Battlefield 5 – Játékteszt

Bevallom őszintén, én is csak fogtam a fejem, hogy mégis mi ez, de egy-két perc böngészés után rájöttem, hogy valóban hiteles jelenségeket mutatott a játékról megjelent trailer. Tehát ha nincs benne legalább 1500 elesett katona Normandia partjain vagy a Garand jellegzetes „ping” hangja, az már nem is lehet releváns (CoD)? Nem lövök le nagy poént, ha azt mondom, hogy az ötössel jelzett rész nem tartalmazza egyik momentumot sem. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogja a jövőben. Ami szintén meglepő tény a játékkal kapcsolatban az az, hogy nincs lehetőség Season Pass vásárlására, mivel nem is tettek elérhetővé ilyet. Ez azt jelenti, hogy a jövőben készülő tartalmak bizony, ingyenesen elérhetők lesznek (térképek, fegyverek, járművek stb.).

Amikor lepörögtek az első képkockák, gondoltam, hogy most jön a kötelező intro. Pár háborús idézet után hátradőltem, és néztem a csodálatos, éjszaka jól kivehető sarki fényt Norvégia havas tájain. Melynek hátterében egy ejtőernyőt pillantottam meg. Amikor földet ért, gyorsan magamhoz kellett térnem, ugyanis megjelent egy géppisztoly előttem, ami várta, hogy durrogtassam a patronokat. Az intro egy 15-20 perces játszható montázs, ahol voltam egyszerű gyalogos Norvégiában, vezettem harckocsit a Nap égette Líbiában, és tesztelhettem mesterlövész képességeimet is valahol a világ másik táján, ahol szintén folyt a világháború. Hatásvadász és hangulatos élmény volt.

Az egyjátékos mód négy fő küldetésből áll, ebből az utolsó, amelyben egy Tigris harckocsi volánja mögött kellene helytállni, sajnos december 4-éig nem elérhető. Tehát csak 3 misszió érhető el. Az első sztoriban egy már elítélt angol bankrabló bőrébe bújhatunk, aki mellesleg robbantásszakértő is. A rácsok mögött egy ajánlatot kapunk egy, a seregtől jött valakitől, ami lényegében az azonnali szabadulásunkat jelenti, de ehhez csatlakoznunk kell a sereghez, és robbantásos, illetve szabotázsos feladatok teljesítésével kell győzelemhez segíteni a szövetségeseket és a királynőt. Évekkel ezelőtt hallottam egy háborús történetet egy jóval tanultabb ismerősömtől. Miszerint egy pár fős norvég kommandónak (akiket az angolok képeztek ki) köszönhetően nem sikerült a németeknek befejezni az atombomba projektet. Ugyanis a kulcsfontosságú nehézvíz-készleteiket szabotálták. Eme páratlan hőstettre alapoz a második küldetés. A War Stories helyszínei csodaszépek, részletesek és hatalmasok. Mindent egybevetve nagyon élveztem az egyszemélyes módot, és reménykedem, hogy nem csak a 4. misszióval fog bővülni.

Nagyon nem mennék bele a többjátékos módba, mert az maradt a BF1 alapjain. Inkább csak a változtatásokat, illetve az új fejlesztéseket mutatnám be. Kezdem a leglátványosabbal magával a hang és a látvány párosával. Kétségkívül ismét profi munkával találkozhatunk, elképesztően kidolgozott és korhűnek hat minden, ami a szemünk elé tárul. Szemet gyönyörködtető pályákkal, tűéles textúrákkal és nagyszerű effektekkel találkozhatunk. Nagyon tetszett, amikor a hófödte házak közelében valami felrobbant, de csak épp akkora erővel, hogy lesodorja az egybe fagyott havat a fedélről. Grafikai változásnak tekinthető az a fejlesztés, amivel az új generációs Nvidia videokártyákat promózzák, a Ray-Tracing. Ez a technológia lehetővé teszi a valós idejű árnyékok és tükröződéses effektek renderelését. Jó hír azoknak, akik PC-n húznák meg a ravaszt, hogy tudtak a srácok még egy kicsit optimalizálni a béta óta. Tehát még jobban fut a játék a régebbi konfigurációkon is. Laptopon volt szerencsém tesztelni a játékot, és kijelenthetem, hogy jelesre vizsgázott a GTX 970m-mel felszerelt masinám, képes volt átlépni az 50-es képkockasebesség-határt Full HD-n, közepes/magas beállítások mellett.

