Bugsnax – Játékteszt

Az vagy amit megeszel, hangzik a mondás, nos a BugSnax nevezetű játék ezt szó szerint vette, ugyanis a játék célja, hogy különféle félig bogár félig pedig ízletes rágcsa lényeket fogjunk el, majd etessük meg a körülöttünk lévő NPC-kkel, akiknek ezáltal a testrészei átváltoznak az elfogyasztott kajává. Mikor először bejelentették a játékot, az esik Sony stream keretein belül, a jelenlévőkkel egyszerre néztünk össze, hogy ez mégis mi akar lenni? Nos, egy biztos felkeltette az érdeklődésünket, de annyi biztos volt, hogy, ha ez teljes áron jelenik meg, akkor bukásra lesz ítélve. Valószínűleg a Japán cégóriásnál is így gondolták, mivel a PS5-tel rendelkező PS Plus előfizetők számára ezt tették ingyenessé a hónapban (sőt januárig bárki beszerezheti).

Első ránézésre egy aranyos kis logikai játéknak néz ki, amellyel a fiatalabb korosztályt is könnyebben betudják vonzani a generációváltásba, azonban a látszat néha csal, de erre térjünk vissza később. Kezdjük az elején, a történet szerint Lizbert Megafig a nagyszerű kutató, aki felfedezte a BugSnax-ek létezését, amik a legfinomabb dolgok a világon, egyszer csak eltűnik, és mi (akinek a játékban nincs neve, többnyire „Haver” vagy „Idegen” néven emlegetnek) az önkéntes felfedezők elindulunk, hogy megkeressük őt, és közben tovább vigyük örökségét is, azzal, hogy minél többet bevizsgálunk az említett lényekből. 

A játék egyáltalán nem hosszú, nagyjából 5-6 óra alatt végig lehet játszani, de ha valaki annyira maximalista, hogy szeretne Platina Trófeát szerezni, azok a játékosok is maximum 10 óra alatt végeznek vele. Ami nagyon tetszett a játékban, és nem csak az újdonságvarázsa miatt, az a beültetett új kontroller funkciók voltak, minden lépésnél szó szerint érezzük, ahogy mozog a karakter, illetve minden BugSnax-nek egyedi hangja van, ha elkapunk egyet a DualSensen található hangszóróban a lény kimondja saját nevét, ami apróság, de rengeteget tud adni az élményhez. Sajnos az adaptív ravaszok játékon belül nem működnek, de arra a pár órára, én el is felejtettem, hogy vannak. Egészen pontosan akkor jutott eszembe, hogy hiányzott, mikor visszatértem az Astro’s Playroomba.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom, de a BugSnax az egyszerű megoldásai ellenére, néha különösképpen próbára teszi logikánkat, ügyességünket, néha még az idegrendszerünket is. Rövidsége ellenére egész változatosak a helyszínek, a karakterek, az NPC-k pedig mind, mind saját személyiséggel rendelkeznek. A történet is nagyon tetszett, aranyos, kedves, vicces volt, vagyis, hogy pontos legyek az utolsó másfél óráig, és innentől kezdve SPOILER-ek következnek, így csak az olvasson tovább, akit nem zavar.

Nos, a játék utolsó negyedében, annyira kellemetlenül és kényelmetlenül éreztem magam, hogy muszáj voltam átgondolni, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a cikket, és, ha igen, akkor milyen formában, milyen pontszámokkal, érvekkel, mivel számomra ez elrontotta szinte az egészet. A játék vége előtt, a városban tartanak egy party-t megismert karaktereink, ahol egyikük láthatóan zavarban van és mindenképp a másik karakterrel akar beszélni. Ezzel nem is lenne baj, de mikor összeszedi a bátorságát és oda megy hozzá, bevallja neki, hogy szerelmes belé, és elakarja hívni randira, amivel nem is lenne különösebb probléma, ha nem két hím nemű karakterről lenne szó. Nem, nem ítélem el a másságot, de egy olyan játékban, amivel 7 éves kor felett bárki játszhat, nem biztos, hogy ilyen témákat kéne feszegetni, de ha ez nem lenne elég, a végén megtaláljuk Lizbertet, akinek a teste ekkorra már egy halom ételből áll, ekkor ő elmondja, hogy mekkorát hibázott mikor a BugSnax-eket behozta a köztudatba, mivel azok paraziták, akik átveszik a hatalmat a gazdatest felett. Mi van? Ekkorra, már ugyanolyan kínosan éreztem magam, mint mikor 2016-ban láttam a Seth Rogen féle Virslipartit. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, a végén Lizbert és hű segítője feláldozzák magukat, hogy a többiek megmenekülhessenek, ami egy szép jelenet lehetne, de a látottaktól ekkor már annyira készen voltam, hogy nem tudtam annyira értékelni.

Félreértés ne essék, a BugSnax egyáltalán nem egy rossz játék, vannak gyermeteg és néha különösen ostoba megoldásai is, de összességében remek kikapcsolódást tud nyújtani bárki számára, ha a történet végét nem vesszük figyelembe, de az is lehet, hogy velem van a baj, és a látottak bárki más számára teljesen elfogadottak, ezt mindenki döntse el maga.