Spyro – Reignited Trilogy – Játékteszt

Az első Spyro játék 1998-ban jelent meg. Még belegondolni is szörnyű, hogy majd 20 éve már, hogy először játszottam a Playstation népszerű lila sárkányával. Akkoriban a platformerek voltak olyan népszerűek, mint manapság a COD szintű akciójátékok, így nagyon nehéz volt sikeresen kitűnni a tömegből. A Reignited Trilogy a Toys for Bob stúdió vezényletével pedig képes megmutatni, hogy miért is szerettük és szeretjük még most is a hasonló játékokat. Ezt pedig teszi úgy, hogy a kornak megfelelő vizuális prezentációt, modernizált, de a régi klasszikusokra emlékeztető dallamokat mechanikai fejlesztéseket prezentál, végig megtartva mindent, amiért a régi sorozatot szerettük.

A nulláról újraépített játékoknál nekem mindig fontos tényező, hogy mennyire tudok egyből, a régi reflexekre hagyatkozva belekerülni a játékba. A Spyro ebből a tekintetből is jelesre vizsgázott. Oroszlánszívű sárkányunk pont úgy fut, repül és öklel a szarvával, mint ahogy én emlékeztem rá. A pályákon is többnyire mindent ott találtam, ahova emlékeim vezettek, bár még így is akadt nem egy puzzle, amit hosszú percekig tartott megoldanom. Mozgás tekintetében talán az oldalra gurulás az az újdonság, ami az én emlékeimet már nem szolgálja, azonban egy remekül működő adalék.

A fejlesztők ráadásul friss megjelenést is adtak a régi, jól ismert karaktereknek. Félreértés ne essék, semmi nem változott azon, ami működött korábban, a pályák letisztultak és remekül festenek ki, azonban az összes szereplő, legyen velünk vagy ellenünk , úgy fest, mintha most lépett volna ki egy 2018-as animációs mesefilmből. Mondják, hogy az emlékek megszépítik a múlt játékait: a Reignited Trilogy ez a megszépült emlék. Az, ahogy én akarok emlékezni rá. Nem a szögletes karakterek és szegényes hátterek, hanem a gyerekkorom képzelete, ahogy azt most a PS4 Pro kifogástalanul prezentálja a nappaliban.

Hangok tekintetében sincs szégyenkezni valója Spyro régi-új kalandjának. Bár Elijah Wood is tetszett, most Tom Kenny tért vissza Spyro hangjaként, hogy 100%-ban kiszolgálja a nosztalgiafaktort. Ráadásul számos más szinkronszínész visszatért a szép időkből, s az újak is tökéletesen dolgoztak. A hangulat, a régi level design és az új vizualitás pedig tökéletes élményt képes nyújtani a régi motorosoknak és az újaknak egyaránt.

Spyro első három kalandja körülbelül 20 órát ölel fel, de ha mindent szeretnénk összeszedni, akkor a kétszerese is könnyedén összejöhet. A legtöbb feladat felnőtt, sokat játszott fejjel már könnyebb (nem mindig), azonban a gyerekek így is kellő kihívást találhatnak a programban. A sárkánytűzben edzett felnőtteknek az új achievementek (amik nem követik a „csináld meg az első küldetés szisztémát”, hanem igazán kreatívak), valamint a feloldható concept artok tudnak plusz kihívást okozni.

Összességében a Toy for Bob remek munkát végzett. A Spyro Reignited Trilogy pont azt az élményt hozza, amit a 90-es évek gyermekei elvárhatnak. Spyro kalandjai frissek, megtartva a régi kor hangulatát, vegyítve a kornak megfelelő technikai háttérrel. Bár néhány hosszabb töltőképernyő képes kizökkenteni és a tisztán platformer stílus már nem biztos, hogy elég 2018-ban, a Spyro mégis követendő példa a Remasterek és Remakek világában. Számomra öröm látni, hogy a régi nagy klasszikusok hogy térnek vissza, s remélem, hogy a Spyro mellett sok másik sorozat is ellátogat még hozzánk.