Call of Duty Modern Warfare – Béta beszámoló

Sajnálom az elég komor felütést, de azért valljuk be, a legtöbb akciójátékban jártas gamer biztos találkozott már a CoD márkanévvel és az is elég valószínű, hogy egyik-másik résszel legalább egy kis időt eltöltött. Az is elég valószínű, hogy elég sokunk szürkeállományában megfogant már legalább az egyik elmúlt évben, hogy „Dehát ez lényegében ugyanaz, mint tavaly volt.” Ellenben idén ez a megállapítás tuti kimarad, tekintve, hogy a tavalyi, tisztán multis mókából visszaléptek a fejlesztők, egyenesen a régi kerékvágásba. Azt nem tudjuk megmondani, hogy az azonos néven élő előd-trilógia nagyságához fel tud-e érni az új Modern Warfare, de a többjátékos élményre fókuszáló béta alapján az alap mechanikákról és néhány dologról most lerántjuk a leplet.

Elsőre a játék egy összeállított, véletlenül váltakozó playlist-re helyezett rá, így mindig épp azzal játszottam, amit a CoD úgymond elém rakott. Alapból a Team Deatchmatch, a TDM20, a Domination, illetve a DM20 volt elérhető, de később, egy frissítés után, már nem kellett imádkozni a kedvenc módunkért, mert elérhetővé vált a válogatás lehetősége, így kezdeti aggodalmam szerencsére gyorsan elmúlt.

Kezdetben ráadásul csak néhány kaszt közül választhatunk, azonban ha elérjük a négyes szintet (alig pár meccs) elérhetővé válik a kasztok testreszabása és létrehozása, amivel egyből személyreszabottabb élményt tehetünk magunkévá. Számos fegyver közül válogathatunk, majd ha a számunkra tetsző csúzli kiválasztásra került, tovább módosíthatjuk, különböző alkatrészeket felhasználva. Ezek szintenként oldódnak fel, így mindig lesz miért küzdeni, de jónéhány óra után a gunsmith mód teljesen megnyitja kapuit és bárki kedve szerint alakíthatja a hatlövetűt.

Játékmenet tekintetében nem találta fel az új CoD se a spanyolviaszt, azonban maga a gunplay jelentősen megváltozott. Az első ami feltűnt, hogy kicsit lassabb lett az egész tempója, azonban a pályák mérete miatt még így se kell tizenöt másodpercnél többett menni, hogy ellenségbe akadjunk. Egyrészt minden fegyvernél állíthatjuk a tüzelési módot, másrészt különböző töltényeket is használhatunk a tüzelési sebesség előnyére vagy hátrányára hatva. Érzésre mintha a hip-fire (azaz a célzás nélküli tüzelés) is pontosabbnak tűnt a béta folyamán, s számomra újdonság volt a „mount” lehetősége is. Ez lényegében azt jelenti, hogy bármilyen fedezék szélén lecövekelhetünk, hogy onnan kihajolva tartsuk tűz alatt a ránk törő arcokat. Ez a valóságban azért nem a leghasznosabb funkció (vagy csak én használtam rosszul), mivel a legtöbb esetben gyors halállal lakol, aki nem marad mozgásban, hiába csábító, hogy nincs ebben a módban szinte semmi szórása a fegyvernek.

A játékba bekerült egy Realism mód, ami az élet iskoláját próbálja megtanítani nekünk. Nem látjuk, ha eltalálunk valakit, nem jelez semmi extra segítő dolgot a játék. Az NVG módban éjszaka játszhatunk, ahol muszáj ráhagyatkozni az éjjellátó szemüvegre és szituációtól függően felvenni vagy levenni magunkról. (Éjjellátó szemüveg és a szembetűz nem barátok).

Összességében továbbra is tartom, hogy a CoD nem idén fogja megváltani a világmindenséget, de az élmény továbbra is rendben van. Ráadásul a tervek szerint cross-platform támogatással bír a program, amit a héten fognak tesztelni az előrendelők, így egy teljesen új élmény lehet az egészből. (Bár nem látom magam előtt a pc vs kontroller jótékony hatását). Érzésre olyan lett a játék, mintha kicsit a Siege taktikussága felé próbálnának elmozdulni, viszont ehhez a szemlélethez továbbra is túl gyorsan pörögnek az események. A legjobb példa a mounting, ami akár jó is lehetne, de mivel a mozdulatlanságot azonnal kegyetlenül megbűntetik a minden Tapsi Hapsi módjára átugráló bakák, szinte teljesen hasztalan. Mindenesetre a multis élmény kellemes plusz lehet, ha a játéknak az egyjátékos kampányát jól eltalálják a fejlesztők. Remélem így lesz, mert akkor garantáltan megéri a vételt.