Cold Iron – PSVR Játékteszt

7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Bevallom őszintén, eléggé újnak számítok a virtuális valóság területén, mivel csak karácsony óta van meg a headsetem, és azóta se sokat játszottam sajnos, főleg időhiány miatt. Így nálam még erősen tart a „húmegha” faktor és nagyon könnyen le lehet nyűgözni. Emellé jön, hogy egyenesen rajongok minden westernes dologért, s igen, én is tűkön ülve várom a Red Dead Redemption második részét. Addig is azonban a Cold Iron kellően tökéletes arra, hogy hangulatba hozzon.

A történet szerint kiskorodban néhány törvényen kívüli bandita lovagol be egy nap a városba (Van törvényes bandita is?), és nemes egyszerűséggel a szemed láttára végeznek édesapáddal. Azonban a sajnálatos incidens előtt agyafúrt öregünk elrejti féltett fegyverét egy olyan helyre, ahol csak te találhatod meg. Te bosszút esküszöl, majd néhány évvel később, kíváncsiságtól és az említett vágytól fűtve magadhoz ragadod a revolvert, hogy igazságot szolgáltass és válaszokat találj. A Cold Iron nevezetű fegyverrel a birtokodban pedig útra kélsz, hogy megannyi aljas gazemberen keresztül lövöldözve magad kiderítsed az állandóan vérre szomjazó, mágikus erővel bíró revolver titkát és beteljesítsd bosszúdat.

A játék menete igazán egyszerű. Színtiszta párbaj szituációról van szó. Egy move controllerre van csupán szükség és a headsetre. Felálltok az ellenféllel, mélyen egymás szemébe néztek, és harangszóra, aki gyorsabb az egészségesebb alapon megpróbáljatok eltenni a másikat láb alól. Utad során megannyi ellenfél kívánja majd véredet ontani. Az egyszerű banditáktól kezdve a futurisztikus fejvadászokon keresztül a Groot szerű lényekig mind más és más tulajdonságokkal bírnak. Egyik gyorsabban ránt fegyvert, másik a helyét változtatja, és még sorolhatnánk. Nincs más dolgod, mint kiismerni a támadásokat és villámreflexekkel alkalmazkodni az új szituációkhoz. Lényegében minden párbaj egy egyszerű puzzle. Lehet, hogy lövés előtt az ellenfél ugyanannyit fütyül? Vagy megadott ritmusban mozgatja egy végtagját? Ezek a felismerések életet menthetnek.

Számos kihívás és harc helyett kapott a játékban, sok féle környezettel és ellenséggel, ráadásul a Trophy vadászat is rég volt ennyire szórakoztató, szóval a leendő rajongók jócskán el tudnak azért lenni a programmal. Ráadásul a sikerhez egyaránt használnunk kell a gyorsaságunk, a fülünk, a szemünk, a ritmusérzékünk, szóval nem egyszerű munkának leszünk kitéve, bármennyire is annak tűnik. Ráadásul a játékban számos titok is helyett kapott. Például lehetőség van ellenfeleket úgy elrakni láb alól, hogy nem lőjük le őket, van néhány trophy, ami valamiféle elrejtett csirkét akar megtaláltatni velem a pályákon (egy – kettőt már sikerült). Szóval unatkozni garantáltan nem fogunk.

Mint azonban minden, ez a játék sem lehet tökéletes. Sajnos a grafika messzemenően hagy kívánni valót maga után. A képek és a játékmenet videók messze nem azt a minőséget tükrözik, ami a headsetben fogad minket. Ez olyannyira zavaró, hogy néha jelentősen megnehezíti egy-egy párbaj teljesítését. Az egyik pályán például meglehetősen messzire kell céloznunk, de a VR felbontása nem segíti a dolgunkat. Nagyon sajnáltam azt is, hogy a multiplayer kimaradt a programból, pedig nagyon adná magát, hogy más játékosokkal szemben is kipróbáljuk magunkat. Illetve az arra érzékenyeknek a kvázi 90 perces játékidő (plusz challange és trophy vadászat) nagyon kevésnek tűnhet, bár nekem az én időmmel pont elég volt.

Összességében a Cold Iron egy rövid, de nagyon is mérvadó próbálkozás és egy hiánypótló játékstílus első gyermeke. Én élveztem minden percét és szívesen látnék egy kidolgozottabb folytatást. A zenék és a hangok tökéletesen operálnak a játékban, a grafika lehetne jobb, de a VR probléma nélkül muzsikál és a move is kellően pontos az élvezhető játékmenethez. Ha lenne multi és szebb lenne picit a látvány magasabb pontot adnék, de talán majd legközelebb.