Az – Filmkritika

Imádom a horror műfaját, de az a bánatom, hogy mostanában olyan kiemelkedő alkotás nem igazán készült, amiért tudok rajongani. Viszont szerencsémre ez csak eddig tartott, az Az egy kivételes darab lett az én szememben. Kezdeném azzal, hogy ennek a filmnek van szíve és lelke (még ha egy őrült bohóc fel is akarja zabálni ezeket). És ez nagyon ritka egy horrorfilmnél, amely nem minden esetben a félelmeinkre alapoz, hanem az érzéseinkre.

Itt át is térnék a karakterekre, mert jelen cikkünk témájánál ilyenek is vannak. A Vesztesek klubja ékes példája annak, hogy gyerekszínészek is lehetnek kimagaslóan jók, egyikre sem tudok rosszat mondani, remekül beleélik magukat a szerepbe. És pont ez a film igazi erőssége, hogy nem a rémre koncentrál, nem neki fogunk szurkolni, hanem a gyerekek fognak minket érdekelni. Tényleg megismerjük őket, ráadásul a hétfős társaság esetén párnál elgondolkozunk, hogy biztos Az a legrosszabb dolog, ami a várossal történik?

Valakit ki kell emelnem, ő pedig Finn Wolfhard. Ismerős lehet a Stranger Thingsből. Neki nem is volt nagy váltás egy ilyen filmben szerepelni, de ahogy ellopja a show-t mindenki elől, az valami fenomenális! Amikor meglátod, már tudod, hogy ott hangosan fogsz felnevetni, mert olyan megszólalásai vannak.

Érdemes foglalkozni a Krajcárossal is, akinek a nevét nem fordították le a filmben, így maradt Pennywise. A korábbi tévéfilmnél csak bohóc formában jelent meg, mert ez az egyik kedvenc alakja, de ő egy alakváltó teremtmény, amit a film nagyon jól kihasznál, és most valóban több külsővel láthatjuk, és megkapjuk a magyarázatot is, hogy miért. Most Bill Skarsgård kelthette életre Az-t, és teszi ezt nagyon jól, valóban félelmetes és őrült, ahogy pörgeti a szavakat, a mozgásán és mindenen látszik, hogy rettentően készült a szerepre.

Nagyon kevés olyan horror van, ami ennyire jól vegyíti a félelmetes jeleneteket a lelki behatásokkal, de ez itt sikerült. Nem hiába kapta a 18-as besorolást, mert néhol tényleg brutális, de ezt sem ész nélkül műveli. Minden pontosan ki van mérve. Maga a film is lassan halad, nem kapkod, mindenre hagy időt. Horror létére 135 perces, de egy pillanatig sem fogunk unatkozni, mert a feszültséget fenntartja, és nem csak Az képében, hanem a szülők, és az idősebb diákok terrorja miatt.

Szerintem a fentiekből könnyen kivehető, hogy én imádom ezt a filmet, amely erősen karakterközpontú, valóban megismerünk benne mindenkit, és nem csak mondvacsinált indokokkal találkozunk benne. Ez a film lehatolt a szívemig és lelkemig, nem is tudok rosszat mondani róla. Aki rajong a horrorműfajért, de kiábrándult belőle, mert mindenhol csak a trash megy, annak ezt a filmet bátran ajánlom. Azt a rövidke listát gyarapítja, ahol a jó Stephen King-feldolgozások találhatók, szóval üdvözöljük Az-t! Reméljük, hamarosan megkapjuk a folytatást is.