Atomic Heart: Trapped in Limbo DLC bemutató
Az Atomic Heart második DLC-je a Trapped in Limbo egy színes és a szemet túlterhelő, csokoládévilágba tereli tovább a játék történetét. Előre le kell szögeznem, hogy játékmenet szempontból egy ismétlődő, és sokszor frusztráló kiegészítőről beszélhetünk. Az Atomic Heart alapjában véve továbbra is egy jó játék, jól működő mechanikákkal, amiket a Trapped in Limbo teljes mértékben kidob az ablakon.
Míg az Atomic Heart első DLC-je, az Annihilation Instinct azt vizsgálja, hogy mi történik a játék befejezése rövidebbik befejezése után, addig a Trapped in Limbo a hosszabbik befejezés utáni fonalat igyekszik bemutatni. Mindkét befejezés tiszteletben tartása és kibővítése egy tiszteletre méltó lépés a fejlesztők részéről, még akkor is, ha ezáltal a DLC-k egymástól teljesen függetlenek lettek.
Ebben a befejezésben P-3 a Limbóban marad – a tudatalatti, saját álomvilágában, ahová a fő kampány során akkor került, mikor a Kollektive irányította a testét. Sajnos, ellentétben az alapkampány során a limbóban tett látogatásokkal – amelyek furcsák és rövid kiterjedésűek voltak -, a Trapped in Limbo drasztikusan túlzásba viszi az édességvilágot, és a játék alapmechanikáit lecseréli 3 kisebb „minigame” szintű új mechanikára. A DLC játékmenete maximum néhány órát vesz igénybe, 5 szintet tartalmaz. Ez az 5 szint 2 platformer pályát, 2 szörf pályát és 1, a DLC történetének végeként szolgáló Subway Surfers-re hajazó szürreális pályát.
A szörfös pályák, amelyek a Counter-Strike mod játékmódjára hasonlít a legjobban működés szempontjából, melyben lejtős platformokon csúszva kell túljutnunk egy pályán. A Trapped in Limbo szörfös szintjei szerencsénkre jó pár checkpointot tartalmaznak, mivel rengeteg próbára lesz szükségünk, mire elérünk a következőig. Néha ezeket a szakaszokat megszakítja egy horda elleni védekezés vagy egy boss fight is.
A két platformer szint kicsit jobban hajaz az alapjátékban is jelen lévő első személyű puzzle-platform pillanatoknak, azoknál azonban egy kicsit egyszerűbbek. Például, a játék rendkívül elnéző, amikor apró bonbonokon kell landolnunk, a játék valamilyen szinten ráhúz minket, hogy segítsen. Ennek ellenére, voltak olyan pillanatok, amikor nem volt tiszta, hogy hova kellene ugrani és sikeresen mélybe vetettem magam.
A Trapped in Limbo ötödik és egyben utolsó szintje a legfurcsább az összes közül. A pálya kezdetén P-3 átlép egy portálon, és felrúg egy libát. Ezután átvesszük a liba felett az irányítást és a célunk P-3 elkapása lesz, a korábban említett Subway Surfers működésű pályán. A liba irányítása 5 gombbal történik, és a legnagyobb probléma vele, hogy rendkívül hosszú. 10-15 perc hosszú fokozott figyelmet igényel, ami gyakorlatban sokkal, de sokkal többnek érződik. Valamint nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet egy mobiljáték szintű pályával zárni a DLC-t, tekintve, hogy az előző DLC egy izgalmas boss harccal ért véget.
