Days Gone – Játékteszt

Talán az egyik legállandóbb érv a Sony játékmasinája mellett, hogy olyan exkluzív játékok szerepelnek a felhozatalban, amelyek megtapasztalása más konzolon nem lehetséges, s még csak hasonló élményekkel sem gazdagodhatunk multiplatformos, vagy a versenytársak saját címeit böngészve. Ehhez viszont az kellett, hogy minden egyes saját cím a Sonytól elvárt legmagasabb minőséget teljesítse, s kvázi tökéletes játékokat kapjon a nagyérdemű. Ha gyors felsorolást végeznénk, ez meg is valósult: Uncharted-széria, Last of Us, Spider-Man, God of War és még sorolhatnánk a legjobb címeiket. Ezek sorába áll most be a Days Gone, s ha nem is nő fel kellőképpen a feladathoz, mégis minden energiát belead, hogy az utolsó 100 méteren csak centikkel maradjon le elődeitől.

A Days Gone világa több mint két éve romokban hever egy különös vírus okozta járvány miatt, és a maroknyi túlélő kisebb-nagyobb közösségekbe települve próbál boldogulni a fertőzöttekkel teli vidéken. Minden erőforrásért, fegyverért, de még az utolsó töltényért és csepp benzinért is kőkemény harc folyik, és az emberiség jó szokásához híven összefogás helyett még inkább széthúznak a különböző frakciók. A történet Deacon St. John, egy letűnt világ motorosa körül körvonalazódik, aki fejvadászként, úgynevezett Drifterként tengeti mindennapjait, fertőzött Freakerekre és üzemanyagra vadászva drága motorjához. Persze nem kell sok idő, egy munka félresiklik, a motort ellopják, és darabokra tépik, ráadásul Boozer, Deacon testvére is súlyosan megsebesül. Ilyen körülmények között vágunk neki a kegyetlen világnak, hogy megmentsük társunk életét.

A történet bár elsőre nem tűnik újdonságnak, és sokszor látott elemekből építkezik, idővel mégis szépen-lassan kibontakozik és válik egyre érdekesebbé. Megismerhetjük Deacon múltját, a gondolatait a világról, a jelenlegi helyzetet, sőt még a járvány kitörésének körülményeit is. A fejlesztők nagyon jó küldetésrendszert építettek ki, sosem lesz egyszerre túl sok melónk, nem lesz a térkép teletűzdelve felkiáltójelekkel, mint például az új Assassin’s Creed-játékok esetében. A legvadabb esetben is 2-3 mellékküldetés és egy-kettő fő küldetés fog ránk várni az adott időben, ráadásul a mellékküldetések is sokat adnak a történethez. Nem fogjuk azt érezni, hogy feleslegesen farmolunk vagy csinálunk valamit a játékban, mindennek van célja. Vagy új tervrajzokat, vagy pénzt, vagy fegyvereket szerezhetünk magunknak, vagy a történet kap új mélységeket.

Az is előfordul majd nem egyszer, hogy nem kapunk küldetéseket egy kis ideig. Ilyenkor általában valamelyik fontosabb szereplőnek van elintéznivalója, s időközben rajtunk áll, hogy a melléktevékenységek közül mivel foglalkozunk. Elmehetünk NERO bázisokra, kiirthatjuk a Freakerek fészkeit, felszámolhatjuk a fosztogatók bandáit, vagy akár szimplán a világban motorozva várhatjuk, hogy történjen valami érdekes. Utóbbiak a Red Dead Redemption 2-ben már látott véletlenszerű találkozások, amiket a térképünk kis kék kérdőjellel jelez számunkra. Ezeknél az eseteknél különösen óvatosan kell eljárni, mivel sose tudhatjuk előre, hogy mibe futunk bele. Lehet, egy túlélő segítségre szorul, de az is lehet, hogy egy farkasfalka portyázik valahol, vagy éppen fosztogatók állítottak csapdát számunkra.

A járvány kitörésekor a NERO nevezetű cég próbált tenni valamit a lakosságért, természetesen sikertelenül. Azonban a világban hátrahagytak rengeteg lezárt bázist, melyek mindegyike egy extra bónuszokat adó formulát tartalmaz, amit magunkba injektálva növelhetjük életerőnk, staminánk, vagy focusunk mértékét. Utóbbi az időlassításhoz szükséges, lövöldözés közben. Ezek a táborok azonban nem adják könnyen magukat. Van, hogy egy hordányi Freaker csapat veszi őket körbe (értsd: több 100 vérszomjas és gyors, zombiként viselkedő fertőzött), de az is előfordult, hogy a motor sebességét és a terepviszonyokat kihasználva kellett átugratni egy magasabb szikláról. Az általános azonban az, hogy ezek a bónuszok egy lezárt konténerben vannak, amelyek kinyitásához benzinre és biztosítékokra van szükségünk. Ráadásul nem elég a generátort megjavítani, érdemes a hangosbemondók mindegyikét megtalálni és hatástalanítani, mivel óriási hangzavart tudnak kelteni, és rövid úton a nyakunkra hozzák a közelben ólálkodó Freakereket.

