Barátom, Róbert Gida – Filmkritika

„– Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
– Melyik az a rész?
– Az, amikor te meg én mi leszünk.”

Kevés olyan embert találni, aki ne ismerné az imádni valóan csekély értelmű, ámde annál nagyobb szívű, kóccal tömött medvebocs történeteit. A. A. Milne meséjét több mint 50 nyelvre lefordították az elmúlt majd 100 évben – még latinra is – és film, mese és sorozatok tömkelegei láttak napvilágot a megannyi, gyerekeknek vehető játékokról nem is beszélve. (Nem, nem mondom meg hány plüss van itthon a Százholdas Pagonyból, de minden végtagot figyelembe véve se tudnátok megszámolni). Biztos sok embert számos kellemes emlék köt a kis piros pólós sárga mackóhoz és barátaihoz. Ezekre az emlékekre épül fel a Barátom, Róbert Gida is.

Róbert Gida ugyanis felnő, a szülei bentlakásos iskolába küldik, s többé nem tud elmenni kalandozni a Százholdas Pagonyba. A nevelőnők vasmarokkal nevelik a nagybetűs életre, Christopher Robin pedig megjárja a második világháború borzalmait, hogy végül családapaként gyönyörű felesége Evelyn, és kislánya, Madaline oldalán találjon megnyugvást. Azonban mire a Winslow poggyászgyártó cég alkalmazottja lesz elfelejti, milyen is volt gyereknek lenni, s életét a munka miatti stressz teszi ki, családját pedig a legjobb szándékkal vezérelve, de elhanyagolja. Ebben az állapotban talál rá Micimackó, aki miután elvesztette összes barátját a Pagonyban, eljött Londonba, hogy Róbert Gida segítségét kérje.

A film zsenialitása abban rejlik, hogy képes megszólítani az idősebb korosztályt, akik Micimackó meséin nőttek fel, valamint szórakoztató meseként képes szolgálni a fiatalok számára is. Ewan McGregor nagyszerű alakítása és a Pagony lakóinak gyermeki ártatlansága a film majd két óráján keresztül felváltva fog minket megnevettetni és könnyekre fakasztani. Míg az első része a mozinak inkább arról szól, hogyan fedezi fel magában egy felnőtt ember újra a gyermeket, addig a második rész már színtisztán a szórakoztatásról és a nevetésről szól. Micimackó nyíltszívű és egyszerű megjegyzései és kérdései képesek a felnőtt embert is elgondolkodtatni, míg Tigris, Malacka, Füles és a többiek bohóckodásai gyakran fognak mosolyt vagy őszinte nevetést kicsalni belőlünk.

A gyerekek számára a Barátom, Róbert Gida felhőtlen szórakozást ígér, a felnőttek számára valamivel többet. Ehhez azonban szükség van a gyermeki énünkre, a régi emlékekre, a gyerekkorra, ami velünk van. Ha nincs, a film segíthet megtalálni, de csak akkor, ha engedjük neki. Persze mint minden filmnek, ennek is megvannak a maga hibái. De ha engedjük, hogy az események magával ragadjanak minket, ebből semmi nem fog feltűnni, és csillogó szemmel, gyerekként nézhetjük majd, hogyan alakul Róbert Gida és a Pagony sorsa.

„Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.”