Bosszúállók: Végtelen Háború – Filmkritika

Egy évtized. Pontosan ennyi ideje kezdte építeni a Marvel a saját kis filmes univerzumát. Kezdték még 2008-ban az első Vasemberrel, majd 19 filmen keresztül szépen behozták Hulk, Thor, Amerika Kapitány és a többi Bosszúállók karakterét, hogy végül az idén megjelent Fekete Párduccal és mindenki kedvenc galaxisának Őrzőivel karöltve, szembeszálljanak a mindent és mindenkit fenyegető gonosszal, a végtelen köveit saját céljai elérésére összegyűjteni kívánó Thanos-szal. Így jutunk el a kövek megszerzéséért és az univerzumért folytatott Bosszúállók: Végtelen Háborúhoz!

Igazából nehéz dolgom van a cikk megírásával, mert próbálnék objektíven írni a filmről, de mint Marvel -és képregény-rajongó, nehezemre esik ketrecbe zárni fan-boy énemet, de igyekszem. Arra viszont cserkész becsszavamat adom, hogy a lehető legspoilermentesebben próbálom felvezetni a dolgokat, ezt a történetet mindenkinek át kell élnie.
Akik ismerősek a Marvel univerzumában, azok tisztában vannak vele, hogy micsoda hatalomról van szó, a kövek bizonyos darabjait már láthattuk is működés közben a filmekben, így hőseink nyilvánvaló célja megakadályozni, vagy legalább megnehezíteni az Őrült Titán dolgát. Több kevesebb sikerrel. Thanos sem egyedül harcol már, négy csatlós csatlakozott hozzá a Fekete Rend képében. Az ő szerepük nem elhanyagolható, de lényegében csak a kövek fellelése és Thanos-hoz való eljuttatása lenne a fő feladatuk, ám ezért meg is tesznek mindent, hőseinknek is meggyűlik velük a bajuk, több alkalommal is.

Amitől mindenki előre rettegett az az volt, hogy mivel túl sok karakter szerepel a filmben (csak a főbb szereplőkből van nagyjából 20), ezért egymás elől fogják ellopni a rivaldafényt, egymást feleslegesen háttérbe szorítva. Ez részben így is lett, másrészről viszont nem. A film rettentő jól játszik a szereplőkkel, hiába vannak olyan jelenetek ahol egyszerre többen is vannak, nem feltétlen érezzük zsúfoltnak egy percig sem. Ennél a filmnél azt kell felfogni, hogy itt mindenki egy közös ellenség ellen harcol, vannak vezető szerepűek, de ez nem jelenti azt, hogy a többiek jobban háttérbe szorulnának, mint mondjuk az ezt megelőző filmekben. Nyilván lehet főbb szereplőket választani, ők kapták a legtöbb szerepet Thanos mellett, de erre a történet szempontjából nagy szükség is volt, hiszen az egyik kő maga Vízió ugye. A Marvel már bizonyította a Polgárháborúval is, hogy jól bánik a többszereplős szituációkkal, erre itt rátettek még egy lapáttal, az egészről egyetlen egy szó jut eszembe, mégpedig a monumentális.

Ennyi karaktert megmozgatni és szerepet adni nekik, még ha csekélynek is tűnik elsőre, kivételes eset és nem láthatunk ilyet minden nap. Thanos karaktere viszont mindent überel, őt az eddigi filmekben csak kisebb jelenetekben láthattuk, leginkább említés szintjén. Noha a múltjáról sokat nem tudunk meg, céljai és motivációi teljesen egyértelműek és érthetőek. Ami még inkább meglepő, az az, hogy a film rávilágít, hogy nem feltétlen gonosz karakter, egyszerűen magára vállalt egy terhet, amiről tudta, hogy más soha nem tenné meg, így neki kell cselekednie. Hőseink persze nem értenek egyet az értékrendjével, így elejétől a végéig csetepaték hegyeit zúdítják ránk. De még milyeneket! Ha tetszett a Bosszúállók első részének New York-i csatajelenete, akkor azt szorozzátok be tízzel és körülbelül megkapjátok azt az adrenalin-mennyiséget, ami a Végtelen Háború folyamán ránk vár.

A cselekmény több szinten és több helyszínen játszódik, néha ide-oda ugrálunk a szereplők között, de tökéletesen érthető és követhető marad a történet. Ami kimondottan érdekes volt számomra az a megközelítés: olyan jól építették fel az egész filmet, hogy garantáltan azok is élvezni fogják akik eddig egyetlen egy Marvel filmet sem láttak, vagy csak párat. Színes, akciódús, humoros és talán először a Marvel Moziverzumban: drámai. Több helyen is játszani fognak az érzelmeinkkel, feszültségben tartanak a látványos akcióval, majd ellazítanak pár humoros jelenettel, majd kapunk az arcunkba valamit amitől a szánk elé kapjuk a kezünket. Engem annyira lekötött a film, hogy még a popcornt is elfelejtettem. A film természetesen egy orbitálisan nagy csatajelenettel zár, a Fekete Párducból már ismerte Wakanda földjén, ahol hőseink végső összecsapást eszközölnek Thanos-szal és csatlósaival.

A történet rengeteg csavart tartogat számunkra és ami az érdekesebb, bár a képregényes történetet ismerőknek nem meglepő lépés, az a nézőknek kedves karakterek kiírása. Nem árulok zsákbamacskát, a film végeztével az egész terem 10 percig ült csendben, senki meg sem mukkant és nem csak azért, mert vártuk a stáblistás jelenetet. Rettentő nagy hatása volt az egésznek mindenkire és garantáltan hónapokig tartó fejtörést fog okozni. De pánikra semmi ok, hiszen jövőre jön a folytatás, lesznek itt még csavarok bőven! Azt talán említenem sem kell, hogy bevételek tekintetében már most behozta a ráfordított költséget, sőt, minden idők legjobb nyitányát hozta, 3 nap alatt 630 millió dollárt termelt és ezt csak Amerikában.