Arcadia 2018 – élménybeszámoló

A Flippermúzeum lassan már legalább olyan kötelező programpont a külföldi turistáknak, mint a Hősök tere felkeresése, és nem véletlenül tett szert ilyen népszerűségre ez a hiánypótló intézmény. Egyrészt remekül alkalmas nosztalgiázásra, hiszen akik éltek már a 80-as és 90-es években, biztosan kellemes emlékeket dédelgetnek az akkor fénykorukat élő játéktermekkel kapcsolatban. Az Arcadia ugyanezt az élményt teszi elérhetővé három napba összesűrítve, rengeteg látogatóval, korlátlan játéklehetőséggel és kísérőprogramokkal.

Talán még emlékeztek arra, hogy a múlt évben a kiállítás tematikája Bud Spencer köré épült. Idén a több száz kipróbálható játék mellett az egyik húzónév Ian Livingstone lett, akit valószínűleg senki olyannak nem kell bemutatni, aki valaha is tartott a kezében KJK- (Kaland, Játék, Kockázat-) könyvet. Az előadás nagyon népszerű volt, még dedikálásra is lehetőség nyílt korlátozott keretek között, ám az egyik (és talán egyetlen) negatívumot pont ez a tömeg okozta – valószínűleg jobban jártak mindazok, akik inkább az internetes közvetítést nézték meg, mint akik a fülledt melegben végigállták (szerencsésebbek végigülték) az előadást. Mivel a színpad egy légtérben van a játékokkal, ráadásul külön jegyet nem kellett váltani az előadásra, természetesen mozdulni is alig lehetett, ahogy az a videón is jól látszik. Ekkora horderejű nevek meghívása esetén érdemes lenne külön termet nyitni erre a célra, és külön belépőt szedni (persze, ezért cserébe maximálisan kulturált körülményeket teremtve az alkalomra). Ahogy az jól látszik a népszerű hazai játékosrendezvényeknél, a látogatóközönség gond nélkül kifizet súlyos ezreket a kényelmi szolgáltatásokért és az „exkluzív” relikviákért, ha pedig van internetes stream, más sem marad le az ilyen eseményekről. (Arról nem is beszélve, hogy a színpadnál a streamet ugyanúgy ki lehet vetíteni azoknak, akik nem váltották meg a plusz jegyet.)

Mindez főleg annak fényében lenne üdvözletes, hogy a rendezvény a többi napon is majdhogynem telt házas, ami azt jelenti, hogy nap közben és este is gyakorlatilag alig találni olyan játékgépet, amelyet ne nyüstölne valaki. A népszerűbb játékoknál pedig sorban állásra kell számítani. Kivételt képezett egy új, kisebb terem, ide arcade videojátékok kerültek, de ottjártunkkor gyakorlatilag kongott az ürességtől – a közönség jelentős része úgy tűnik, inkább a flipperekhez és a népszerűbb, mainstream nevekhez húz. Voltak viszont új flipperek, új kiállítók, Budapest tematikájú „flipperskin”, illetve retro sarok, VR és konzolok. A közönség továbbra is teljesen vegyes (megszállott flipperőrültek, családosok, a hőskorban még meg sem született újoncok, otthonról „elszökött” apukák, anyukák, valamint rockerek és cosplayesek mind képviseltették magukat), a hangulat pedig ugyanolyan szuper és családias, mint eddig bármelyik évben.