy pont a Betyárbecsülettel kapcsolatos élményeimnél kötöttem ki. Egyrészt véleményem szerint is nagyon átestünk a polkorrektség, érzékenység és sértődöttség túloldalára, másfelől élő példa van arra, hogy lehet szórakoztató filmet gyártani anélkül, hogy bárkinek belegázolnánk a lelkivilágába. Elnézést az alpáriságért, de úgy érzem Hollywoodban jelenleg a vígjáték és nevetség tárgyát a képernyőre vitt, káromkodással teli, ripacs, fingós-büfögős filmek jelentik, ahol többnyire már csak kínjában nevet az ember, mert úgy érzi, hogy igen itt nevetnem kell. Nyoma sincs a régi vágású helyzetkomikumoknak, a magukat vagy a társadalmat kritikusan kinevető sorozatoknak. Most komolyan, képzeljünk el egy Jóbarátokat 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy tömeges tiltakozások, kiközösítések és hisztisorozatok lennének mindenfelé.

Ebbe a közegbe érkezett meg a Betyárbecsület, ami megmutatta, hogy lehet vicces, szórakoztató kalandfilmet csinálni anélkül, hogy bárkit megsértenénk. A Rotten Tomatoes átlaga (89% kritikai, 91% közönség) alapján pedig látható, hogy nem kell lehozni a csillagokat az égből, elég egy olyan filmet csinálni a nézőknek, amiben érződik, hogy szeretettel és odafigyeléssel készült és a benne szereplő színészek jól érezték magukat. De lássuk is miről van szó.

A történet szerint Edgin (Chris Pine) és Holga (Michelle Rodrigurez) börtönbüntetésüket töltik, mivel egy balul elsült rablás során elkapták őket. A csapat többi tagja sikeresen megszökött, Ed célja pedig, hogy minél hamarabb visszamehessen hátrahagyott lányához. A bonyodalmak azonban csak a szabadulás után kezdődnek, s kiderül a rablás hátterében sokkal több van, mint ami elsőre észrevehető volt.

Ha egyszerű kalandfilmként szemlélném a Betyárbecsületet, azt mondanám, hogy kapkod, siet és nagyon halad előre. Ha azonban nem az a rajongó szól belőlem, aki Gyűrűk ura hosszúságú maratont vár minden olyan fantasy filmtől, ami tetszik neki, akkor azt mondanám, hogy a film pont úgy épül fel, mint egy átlagos Dungeons & Dragons kampány. Van benne minden, amit a régimotorosok ismernek. Megjelenik a két főszereplő, gyorsan vázolják az élettörténetük releváns részét, jön egy kis akció, hogy belerázódjunk a sztoriba, kijelölődik a küldetés, megjelennek a személyes célok, összeszedjük a csapatot, szétcsapunk mindenkit, és mellette jól érezzük magunkat és ökörködünk egy jót. A film felsorol mindent, ami egy alapvető fantasy filmnek a sava-borsát adja. Van itt kocsma, kastély, főgonosz, varázsló, paladin, szép tájak, különböző faluk, félresikerült dobások, akarom mondani félresikerült akciók és lépések. A rajongók rengeteg érdekes kikacsintást kapnak és számos név előre magyarazzá magát a lore-ban jártas népeknek, plusz humorfaktort adva a dolgoknak.

Maga a Betyárbecsület végeredményében azonban egy egyszerű betörünk, ellopunk mindent, visszaszerezzük a lányunkat és közben megmentjük a világot film. Azonban sikerült magát annyira nem komolyan venni, hogy öröm nézni, kellemesen kikapcsol és nagyon izgulni sem kell, mivel az egész hangulatából árad, hogy itt bizony a hősöknek nem lehet semmi bajuk, a végén győz az igazság. Ami talán kritikaként róható fel, hogy a CGI itt-ott megdöcög kicsit és ez azért is nagyon látványos, mert vannak kimondottan látványos részei a filmnek, ahol meg nagyon odarakták magukat a készítők. Cserébe kapunk egy csomó szép tájat, izgalmas ,,küldetéseket”, jó zenéket és szerethető karaktereket. A főgonosz teljesen elhanyagolható és nem is kapott nagy hangsúlyt, azonban a Hugh Grant által játszott másodhegedűse imádnivalóan brillírozik a sármos és szélhámos Forge szerepében.

Összességében mindenkinek ajánlom a Betyárbecsületet. Vannak hibái, nem lesz korszakalkotó film, de őszintén szólva soha nem is vártuk tőle. Nagyon remélem, hogy a siker nem marad el és kapunk még hasonló folytatásokat. Ugyanis ez a film egy remek, két órás kikapcsolódást kínál, mely során letehetjük a mindennapi gondjainkat. Betyárbecsszó.