Az elmúlt pár évben csöppentem bele a couch Co-Op lehetőséggel megáldott játékok világába, és mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra ezen lehetőség az adott játékokra vonatkozóan. Imádtam azt, hogy a barátaimmal egy kanapén, egy képernyőn élhetjük át, egymás társasága mellett és segítségével az adott kalandokat. A legelső ilyen játékom – ha emlékezetem nem csal – egy Tini Nindzsa Teknőcök univerzumában játszódó „gameszkó” volt, de őt követően sorra következtek az ilyen élmények, és mondanom sem kell, hogy imádtam megviccelni a barátaimat, lökdösni őket, miközben éppen egy fontos küldetést próbáltak végigvinni, mivel mi a csata közepén elhaláloztunk. Ezen élményeket az Internet segítségével való online közös játék egyáltalán nem múlja fel, hiszen hiányzik az utóbbiból a tényleges testi és fizikális interakció, de nyilvánvalóan megvan mindkettőnek a saját maga szépsége és egyben hátránya is. Így történt hát, hogy már a bejelentés napjától kezdve nyomon követtem a fejlesztési fázisát a Big Helmet Heroes címen futó produktumnak, hiszen alig vártam, hogy egy barátommal az oldalamon nekivágjak ennek a nagyon izgalmasnak és humorosnak tűnő utazásnak.
