Kategóriák: CikkekPC tesztek

Copycat – Játékteszt

Az állatok mindig is az életem szerves részeit képezték. Falun nevelkedtem, de Budapestre való felköltözésem után is ugyanúgy volt két macskám, amelyek közül már sajnos csak az egyik dorombol álomba, ha éppen fáj a fejem, vagy ideges vagyok az életem alakulása végett. Ezek azok a pillanatok, amelyeket véleményem szerint egy háziállatot megtagadó, vagy jószággal sosem rendelkező ember nem fog megérteni vagy átérezni, pedig szebb a világ ezen cukiságokkal.

Félve ültem le a Copycat címen futó játékhoz, hiszen a leírásából és az előzetesből már tudtam, hogy itt bizony könnyeket fogok elhullajtani és magasba szökik a vérnyomásom, de üsse kő, teljesen lenyűgözött a játékról hallott és látott információk sokasága, így belevetettem magamba a közel három és fél órás kalandba, amely maximálisan hozta a tőle elvárt történeti szál mélységét és hangulatát.

Mint már azt fentebb is említettem, a jelen életemben lévő Mancsom, aki egy hím nemű „macsek”, minden jó és rossz pillanatomban is mellettem volt, és a mai napig neki köszönhetem a boldogságom fő forrását. Bár lehet egyikünk sem érti a másik anyanyelvét, de mégis megérezzük ha a másik nem érzi jól magát, persze ezen felül a kis szerelmem előszeretettel jelzi, ha éhes, de nyilván ez a kényelmes szituáció minden háziállat kiváltsága és mi gazdik szívesen tálaljuk nekik a legfinomabb falatokat.

Visszatérve azonban a kis gondolati kalandozásomból, a Copycat pontosan ezen életstílust és érzéseket írja let egy véleményem szerint kiváló történeti vezetéssel. Különlegessége számomra az a jelenség volt, miszerint maga a história nem csak azok számára lesz vonzó, akik rendelkeznek vagy éppen a múltban tartottak maguk mellett kisállatokat, hanem olyanok részére is lebilincselő történet lesz ez, akik kötődnek valakihez aki fontos számukra, legyen szó akár családról, akár egy barátról.

A cselekmény kezdete in medias res stílusjeggyel veti el a magot a ránk váró útra, amelyből egy korábban már jogosan sokat dicsért megnyerő és kiemelkedő történet fa kerekedik ki. Ezen fán több gondolati síkon, egybeágyazva alakul maga a főhős macskánk élete, akinek szemszögéből betekintést nyerhetünk az emberek és az állatok érdekes és olykor szomorúsággal teli eseményeibe és létébe.

Dawn, akit egy idősebb, betegeskedő hölgy örökbe fogad a menhelyi bezártságból kimentve, eleinte nem találja a helyét, a kényelmes, meleg otthonban. Lassan de biztosan azonban kialakul egyfajta bizalmi kötelék a gazdája és közötte, amely azonban egy váratlan fordulat végett megszűnni látszik. Videojátékokban egyre ritkábban ütöm fel a fejem, de itt sikerült, hiszen egy olyan számomra nem várt történeti váltás jött létre, amelyet szerintem a legtöbb játékos nem látott előre, ha igen, annak a lottó ötösre kellene tennie, még ma!

Ezt azért tartom fontosnak kiemelnem, mivel manapság érződik az a videojáték iparágban, hogy sok történetíró, bár meglepően egyedi cselekményeket fűz össze, de sokszor érződik ezen lenyűgöző históriákban a „Tudtam és éreztem, hogy ez fog történni” felismerés a játékosok részéről, így jómagam is sokszor tapasztaltam ezen sablonok jelenlétét, amely korántsem probléma, de ilyenkor jöhetünk rá, hogy a legtöbb sztori megannyiszor elmondásra került már az évezredek során, csak legtöbbször más-más köntösben.

Azonban a Copycat nem csak hogy rámutat, hogy lehet egy rövid játékidővel rendelkező alkotáson belül elhelyezni egy váratlan fordulatokkal teli históriát, de azon jelenségre is felhívja a figyelmünket, hogy a hétköznapi életünk szerves részeként megtapasztalt élmények kerülnek ki olykor a legerősebb és legmélyebb érzelmekkel teli cselekményként, amelyekkel rengeteg ember tud majd azonosulni.

Játékmenet szempontjából elég nagy árulás lenne részemről ha belemennék a részletekbe, hiszen a Copycat kalandja olyan szegmensekkel rendelkezik, amely szorosan összefügg Dawn életútjával, így talán csak annyit említenék meg, hogy maga a lehetőségek tárháza nem korlátozódik csupán és kizárólagosan a háziállattal való barangolásra, hanem sokkal inkább egy távoli rokon szerepébe is belebújhatunk. Remélem azért az étel adagolómban ezen kis utalásomat követően is ott lesz a napi adag csirkefalatom.