Detention – játékteszt

Az 1960-as évek környékén, egy fikcionális tajvani iskolában rekedve találja magát két diák. Ha érezted már úgy, hogy nem fogod túlélni a mai napot a suliban, akkor a RedCandleGames által készített Detention egy kicsit átértékelteti veled ezt az érzést.

Egy point-and-click indie horror címről beszélünk, ami először csak egy sima iskolai büntetésnek indul, de elég hamar átvált egy kulturális, politikai kritikába (a valós törénelmi háttérről ezen a linken többet is megtudhattok). Nyitóképként egy iskolateremben ébredünk fel, és keresünk kiutat/más diákokat. Folyamatosan látjuk, hogy valami nincs rendben, és valamilyen „spirituális erők” vannak működésben.

Amint találkozunk a másik fogvatartott diákkal, azonnal a feje tetejére állnak a dolgok (nem mintha előtte bármivel is jobb lett volna a helyzet). Itt már előjönnek a horror elemek, amit szerencsére nem csak olcsó jumpscarek keretében valósítanak meg, hanem valóban egyfajta rossz, kényelmetlen érzést keltő jelenetek és képek sokaságát használja fel a játék. Például a játék eleje felé egy gyertyákkal megvilágított teremben lábánál fellógatott, összevert fiú képe.

A játék során különböző spirituális lényekkel találkozunk, akiket a játék „Lingerednek” hív. Ezek különféle torz, bizarr lények, akik természetesen az életünkre akarnak törni. Az első ilyen lény, akivel találkozunk, az egy sírhely felett falatozik. Egy papírfecnin megtudhatjuk, hogy ha „nem ijedünk meg tőlük”, visszatartjuk a lélegzetünket és lassan elsétálunk, megmenekülhetünk előlük. Amennyiben ez nem sikerül és magunkra vonjuk a figyelmüket, akkor elkezdenek üldözni minket, és ha sikerrel járnak, elég brutálisan meggyilkolnak. Elég gyorsan elér a játék arra a pontra, amikor már nem maguktól a szörnyektől félünk, hanem annak a lehetőségétől, hogy újra találkozunk majd egyikükkel.

A játék elég sajátos grafikával rendelkezik. A fények és különböző effektek használata nagyon jól visszaadja a játék története alapján felfestett komor, ijesztő világot. A világról szerzett háttérinformációkat és a logikai feladatokat, amelyeket az egyes szekciók során meg kell oldanunk a tradicionális ázsiai művészeti alkotásokhoz hasonló képeken tudjuk meg, amiket papírfecniken szedünk össze.

A zene szintén rádob egy lapáttal az amúgy sem kellemes hangulatra, ami a játék során megfog minket. Erősen Silent Hill-es érzés fogott el a zenék hallatán (ami szerintem egy ilyen játék esetében dicséretként vehető).