És ha már Freakerek. Az ügyeletes zombik szerepét a Last of Us Clickereinek nevére nagyon szépen rímelő Freakerek adják. Ami különleges bennük, hogy egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a megszokott élőhalottak. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül ki róluk egyre több minden, úgy jövünk rá kisebb-nagyobb titkokra és felfedezésekre. (Mint például hogyan kerülhet jó állapotú arany karkötő egy Freakerre.) Viselkedésükben is más a helyzet, ráadásul típustól eltérően változik. Az alapvető Freaker egyedül vagy többedmagával téblából a vadonban, rendkívül gyorsak és erősek, s megtámadnak mindent, ami ehető. Félik a napfényt, ezért ilyenkor sötét helyekre húzódnak, fészkeket alakítva. (Ezeket írthatjuk ki mi, biztonságosabbá téve az útvonalakat). A gyerek méretű fertőzöttek elmaradnak erőben a felnőttektől, s így nem is vállalnak nyílt harcot. Azonban ahogy a tarkónkat látják, ránk ugranak, ráadásul csapatostul. A brutálisabb és erősebb változat a fajtársait se kíméli, a Screamer névre keresztelt sikító hölgyemények pedig jelentős hordákat képesek magukhoz hívni.

Ezeken kívül van még a horda. Igen, így, külön fajként. Ugyanis a hordák alapvetően sima Freakerekként mozognak, azonban egyfajta együtt gondolkodás (hive-mind) jellemzi őket, s ezért is olyan veszélyesek. Egy horda több száz Freakerből áll, s ha csak egy is észrevesz minket, az egész csapat egy hömpölygő áradatként ered a nyomunkba. Ráadásul a töltény véges, így még a legádázabb TPS-harcosok se tudnak mindenkit elintézni. Mit lehet akkor tenni? A legjobb, ha messzire elkerüljük őket. Ha azonban mégis fel kell venni velük a harcot, érdemes csapdákat elhelyezni, felmérni az útvonalat, és felkészülni egy jó alapos menekülési tervvel.

A játék egyik központi eleme a kraftolás és gyűjtögetés lett. Bármerre járunk, találhatunk valami használhatót, ám ezekből se vihetünk tonnaszám magunkkal mindent, így sokszor kell hátrahagynunk értékes erőforrásokat. Szerencsére azonban ezek nem vesznek el, bármikor visszajöhetünk értük. Ebben a rendszerben az a jó, hogy az alapos felkészülések mellett rákényszerítik a játékost arra, hogy folyamatosan figyelje a környezetet és improvizáljon, ha szükséges. Az erőforrások mellett a benzinünk is fogy, így a töltőállomásokra és a kannákra is figyelmet kell fordítani. A legkellemetlenebb szituációt szülheti, ha egy horda elől menekülve egyszer csak leáll a drága járgány.

Az erőforrásokat, benzint és töltényeket, valamint a különféle fegyvereket és az új motor fejlesztéseit a különböző táborokban vásárolhatjuk meg. Azonban a Days Gone világa nem rendelkezik általános fizetőeszközzel. A táboroknak nyújtott szolgáltatásokért kapunk kreditet és bizalmi pontokat. Előbbivel csak és kizárólag az adott táborban fizethetünk, míg utóbbi az adott táborban elérhető lehetőségeket oldja fel. Az egyik tábor például erősebb és jobb fegyvereket tud adni, míg a másik inkább a motorban tud segíteni. a harmadik a csapdákban és különféle robbanóanyagokban. Így amikor olyan lehetőség adódik, hogy kinél akarunk jópontot szerezni, érdemes jól megfontolni a döntést.

Manapság szintlépés és fejlődés nélkül szinte már nem is készül játék, s így van ez a Days Gone esetében is. Deacon három külön képességfával rendelkezik: a közelharci, távolharci és túlélő kategóriák mind az adott stílushoz adnak bónuszokat. Az első kettő magától értetődő, a harmadik pedig olyan dolgokban segít, mint az erőforrásgyűjtés, survival vision (hasonló, mint az RDR2-é), nagyobb nyersanyag-kapacitás stb. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a saját kedvenceit.

