Astrometica – Korai Hozzáférés Betekintő

Az Astrometica lényegében a Subnautica kicsit sem leplezni próbáló klónja szeretne lenni, és a fejlesztő, a BeryMery, nem is próbálja ezt leplezni. Már maga a cím is visszautal az ihlető játékra. Az Astrometica alapja szinte teljesen megegyezik a Subnautica sajátjával: egy űrhajótörött túlélőként kell túlélnünk egy mentőkapszula segítségével, miközben kődarabról kődarabra, adatbázis-bejegyzésről bejegyzésre felfedezzük mind a környezetünk felépítését, mind az űrhajónk pusztulásának okait. A játékmenet szintén az első pillanatoktól a Subnauticát idézi: a felfedezés közben egyre fogyó oxigénszinttel küzdve, nyersanyagokat gyűjtünk be, roncsokat vizsgálunk át, új tervrajzok után kutatva, majd ezeket kombinálva eszközöket és felszereléseket készítünk, előbb a mentőkapszulánkban, majd a saját magunk által felhúzott bázison, melyek lehetővé teszik, hogy a felfedezésünk hosszabb és effektívebb legyen.

A Subnautica számos vizuális eleme visszaköszön majd az Astrometica során: a betűtípusok, a moduláris épületek és az építési interfész, az enyhén világító, lekerekített dizájnelemek, mind-mind ismerősek lesznek azoknak, akik legalább egy pár órát töltöttek a Subnautica tengerében. Még a háttérzene is hasonlóan lágy és atmoszferikus. Az Astrometica egyetlen jelentős eltérése a Subnauticától az, hogy egy idegen bolygó tengere helyett az űrben ragadva találjuk magunkat. Hogy ne csak a Subnauticát említsem, mint ihlető, a játék alkalmaz néhány kölcsönvett elemet a Hardspace: Shipbreaker-ből is, például a nulla gravitációban történő fémolvasztást.

A „Subnautica az űrben” koncepció könnyen felkeltheti sokak figyelmét, már csak a nagysikerű játék említése miatt is, ugyanakkor kérdéses, hogy képes lesz-e az Astrometica ugyanolyan gazdag, és maradandó élményt nyújtani, mint az első találkozás egy Reaper Leviathan-nal. A Subnautica egyik legnagyobb erőssége az élő, dinamikusan változó világ, amely a játék előrehaladtával egyre mélyebbé (szó szerint) és idegenebbé válik. Az Astrometica a bolygóközi ürességet választotta helyszínéül, mely kevésbé strukturált és élet jelei első ránézésre nem találhatók – itt nincsenek halrajok vagy korallzátonyok. Azonban rövid úton rá fogunk jönni, hogy a hideg ürességben nem vagyunk teljesen egyedül, bár, ez nem biztos, hogy feltétlenül jót jelent. Az Astrometica fő játéktere jelenleg egy aszteroidaövezet lesz, melyet elhagyatott kupolás építmények, hajók és különféle kozmikus anomáliák tarkítanak.

Ezen anomáliák közé tartoznak például a polipszerű lények, melyek főként a fészkeik felfedezése közben lesből fognak ránk támadni, és a sisakunkra akaszkodva gyors ütemben szabadítanak meg az életerőnktől. Ezeken felül találkozhatunk agresszív, húsevő növényekkel, melyek kinézete egy lávalámpa és egy pingponglabda-keverő hibridjére emlékeztet. Az apróbb élővilág hiányában a mentőkapszula közvetlen környezete borzalmasan üresnek hat. Összehasonlításként, a Subnautica egyik első ikonikus élőlénye, a Peeper, mely nemcsak élelemforrás, de a biztonságos területek legfeltűnőbb jelzése is, a játék korai szakaszán társaságot nyújt. És ha már élelemforrás, az Astrometicában kezdetben kénytelenek vagyunk az űrben sodródó vákuumozott csomagokat és fánkokat egyesével gyűjteni, szomjunkat pedig konzerv ivóvízzel tudjuk oltani. Ezt a módszert később azonban lecserélhetjük, lehetőségünk lesz ugyanis növényeket termeszteni a bázisunkon.

Bár vannak gyengébb részei (például az eszközeink egy része nagyon bugyutának, játékszerűnek néz ki), az Astrometica egy remekül összerakott, ismerős érzést kelt, és ha lehet hinni a fejlesztők ígéreteinek, a roadmapjuk alapján nagyon sok tervük van a játék bővítésére és fejlesztésére. Korai hozzáférésű játékhoz mérten nem várhatunk makulátlan élményt, azonban a játék jelenleg mindent teljesít, amit egy ilyen stádiumú játéktól elvárhatunk: stabil, hibamentesen képes futni viszonylag sok ideig és felkelti az érdeklődést a későbbi frissítések iránt.