A Calico egy életszimulációs játék, ahol a karakterünket a saját kedvünkre formálhatjuk, ruhákat, frizurákat vásárolhatunk neki, és belenézhetünk az újonnan megismert aprócska város mindennapjaiba. A történet szerint főhősünk a nagynénjétől örökölte meg a városka híres cicakávézóját (persze nem kell rosszra gondolni, a nagynéni csak úgy döntött, hogy inkább a világ körül utazgatna, és nem ér rá a városiban esedékes teendőire), és azt kell vezetnie. A kávézót be kell rendezni, recepteket tanulni, különböző süteményeket sütni a vendégeknek, és persze az állatokkal foglalkozni. Bár a játék címe, és a képanyagok is azt sugallják, hogy itt csak cicákról lesz szó, ez közel sem igaz. A városban, és a körülötte lévő erdőben bolyongó mindenféle állatot a (játék elején megismert) különleges képességeink segítségével rá lehet venni arra, hogy engedjék azt, hogy megsimogassuk őket, kövessenek minket, vagy akár menjenek el a kávézónkba és onnantól kezdve lakjanak nálunk. Ezen kívül varázslattal az állatok méretét is változtathatjuk, így a fejünk tetején ülhetnek vagy lovagolhatunk rajtuk. A játékkal töltött pár órám alatt én nem szorítkoztam feltétlenül a cicákra – abból csak kettőt szereztem – hanem több varjút, kutyát és vöröspandát is beköltöztettem a kávézómba, és a közvetlenül felette, az emeleten lévő lakásomba.
A játék tipikusan az úgynevezett „cozy game” kategóriába esik. A karakterek az Animal Crossingból már jól megismert hangokon kommunikálnak egymással, mindvégig kellemes zenék szólnak a háttérben, és semmi más dolgunk nincs, mint különböző ruhákat, bútorokat begyűjteni, és persze újabb állatokat találni. A játék elején a városka lakói adnak pár küldetést és fejtörőt, amiket meg kell oldanunk – többek között elveszett állatokat kell megtalálnunk, és hazavinni őket a gazdájukhoz. Ezek viszont nem tesznek ki többet 3-4 órányi játéknál.
A küldetések teljesítése után nem marad más teendőnk, mint a kávézót és a karakterünket szépíteni, új bútorokat, ruhákat, kiegészítőket vásárolni, és persze új recepteket szerezni és tanulni, amiért egyre több és több vendég tér be hozzánk.
A játék grafikája egyszerű, de tökéletesen megfelel ennek a stílusnak. Nyugalmat árasztó pasztellszínek dominálnak, ami tökéletes összhangban van a zenével. Ha valaki szereti a nyugodt, életszimulációs játékokat (és az állatokat!), mindenképpen nézzen rá a Calicóra. Pár órányi kikapcsolódásra mindenképpen tökéletes.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!