A művészet templomai: Caravaggio – Vérről és lélekről – Filmkritika

1571-ben a Milánói Hercegség területén, Milánó városában egy kisfiú látta meg a napvilágot, Michelangelo Merisi da Caravaggio néven. A fiú apja Fermo Merisi volt, aki Caravaggio város urának (Francesco Sforza) szolgálatában állt mint építész. A család ide, ebbe a kisvárosba menekült a fekete halál, azaz a pestis elől. A kis Michelangelo még csak hatéves, mikor édesapja meghal. Pár évvel később, 1584-ben az akkor 13 éves fiút bátyja beadja a milánói Simone Peterzano festő műhelyébe, 4 évre. A tehetséges fiatal az elkövetkező évek alatt elhagyja a Michelangelo nevet, és Caravaggio néven él és alkot. Megfordul Milánón kívül Rómában, Nápolyban, Máltán, és Szicíliában is. Életútjában éppúgy előfordul a koldusszegénység, mint a jólét. Megérinti a gyorsan jött hírnév bódító szele, a botrányok pedig sűrűsödnek körülötte. Hamar megízleli a szabadságvesztés keserű ízét, de sikerül a börtönből megszöknie. Legnagyobb tragédiája, mely árnyékként vetül rá onnantól, egy általa elkövetett gyilkosság (a körülmények tisztázatlanok, sokak szerint önvédelem volt).

Festészetére jellemző volt a fény és az árnyék kontrasztja, mely egy csapásra megkülönböztette őt a többi festőtől. Ellene volt munkáiban a hagyományos módon történő bibliai megjelenítésnek (az Emmausi vacsora c. bibliai témájú festményét egész egyszerűen egy kocsmai közegbe helyezve festette meg, nem kis felháborodást okozva ezáltal az egyház körében), így ezzel szembemenve a manierizmus képviselőjeként sokkal naturalisztikusabban ábrázolta ezeket a vallásos jeleneteket. Modelljeit gyakran az utcáról szerezte be, akik között megtalálhatóak voltak egyszerű asszonyok, csavargók és persze utcalányok is.

Halála 2001-ig tisztázatlan volt (találgatások folytak arról, hogy vízbe fulladt, maláriás lett, meggyilkolták, szifilisz végzett vele, vagy ólommérgezésbe halt bele), amikor is találtak egy halotti levelet, mely szerint magas láz végzett vele, és miután elhunyt, tömegsírba került, a fertőző betegség miatt. 2010-ben ásatások során megtalálták a tömegsírt, a csontokat megvizsgálva pedig megállapították, hogy az övé is köztük van. Földi maradványait átszállították Porto Ercole (itt hunyt el) központjába, ahol is egy kis emlékparkot alakítottak a tiszteletére, és 2014-ben, halálának 404. évfordulóján ott helyezték végső nyughelyére.

Noha mindössze 38 évet élt meg, munkássága igen jelentős, számtalan festőre hatottak munkái és technikája. Műveiből szerencsére szép számmal maradt fenn az utókor számára, melyek bizonyítják elképesztő tehetségét, és a zsenialitás kortalanságát. Ez a másfél órás olasz nyelvű, magyar feliratos ismeretterjesztő film, ami egyébként „A művészet templomai” sorozat legújabb darabja, egészen érdekes módon közelíti meg a művész életének és műveinek a bemutatását, hála Jesus Garces Lambert rendező ötleteinek, és természetesen a Vatikáni múzeumnak, a Firenze és az Uffizi képtár, valamint a Raffaello: A festőfejedelem alkotóinak. Egy perc nem volt benne, amin unatkoztam volna. Magával ragadott a zene, az elképesztő 8K felbontásnak köszönhetően odatapadt a szemem a vászonra, mert amit láttam, az maga volt az éles tökéletesség, a részletgazdag páratlan élmény. Ha van ismeretterjesztő film, amit kifejezetten mozivásznon, és nem otthon a televízió képernyőjén keresztül kell megtekinteni, hát ez az.

A néhai Roberto Longhi – a leghíresebb Caravaggio-szakértő – gondolatai is bekúsznak a produktumba, még érdekesebbé téve azt. Élvezet volt hallgatni és látni a munkájukba szerelmes művészettörténészeket, szakértőket, akik szenvedélyesen elemezték a festő életútját és több művét is a felvételeken, rávilágítva olyan tényezőkre, rejtett utalásokra, melyektől leesett az állam. Igazán modern volt az elgondolás, miszerint Caravaggio megszemélyesítője a vásznon ne egy korhűen megkreált valaki legyen, odaillő ruházatban és 17. századi díszletek között, hanem egy fehér trikós, divatos frizurájú, kidolgozott testű fiatal férfi, akinek a mozdulatain, a tekintetén keresztül is halljuk a gondolatait, nem csak a narrátor tolmácsolásában (aki egyébként valami elképesztően jó orgánummal, szinte álomból érkező, misztikus suttogással teszi ezt). Rendkívül izgalmas minden átkötő szöveg, amit megírtak, így általa még jobban kirajzolódik előttünk a festő jelleme és belső vívódása. Gondoljunk csak bele, milyen erős lelki megpróbáltatásokon (is) kell keresztülmennie ezekben a századokban egy művésznek. Nem mondhatott bármit, nem tehetett azt, amit akart, és nem festhetett bármit. Ha mégis, annak meg is lett a következménye… Ahhoz, hogy életben maradjon, ne haljon éhen, ne kerüljön börtönbe, vagy ne végezzék ki, és persze legyenek újabb és újabb megrendelői, ki kellett szolgálnia az egyházak és a tehetős emberek, túlnyomóan álszent és bigott igényeit, melyekbe nemigen fértek bele a művész egyéni elképzelései. A tehetségét akarták, a véleménye senkit sem érdekelt, pláne a látásmódja. Caravaggio ennek ellenére mégis véghez vitte, hogy ötletei és gondolatai vászonra/fára/freskóra, vagy akár pajzsra kerüljenek, igen művészi, mégis döbbenetes erejű ábrázolással, hála a gazdag mecénásoknak, akik nemegyszer mentették meg a fejvesztéstől vagy a nyirkos börtönöktől.

Bizonyos festményein a tekintetek átütő erővel bírnak, és elképesztő módon jelenítenek meg olyan dolgokat, melyek ott sincsenek, mégis sejtjük, érezzük, amit az adott alak láthatott, gondolhatott, érezhetett a megfestett pillanatban. Egészen megdöbbentő a képeinek ereje és komor tónusa. Árad belőle az érzelmek kavalkádja, amelyeket a melankólia, a fájdalom, a szomorúság, a félelem, a titokzatosság, a kétségbeesés, a rémület, a halál és a gyönyörű ártatlanság furcsa elegye alkot. A szakértők hihetetlen módon bizonyították a festő belső vívódásait alkotásain keresztül. Speciális módon, röntgensugarakkal világították át a fennmaradt műveket, melyek lerántották a leplet a korábbi fázisokról. Caravaggio olykor megváltoztatta a kép koncepcióját, vagy az azon megjelenő alakok arckifejezését, tekintetét… Sok festménye azért nem nyerte el látszólag a megbízó tetszését és nem került közszemlére, mert az egy sokkal befolyásosabb, tehetősebb gyűjtő birtokába kellett, hogy kerüljön, aki kizárólag magának akarta a briliáns képet.

A lebilincselő alkotást szeptember 20-tól mutatják be a hazai filmszínházak, a Pannonia Entertainment forgalmazásában, eredeti nyelven, magyar felirattal. Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, emellett országszerte számos helyszínen, többek között Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Szolnokon és Szombathelyen is látható lesz.