Világéletemben szerettem azokat a játékokat vagy játékmódokat, ahol hullámokban jönnek az ellenfelek, és vissza kell őket tartani, míg nem indul a következő. Az Ancient Amuletor pedig lehetőséget adott arra, hogy mindezt a virtuális valóságban, puszta kézzel tegyem meg. Lehetsz íjász, mágus vagy bábmester, a lényeg ugyanaz, le kell győzni az ellenséget.
A játék elérhető PS-es és PC-s VR-hoz is, ám mindkét esetben csak „motion” kontrollerekkel játszható, és érdemes állva, kicsit nagyobb helységben nekilátni. A teszt a PlayStation VR-t veszi alapul, de mivel itt is kényelmes és pontos mozgást kapunk, ki merem jelenteni, hogy Vive-on, illetve Oculuson is szinte tökéletes az irányítása.
Konkrét történetet sajnos nem kapunk, pedig érdekes lehetne, ha valaki mesélne nekünk arról, hogy adott helyen éppen mi is történt. Ez ugyan nem kardinális kérdés, de azért kíváncsi lennék rá. Mindenesetre 2 darab alaptémával bír a játék, melyeken fejenként 2 pálya található 1-1 boss fighttal. Ezek pedig olyan gyönyörűen vannak kidolgozva, minden szempontból, hogy csak lestem, mikor először találkoztam velük. Az egy dolog, hogy szépen vannak animálva. De a legelső egy hatalmas kőszobor, ami a szemünk láttára áll össze. Ilyen látványból és ötletekből kellene több a vr világába.
Mindezen felül pedig van 2 DLC-témánk is, amelyekben jelenleg 1-1 pálya van, de várhatóan érkezik ezekhez is a főcsata. Kíváncsian várom, hogy mik lesznek ezek.
A négy téma, amit a játék jelenleg felölel.
Sivatag
Mindegyik témának van egy saját stílusa, amit a kinézetén kívül a szörnyei is jellemeznek. Itt például a csontvázakkal, íjászokkal és hatalmas bombákat cipelő katonákkal kell felvennünk a harcot.
Üresség
Az előzők mellett itt nemcsak új karakter jön ellenünk, a barbár személyében, aki a lehető legrövidebb úton rohan a tornyaink felé, hogy megsemmisítse azokat, de a pálya is szeszélyes lett, ugyanis villámok hullanak az égből, amik olykor minket céloznak.
Játszhatunk egyedül vagy barátainkkal, egészen 4 főig bővíthető a csapat. Értelemszerűen minél többen vagyunk, annál erősebbek a szörnyek, viszont az, hogy egy időben több tornyot is tudunk védeni, igencsak könnyít a dolgokon. A játék alapvetően nem nehéz, ám ha a legnehezebb fokozaton játszunk, vagy elég sokáig eljutunk az endless, azaz végtelen módban, akkor oda már kell egy fizikai állóképesség is, hogy kitartsunk, ráadásul ott már nem megengedhető, hogy ne lőjünk pontosan vagy hezitáljunk pozícióváltásnál.
Összefoglalva: a játék megérdemli a figyelmet. Ha valaki egy laza, de nem unalmasan könnyű VR-játékot keres, ez lehet a megfelelő. Mindemellett pedig szép, és ötletes a kivitelezés. Arról nem is beszélve, hogy az online módja egyszerűen kezelhető, és élvezetesebb, mint az egyszemélyes játékmód.
Az Oxide games műhelyéből érkezett egy 4X játék, ahol a győzelemnek nem feltétele az, hogy…
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…