A sok jó után most pedig következzék a feketeleves. Sajnos a Days Gone messze nem hibátlan játék, és fájó ezt mondani, de kicsit elmarad a Sony-exkluzív standardtól. Előre leszögezném, nem kell megijedni, még így is 2019 egyik legjobb alkotásával állunk szemben, de ha már felmerült a gondolat, és a bevezetőben emlegetett sikerjátékokkal rakjuk egy csomagba, nem mehetünk el szó nélkül emellett. Bár nincs nagy, szembeötlő probléma a játékkal, a sok kis apróság együtt azért össze tud úgy állni, hogy szemet szúrjon. A legfontosabb, hogy teljesítményben nincs igazán otthon a Days Gone. Playstation 4 Prón, HDR-rel, 4K TV-n tesztelve a játék elég sokszor megakadt, a textúrák vagy karakterek nem jól, vagy késve töltöttek be, ráadásul az átvezetők minősége sem az igazi, a gyakori töltés pedig most először nagyon zavaró. Például a játék motorjával készült átvezetőből a küldetésre átváltva az Uncharted már rég megoldotta a folyamatosságot, míg a Days Gone ilyenkor fekete képernyővel tölt egy kicsit. Ráadásul a vizuális minőség sem az igazi, Deacon karakterét leszámítva néha nagyon baltával faragottnak és elnagyoltnak tűnnek egyes karakterek animációi és modelljei.

A kis inventory is sokszor zavart engem. Bár egy skillpontot áldozva a megfelelő fán a kétszeresére növelhető a vihető mennyiség, így sem értem, hogy a motorunkon miért nem fért el még egy fegyver, miért kell mindig egy szekrényhez vagy árushoz rohangálni, ha a loadoutot akarom módosítani. Ráadásul egy idő után elég frusztráló tud az is lenni, hogy tömérdek nyersanyagot hagyunk hátra, mert tele a zsák. Ilyenkor lehetett volna a motorba pakolni, vagy legalább egy kisebb táskát elhelyezni rajta, úgy mint a töltényeknek. (Merthogy azokból vihetünk 1-2 táskányit magunkkal.)

A következő, ami szemet szúr a PS-fanoknak, a közelharc. Alapvetően semmi baj nincs vele, nagyon erőteljes és naturális, azonban valamilyen érthetetlen okból a védekezést teljesen kihagyták a játékból. Csupán elgurulni tudunk a csapások elől, ami elég bénácska így 2019-ben, hát még egy PS-exkluzívtól. Annak fényében meg pláne szemöldökráncolást okoz a dolog, hogy az ellenfél néha elhajol egy csapás elől, amikor kapunk egy kis időnyi lassítást elgurulni. Ha más nem, minimum ide kellett volna valami blokkolás vagy ellentámadás szerű dolog.

Sokszor az átvezetők előtti, alatti beszélgetések is félbemaradnak, körülbelül úgy, mintha nem lett volna jól kiszámolva a rájuk szánt idő. Nem egyszer történt meg, hogy az úton motorozva elindult egy érdekes diskurzus, az előttem haladó NPC-t normál sebességgel követve azonban túl hamar elértünk a célhoz, és minden közjáték nélkül elvágták a beszélgetést. Mai napig nem tudom, mi lett volna a vége az egésznek. Ehhez még hozzájön, hogy néha olyan kontextus nélküli szövegek jönnek ki a főszereplő száján, amit valószínűleg valami környezeti hatás vált ki, csak épp a játékostól pár száz méterre, nem látható helyen.

Ami nekem még kicsit kényelmetlen volt, de ez már tényleg a szőrszálhasogatás része, az a fejlődés sebessége. Körülbelül 20 órám van már a játékban (ha nem több), s folyamatosan csináltam minden szembejövő fő és mellékküldetést, tevékenységet. A térképből még így is egy kisebb rész nincs felfedezve, de csapdákat a mai napig nem tudok készíteni, csak találni, illetve egy hordával volt csak dolgom, az is véletlenül. (De arra minden erőforrásom ráment, hogy túléljem.) A történet is elég lassan halad, nem pumpálja az adrenalint, s túl sok eget rengető fordulatban sem bővelkedik. Ennek ellenére kezdenek beindulni a dolgok, és egyre jobban érdekel, hogy mi lesz a vége. A beszélgetések jól vannak megírva, a karakterek motivációi érthetőek, s rengeteg különleges figurával sodorhat minket össze a sors.

Összességében azonban, a sok apróság ellenére a Days Gone egy remek játék lett. Gyűjtögetésre és túlélésre kihegyezett kalandozás a Last Of Us óta egyáltalán nem kötött még le ennyire. Az okosan felépített küldetésrendszer, a jó és izgalmas harc az okosan kivitelezett lopakodással karöltve pedig kellemes, Freakerekkel teli helyen ráadásul hátborzongató perceket képes okozni. (Képzeld csak el, hogy bemész egy barlangba, és nem mered felkapcsolni a zseblámpát, majd amikor mégis, 150 Freaker pislog vissza rád.) A remek hangokért és fülbemászó zenékért is hatalmas pluszpont jár a készítőknek. Aki szereti a hasonló témájú játékokat, az a Days Gone-ban sem fog csalódni, ráadásul az egész élményt magyar felirattal élvezheti.