Űrdongó – filmkritika
A két debreceni gamer srác filmet szinkronizált, és nem is akárhogyan, Komzsik János és Fábián István azaz Jani és Pisti két álcának kölcsönözte hangját a Transformers legújabb részében, az Űrdongóban. Bevallom, sosem voltam hatalmas Transformers-fanatikus, ráadásul ahova a széria jutott az elmúlt pár részt nézve, nem gondoltam volna, hogy valaha újra rájuk nézek, de a srácok szinkronját muszáj voltam hallani, plusz ezt nem Michael Bay rendezte, ami szintén egy hatalmas pont a film oldalán.
Engedjétek meg, hogy kicsit még beszéljek a srácok szinkronjáról, illetve karaktereikről, aztán ígérem, áttérünk a filmre is.
Jani karaktere (Blitzwing): Egy igazi vadállat, sajnos nem szerepel túl sokat a filmben, és majdnem a legelején van a jelenete, ahol Űrdongóval harcol, viszont nagyon epikus egy összecsapás, a hangját annak ellenére, hogy el van torzítva robothangra, elég jól fel lehet ismerni. Nekem egy nagyon kellemes plusz élményt adott hallani a hangját a vásznon.
Pisti karaktere (Dropkick): Az ő hangja sajnos nem volt annyira felismerhető, egy ideig nem is voltam benne biztos, hogy jó karakterhez kapcsolom, de a stilus és az álca „személyisége” szerintem nagyon illet Pistihez, így még ha a hangja nem is volt annyira felismerhető, őt teljesen bele tudtam látni a szerepébe.
Ahogy ígértem, ennyi volt, amit a srácokról írok, hisz mindenki a film miatt van itt. Nos, nézzük az alapokat, a Transformers-filmek közül, meg kell, hogy mondjam, ez az egyik, ha nem a legjobb eddig. Sokkal kevesebb küzdelem van benne, és nem az a fő teljesítménye, hogy a ház mellett lévő bokor is felrobban, ha elmegy mellette egy kutya. Nagyon jót tett neki, hogy nem Michael Bay rendezte, pont kellő mennyiségű pusztítás, harc és érzelem van benne.
Űrdongó és Charlie kapcsolata, illetve annak alakulása aranyos és helyenként vicces is, valójában bármilyen más filmnél ez nem lenne teljesítmény, de mivel a Transformers-filmek egyikéről beszélünk, azt kell mondjam, hogy az. Van végre karakterfejlődés. Ráadásul nemcsak a főszereplőknél, de a mellékszereplőknél is. Charlie szomszédja, aki segít nekik egész végig, vagy a katona, aki először találkozik Űrdongóval mikor a Földre érkezik, mindannyian valamilyen szinten átalakulnak a film végére.
Szerencsére azért nem mindent hagyott hátra a szériából a film, a csatajelenetek még mindig nagyon látványosak és masszívak, igaz nekem nagyon hiányzik a harcok közben a robotok „súlya” a vászonról, olyan mintha héliummal lennének töltve mikor küzdenek egymással, pedig, ahogy van is egy jelenet, ahol Űrdongó beszabadul Charlie-ék házába, csak az érintésükkel képesek törni-zúzni az emberi dolgokat, olyan hatalmasak.
Igazából összességében egy élvezetes film volt, valójában csak azért érdekelt, mert a VR-os srácok szinkronizáltak benne, de így utólag kár lett volna kihagyni, mert önmagában is megérdemli, hogy megnézzük. Nem kizárt, hogy ez visszahozhatja a Transformers-szériát arra az útra, ahol ténylegesen a helye van.
Értékelés
85%
Összefoglaló Ha a VR-os srácok nincsenek benne a filmben, valószínűleg nem nézem meg egy jó darabig. A széria annyira elidegenedett önmagától az utóbbi években, hogy egyszerűen nem keltette fel az érdeklődésemet, viszont az Űrdongót hiba lett volna kihagyni, remélem, tartják ezt a vonalat a jövőben is.