Állati jó kekszek – Filmkritika

Owen élete lélekölő munkája körül forog, így nem sok ideje marad imádott feleségére és aranyos kislányukra. Nagy az öröm, amikor a rég elfeledett nagybácsija rá hagyja vándorcirkuszát, így mostantól közös gyerekkori álmuknak szentelhetik magukat.

Ám a cirkusz elvesztette régi fényét: állatok már nincsenek, a társulat tagjai pedig túl öregek ahhoz, hogy fellépjenek. Owen bácsikájának azonban van egy titka, ami egycsapásra megoldhatja minden gondjukat. Egy rejtélyes dobozban mágikus kekszek lapulnak, amelyekkel olyan állattá változhatsz a porondon, amilyenné csak szeretnél. A fiataloknak azonban túl kell járnia a nagybácsi gonosz testvérének eszén, aki sajnos ismeri a doboz titkát és fáj a foga a mágikus kekszre.

Ez lenne az „Állati jó kekszek” hivatalos leírása. A filmet jegyző Blue Dream Studios noha nem egy új cég, túl sok mindent nem tett le eddig az asztalra. Első, komolyabbnak nevezhető darabjuk az „Állati jó kekszek”, mely már 2017-ben elkészült (be is lett mutatva több fesztiválon), de mivel a filmet kiadni kívánó cégek sorra bedőltek (rossz ómen?), végül idén a Netflixhez kerültek a jogok, így a mozik mellett, egyből náluk is nézhetővé vált.

Egy könnyed kis családi rajzfilmmel van dolgunk, ami valahol félrecsúszott, ez már ezen előzményekből is látszik. Félreértés ne essék, szórakoztató, aranyos, az animáció vetekszik a Pixar/Disney minőségével (a karakterdizájnért a Gru filmes csapatát erősítő Carter Goodrich felel), az eredeti hangokat is sztárok garmadája adja (John Krasinski, Danny De Vito, Emily Blunt, Sylvester Stallone, Ian McKellen hogy csak párat emeljek ki), ám valahogy mégsem áll össze. A sztori csapongó, tele van felesleges részekkel és karakterekkel, a poénok kapcsán pedig látszik, hogy két különböző közönségnek is meg akartak felelni (a gyermekek illetve az őket kísérő szülők), de nem egyszerre. Sok olyan poén lesz, amit a gyerekek nem fognak érteni, de nem a kétértelműség miatt, hanem, mert még nem érthetik, a felnőttek számára viszont sok olyan geg és helyzet-komikum van, ami már inkább fárasztó, de a kicsik se szórakoznak rajta.

Sok mindent elmond a filmről, ha annyit mondok, hogy nem egyszer csapta meg a fülem 1-1 gyermektől származó „Mikor lesz vége?” vagy a WC-ről a helyükre tartván „Vége van már?” kérdés. Valahogy őket sem igazán tudta lekötni, hiába a cuki állatok, a látvány, a pár poén, ha valami mégis hiányzik. Míg mondjuk a fentebb említett stúdiók művei reakciót váltanak ki az emberből, legyen az egy hirtelen nevetés, egy felmordulás, bármi, az itt teljesen kimaradt, kortól függetlenül.

Pedig lehetett volna jó is. A sztori a Scott Christian Sava által írt novellán alapul, ám lehet jobb lett volna, ha nem adja el a filmes jogokat. Így marad egy közepes kikapcsolódás, amit valószínűleg csak egyszer fogunk megnézni, mert a gyerekek sem fognak minket rohamozni, hogy nézzük meg újra.