Wall World – Játékteszt
Ha valaha elgondolkodtál már azon, hogy milyen lenne űrbányászként egy hatalmas falon, óriási robotpók hátán közlekedve és űrlényeket irtva érceket kitermelni, akkor ezt a címet te se hagyd ki!
A Wall World egy sci-fi 2D roguelite tower defense, amelyet az Alawar Premium fejlesztett és adott ki. A játék alapfelvetése szerint egy apokaliptikus esemény után teljesen felborul a világ rendje, az emberiség kénytelen mindennapjait a minden irányban végeláthatatlan Falon leélni. A Falon lévő közlekedést óriási robotpókok teszik lehetővé. Mi az egyik bányászt alakítjuk, akit erőforrásokért küldtek ki és hogy rájöjjön: vajon valóban végtelen-e a Fal, ahogy azt az emberek hiszik vagy van valami kiút?
Alapjáraton egy tower-defense címről beszélünk, így a játékmenetet több részre oszthatjuk: a fő rész abból áll, hogy robotunkkal fel-le mászkálva, bányászható részeket keressünk a Falon, majd az onnan szerzett ásványokat begyűjtsük és visszavigyük a bázisra. Ezt a bányászatot szakítja meg a hullámokban érkező ellenség, akiknek egyetlen célja, hogy elpusztítsák a pókot és vele együtt a nehezen összeszedett nyersanyagjainkat is. Miután fúrtunk egy lyukat, mehetünk is felporszívózni a kifejtett érceket, majd azokat visszaszállítva a pókba megkezdhetjük annak ideiglenes fejlesztését: ez lehet az ágyuk gyorsasága, minket segítő drónok kilövése, nagyobb tárhelykapacitás az egy kör alatt beporszívózható érceknek és így tovább. Azért csak ideglenesek ezek, mert a pók elpusztulásával a fejlesztések is odavesznek, ez ad némi roguelike ízt is a bányászós mókának.
Bányászat közben rejtett helyszíneket találhatunk, ahol tervrajzokra és ereklyékre is rátehetjük kesztyűs mancsunkat, ahogy például a sztorit velünk jobban megismertető kódex darabokra is így bukkanhatunk. Gyakorlatban ebből az oda-vissza futkározásból áll a játék a bánya és a pók között, pár percenként visszaverve az érkező ellenséget. A dolgunkat nehezíti, hogy egy-egy tárna bizony véges számú ércet tartalmaz, így le-fel mászkálva a falon folyamatosan újabb és újabb bányásznivaló után kell néznünk. Ez a bányászat-fejlesztés-harc körforgás ismétlődik, egészen addig amíg meg nem jelenik egy boss, aki a teljes képernyőt kitölti. Az ő legyőzésük vagy egyáltalán visszaverésük gyakorlatilag lehetetlen küldetés, így az óhatatlanul bekövetkező elhalálozásunkat egy másik játékrész követi: a teljes játékot érintő fejlesztések!
Ahogy írtam, bányászat közben csak ideglenes fejlesztéseket kapunk, ezeket minden kör alatt elölről kell kezdenünk, hiába okoz nehézséget akár egyetlen képességfa kimaximalizálása is. Az igazi előrelépést azok az extrák adják, amiket a feloldásuktól kezdve minden alkalommal használhatunk: például egy kampót a pókra amit kilőve valamelyik vertikális irányba, hirtelen helyváltoztatásra leszünk képesek – ez a boss harcoknál szinte kötelező -, esetleg több életerőt, nagyobb sebzést, erősebb páncélzatot. Ezek hivatottak minket hosszútávra beszippantani, így minden egyes halál egy új lehetőség arra, hogy a következő kör jobb legyen, gyorsabban haladjuk a bányászattal, tovább bírjuk az ellenfelek ostromát, szóval magát a játékot játszhatjuk tovább.
Személy szerint nagyon szeretem a hasonló retro hatású címeket, így a grafikára részemről itt se lehetett panasz. Kimondottan jól megcsinálták a robopók mozgását ahogy például a főbb ellenfeleket is, de alapvetően is stílusában a hasonló grafikai körítést használó címek között egy szép játékról beszélhetünk, a felhők és a háttérelemek nézegetésébe konkrétan bele lehet feledkezni. A hanghatásoktól már kevésbé estem hanyatt, a pókon kavicsként kopogó lövedékek hangja például kimondottan irritáló, aláfestő zene pedig alig hallható. Összességében nézve viszont egy tizenórás szórakozásra kaptam jegyet a Wall World által és jóformán minden percét élveztem.
Értékelés
85%
Összefoglaló Egy kimondottan szórakoztató és hosszú órákra a képernyő elé szegező tower defense.