A Death end re;Quest az Idea Factory egyik visual novel és egy sajátos JRPG rendszer keveréke volt, melyben remek dinamikát hoztak létre, amelyet a játék szerethető karakterei, lebilincselő története és rendkívüli látványvilága még inkább feldobott. A folytatás során a fejlesztőcsapat a meglévő karaktergárdának csak egy részét megtartva, 3 új szereplőre helyezték a hangsúlyt a folytatásban, jelen cikk alanyában, a Death end re;Quest 2-ben. Ez különösen kedvez azoknak, akik az eredeti játék ismerete nélkül szeretnének beleugrani a második részbe, akik viszont az első rész után játszák a folytatást, úgy érződhet, hogy a játék nehezen indul be.
A Death end re;Quest 2 története főként az egyik új karakter, Mai Toyama köré épül, egy zárkózott lány köré, aki frissen érkezik a Wordsworth Női Kollégiumba, apja halála után. Azonban Mai érkezésének más indítékai is vannak, ugyanis eltűnt húgát keresi. Itt találkozik Rottie Dollharttal és Liliana Pinnatával, akik a társai lesznek ebben a kalandban. Még a játék korai szakaszában kiderül, hogy az árvaházban semmi sem az, aminek látszik, és a kollégium igazgatónője áll a diákokat sújtó rémálomszerű események mögött.
A játék kezdete néhány helyen átgondolatlannak érződik, a játékmenet és a történetmesélés nehezen találja meg az összhangot eleinte. Remek példa erre, hogy amikor a karakterek először „glitch”-elnek egy harc közben, nem reagálnak rá, miközben az első részben ez az esemény hatalmas jelentőséggel bírt, ott még a karakterek kinézete is megváltozott a párbeszédek során. Itt azonban semmi sem történik, a szereplők egyszerűen haladnak tovább, mintha mi sem történt volna. Olyan, mintha a történet első fele teljesen függetlenül zajlana a játékmenettől, és a kettő csak később találkozik, jó pár játékóra elteltével.
Az új karakterek közül különösen Rottie és Mai kapcsolata talán a leglegjobban kidolgozott. A kettejük közötti interakciók jól ütemezettek, és hiteles képet adnak barátságuk fejlődéséről. Ez más mellékszereplőknél is megfigyelhető, akiknek saját, ezzel párhuzamosan futó történetszálai vannak, de nem ennyire részletesen. Ezek a mellékszálak nem mindig fonódnak össze a fő történetszállal. Továbbá ezen mellékszálak feltárása és végig követése teljesen opcionális a játék során. Azonban érdemes figyelni őket, mivel számos utalást találhatunk rájuk a cselekmény egyes jelentős fordulatainál.
A visszatérő karakterekkel kapcsolatban a játék kicsit furcsán kezeli, a harcokban való részvételüket. Kapnak egy meglehetősen rövid és jelentéktelen átvezetőt, amire egyik meglévő karakter sem reagál semmit, majd csatlakoznak a csapathoz.
A Death end re;Quest 2 dungeonjei fejlettebbek, mivel a fejlesztők a zárt folyosók helyett megpróbáltak kialakítani egy félig „nyitott” világot. Minden terület kapcsolódik egymáshoz, és az egyes területek save pontjai között van fast travel lehetőség is. A világ méretét tekintve mindenképp szükség lenne egy világtérképre, a könnyebb navigálás érdekében. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egy küldetés során északra irányítanak, viszont nem igazán mondja meg a játék, hogy merre is van észak.
Minden területnek megvan a saját egyedi témája, és mindegyikben különböző szörnyekkel kell majd megküzdenünk. A Death end re;Quest 2 harcrendszere nagyszerű, rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy kihasználjuk az ellenségek gyengeségeit, vagy debuffoljuk őket, a társainkkat pedig buffokkal erősíthetjük, továbbá visszatér az első rész knockback rendszere. Van egy automata beállítás is, mely kiválóan működik, és egy elbukott boss harc utáni tapasztalat farmolást remekül el tud végezni helyettünk. Ezen felül más funkciót nem találtam ennek a rendszernek, de az, hogy 100 egyforma kis harcot nem kellett manuálisan lejátszanom nem jött rosszul.
A karakterek testre szabása meglehetősen korlátozott, a legtöbb tárgyat harcok során ellenfelektől szerezzük meg, vagy ládákban találjuk őket. A játék során lehetőségünk van egy boltból is vásárolni, azonban személyes tapasztalatom szerint a gyógyító tárgyakon kívül nem igazán volt értelme másra pazarolni a begyűjtött pénzt.
Grafikai szempontból a Death end re;Quest 2 nem a technológia csúcsát hozza, viszont művészi iránya elképesztően látványos. A karaktermodellek fantasztikusan néznek ki, a sötét tónusú, komor világ pedig remek kontrasztot ad a színes karaktereknek.Az első játékhoz hasonlóan, a Death end re;Quest 2 szinkronja is remek hangzást biztosít a karaktereknek. Ezen felül a zene is nagyszerű, tökéletesen illik a kalandhoz és annak hangulatához.
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
