Battlefield 5 Firestorm – Játékteszt

„A kör közepén állok…” Minden adott volt már évekkel ezelőtt a 21. századi sikerrecepthez. Hatalmas területek, 64 játékos kezelése egy időben és remek ballisztika/fizika. Valójában nem foglalkoztam ezzel a játéktípussal, amíg az egyik kedvenc játékomba be nem tolakodott, és egy kis pluszt nem hozott a még mindig izgalmas terrorelhárító-terrorista fogócskába.

Önálló játékok építkeznek a battle royale-sémára, de vannak, akik csak később csatolják hozzá extra játékmódként. A Dice is pont így tett. Tavaly év vége óta vártuk a Battlefield saját battle royale-elképzelését, a Firestormot.

60 másodperc szaladgálás után érkezünk egy leamortizált repülőgéphangárba a többi kihívóval. Már fentről láttam a hatalmas és elképesztően kidolgozott és gyönyörű pályát egy forgólapátosról. Norvégia ezen részén sokféle tereptárgy színesíti a félig-meddig havas környezetet, illetve ad fedezéket az alacsonyan repülő páncélos lövegekkel szemben. Ugyanis ez még mindig egy Battlefield, ami elképzelhetetlen járművek nélkül. De sajnos a tankok tornyát csak akkor tudjuk vezérelni, ha át is ülünk a hozzátartozó ülésbe. Lehívhatunk a levegőből is harckocsikat, de az igazán kemény tankok mindig a véletlenszerűen generált lánctalpas garázsok mélyén vannak. Aminek a kinyitása nem zökkenőmentes, ugyanis amikor elkezdjük a folyamatot, a fél pályát felrázó riadó veszi kezdetét. Ami felfedi a pozíciónkat, és nem mellesleg sokáig is tart (de sokszor megéri), izgalmas pillanatok ezek. Természetesen páncéltörő fegyverek is bevethetők, szóval senki se gondolja, hogy a 80 tonna erős fémszerkezet biztonságot ad minden helyzetben (főleg, hogy még az üzemanyag is véges…).

A játékosok 150-es életerővel vághatnak neki az „Éhezők viadalának”, viszont fel tudjuk tornászni ezt az értéket egészen még plusz 150-el. Ehhez mellvértlemezeket kell bedugdosni a mellényünkbe látványos animáció keretében, ha találtunk egy ritka mellvértet, szám szerint hármat.  A szabályok itt sem különböznek, földet érés után indulhat a kutatás a minél jobb és erősebb felszerelésekért. Majdnem minden fegyver át lett ültetve az alapjátékból. Nem a játékosoknak kell fejleszteniük a fegyvert, vannak ritka típusok, amikre már fel van aggatva optika vagy támasz. A málhánkat megtölteni sokszor körülményes. A lootrendszer kaotikus is tud lenni, amikor egy ellenfél elesik, minden, ami nála volt jó esetben szétszóródik, rossz esetben egymásra rakódik, és onnan kell kihalászni amire szükség van. Értékes másodperceket lehet ezzel elbukni. A tárgyak ritkaságát illetően használhatjuk az alapjáték legdurvább fegyverét, a V-1 rakétát, ami egy jelzőfáklya segítségével hívható le. Ugyanezzel a módszerrel kérhetünk csapatszállítót és tüzérségi támogatást is. Sajnos egyszer sem tudtam használni (de láttam, ahogy más igen, sőt, én is voltam már áldozata). Akkor sem vagyunk esélytelenek, ha csak egy sörétes puskával és egy colt pisztollyal tudunk csak némi sebzést okozni. Képesek vagyunk véletlenszerűen felbukkanó pontokat elfoglalni (A, B és C), ezek pozícióját nagy hőlégballonok jelzik. Elfoglalásukkal jobb felszereléssel jutalmazza kitartásunkat a program.

Mindent egybevetve a főbb elemi dolgok működnek a start óta, nem találkoztam semmiféle programozási vagy optimalizációs hibával (csak a lootrendszer kacifántos egy kicsit, de ez a dizájnt érinti). Az is lehet nyerő taktika, ha valaki könnyen elfárad, és megpihen valamelyik fa tövében, C-4 detonátort szorongatva várva tökéletes pillanatig, persze ha szerencsésen szűkül a tűzgyűrű. Meg az is, amikor egy kezdetleges helikopter segítségével mi érünk elsőként a kör közepére és ássuk be magunkat vagy egyedül, vagy 4 fős szakaszban. Szépen foltozgatja, illetve bővíti az új terméküket a svéd csapat. Annyira tetszett a Dice elképzelése a battle royale műfajról, hogy az alapjátékhoz, amit 85 százalékra értékeltem, hozzáadnék még plusz 5-öt.