Még több aktivitást tanúsíthatunk a csatamezőkön azzal, hogy építhetünk sáncokat, barikádokat, és szögesdrótokat is telepíthetünk minden, a játék szempontjából fontos pontra. Ez az új funkció sokat segít a védekezésben, hiszen fedezék mögül több az esély az életben maradásra és a cél megtartására. Meg kell még említeni azt a lényeges dolgot, hogy minden játékos alapból három tárral és egy tekercs kötszerrel vághat bele a háborúba. Ezek mindegyike pótolható a régi módon, ha van a közelben Medic, illetve Support osztály. De itt is van egy csavar. A fentebb említett funkció igénybevételével képesek vagyunk muníció és életmentő ládák fabrikálására is, amelyek mindenki számára elérhetőek lesznek. A játékosok által épített objektumokat ugyanúgy képes füsté változtatni egy Panzerfaust, mint a sarki Marika ABC-t.

Gyarapodott a fegyverfejlesztés és a kasztspecializálódás. Azokban az időkben még nem volt lehetőség lézerirányzék vagy eltérő hangtompítók csatolására, de alkalmunk van azért pár eszközt felszerelni a puskánkra. A specializálódás nem több annál, mint hogy eldönthetjük milyen rendhagyó harci tapasztalattal kívánunk játszani. Minden osztály kétféle bónusz képesség közül választhat. Mondok egy példát: az egyszerű gyalogos lehet tankelhárító szakértő, tehát nagyobb hatásfokkal vethető be páncélosok ellen. Vagy könnyű katona, aki képes hasznosítani az elesettek hátrahagyott lőszerkészleteit. Nem utolsó sorban az animáció is gazdagodott, képesek vagyunk hátrafelé kúszni, miközben a földön fekszünk. Hatásos tud lenni, amikor éppen visszavonulásra kényszerülünk. Fejlesztve lett a társak felélesztése is. Nemcsak a szanitéc tud újra életet lehelni az elesett katonákba, a kis 4 fős osztagunkból bárki képes talpra állítani, de eközben hosszabb az animáció, és nem lehet megszakítani a folyamatot. A többjátékos módok ugyanazok, csak új nevet kaptak, vagy például a többnapos csatákat felölelő Operation-térképek elején a támadóoldalon, repülőgépekből kell kiugrani, és földet érés után harcba szállni, miközben az ellenfél légvédelme karcolgat.

Komoly tervei vannak a fejlesztőknek a játékkal kapcsolatban. A 2019-es évre több játékmód, pálya, fegyverek és egyéb kiegészítők is napvilágot látnak majd. Decemberben jön a már fentebb említett Tigris harckocsis történetszál (német oldalon!). Ehhez még hozzácsapnak a fejlesztők egy gyakorló placcot, illetve lőteret. Az év első hónapjában valamiféle négy fős co-op móka érkezik. Ha ez hasonló lesz, mint a Battlefield 3-ban volt tapasztalható, akkor elégedettek lehetünk. Márciusban pedig az az új trend fog majd debütálni, ami meghódította társadalmunkat, és még az e-sportban is egyre népszerűbb, a Battle-Royal.

Összegezve a tapasztalatokat: boldog vagyok, hogy a második világháború csatáit újra átélhetem a Dice prezentálásában. Kellően kicsinek és jelentéktelennek érzem magam a monumentális csatákban. De a sikerélmény sem marad el, mindenért pontokkal jutalmaz a játék. Ha csak valakire ránézünk, és megjelöljük, lerombolunk egy épületet, vagy éppen csak kiástunk egy árkot. Sok dologgal gyarapodtunk az előző rész óta, egyet ki is hagytam a felsorolásból. Pontokat szerezhet az osztag minden tagja, ami elkölthető támogatói bónuszokra, mint például légi támogatásra, tüzérségi fedezetre stb. A legütősebb mind közül és a legdrágább is az a német V-1 önvezető rakéta. Jellegzetes hanggal érkezik és csapódik be, hatalmas pusztítást hagyva maga után. Ami nem tetszett, az a kevés tartalom (fegyver, térkép stb.) és az a kevés rosszul elhelyezett spawnpont, ahol előfordulnak kellemetlen pillanatok.  Ígéretesen hangzik a jövőbeni tartalom, főleg a Battle-Royal, amihez mindene megvan a Dice-nak, hogy megszorongassa a jelenlegi királyokat ebben a műfajban.