Bravo Team VR – Játékteszt

Nos én ugyan az előbbihez tartozom, azért igyekszem, mind a két csoport nézőpontjait megindokolni és magyarázni. Előre leszögezném, hogy a játék jó és élvezetes, csak megfelelő szemmel kell nézni, és nem szabad csalódni azért, mert nem olyan, mint az „elődje”, hisz erre a saját spekulációinkon kívül semmi sem utalt. Így aligha róhatjuk fel a játék hibájának.

Másmilyen, mint a Farpoint

Abban az esetben, ha reális szemmel nézzük, és nem vártunk egy „Farpoint Commando Edition”-t akkor bizony rá kell jönnünk, hogy ez egy nagyon jó játék. A vr világában mostanában szerencsére egyre több és több új stílus jelenik meg, mint például a Sprintvector, Run Dorothy Run és most az FPS-játékokat kicsit más szögből nézve a Bravo Team is. Ez pedig azt eredményezi, hogy még ha a mostani alkotások nem is tökéletesek, haladunk afelé, hogy élethű és közel hibátlan szimulátorokat, játékokat kapjunk.

Amitől ez más, mint egy egyszerű FPS, az az, hogy taktikusan kell meghoznunk a döntést, kire lövünk először. Társunkkal összebeszélve értelmet kap a „fedezlek” kifejezés, illetve a „majd én elterelem a figyelmüket”, hisz itt ténylegesen van arra lehetőség, hogy míg az egyik játékos egy erkélyről tűzet nyit, a másik az ellenfél mögé oson (angol kifejezéssel élve „flank”), és szépen a könnyű célpontokat leszedi. Eddig ez egy játékban sem volt annyira hihetően megoldható, mint itt. Arról nem is beszélve, hogy ha fülessel játszunk, akkor csak az egyik fülünkben halljuk a társunk vagy a diszpécser hangját, aki folyamatosan tanácsokkal lát el minket. Ezzel pedig ténylegesen úgy érezhetjük magunkat, mint az éles helyzetben lévő karaktereink.

Tehát a kommandós kalandunk inkább egy stratégiai céllövölde, mintsem tényleges kaland. A történet szerint az orosz elnököt kísérő Barvo csapatba tartozunk, és mint minden filmben/játékban, rajtunk ütnek, kitör a káosz, és indulunk is. Hárman maradunk életben, a csapatvezető, egy társunk és persze mi. Nagyon jól fel van vezetve, hogy a mi mikrofonunk tönkrement, és ezért csak mi halljuk a központból irányító hölgyet, ám ő lát minket, így tud minket támogatni folyamatos információkkal. Ez volna más játékokban a „tippek” opció, megint csak egy olyan dolog, amiről azt hinné az ember, hogy nem fontos, ám ha egy vr-játékról beszélünk, az ilyen apróságok nagyon sokat hozzáadnak az élményhez, hiszen elfelejtjük miatta, hogy játszunk, és kicsit jobban elhisszük, hogy igazi.

Spoiler nélkül annyit tudok mondani a történetről, hogy a káosz közepéről kell ketten kijutnunk, ha jól emlékszem 6 talán 7 fejezet van, többségük nem túl hosszú, bár ez játékosfüggő is. A teljes játékidő nagyjából olyan 3-4 órára saccolható a történet szempontjából. Sajnos tipikus vr-hosszúság egyelőre.

Viszont annak ellenére, hogy 3-4 óra alatt letudható a játék, ha jól bánunk a fegyverrel, a multi része és a kihívások megduplázhatják ezt az időt. A kinézet, a hangok és az apró részletek, mint a már említett diszpécser segítsége, vagy ahogyan a fegyver ropog a fülünkbe, miközben érezzük a kontrolleren az erőt, amit kifejt (még akkor is, ha meg sem közelíti egy igazi fegyver erejét), ezek összessége tényleg olyan érzést kelt, mintha mi lennénk ebben a helyzetben. És nálam ez bizony a VR adottságainak tökéletes kihasználása.

Játékok.hu

Megéri sorozat

Tehát a játék gyönyörűen néz ki, élethűek a hanghatások, és nagyon jól össze van szinkronizálva a kontroller rezgésével, így el tudja hitetni velünk, hogy tényleg egy fegyverrel lövünk. A történet ugyan rövid, de kárpótol, hogy rendesen felépített és jól kivitelezett, ráadásul ténylegesen úgy érezhetjük magunkat, mint a harcmezőn ragadt katona, akinek ki kell jutnia.