Death Road to Canada – Játékteszt

A Dark Souls sikere óta a rogue-like játékokkal Dunát lehetne rekeszteni, nincs olyan hónap, hogy valaki ne próbálkozna hasonló témában. A Death Road to Canada is hasonló témában és adottságokkal indul, mint hasonszőrű társai, de lássuk kitűnik-e a sokaságból!

A Death Road to Canada pixel art stílussal, zombikkal és az említett rogue-like nehezítéssel csalogat minket, s bizony sikeresen. A játékot egyetlen karakter megalkotásával kezdjük, ám nem sokáig kell egyedül barangolnunk. Rögtön a játék elején csatlakozik hozzánk egy-két társ, akik közül folyamatosan váltogathatjuk az éppen általunk irányítani vágyottat. Fegyvereiket és egyéb felszereléseiket a menüben váltogathatjuk, bár egyszerre csak három tárgy lehet nálunk, ezek lehetnek tompa fegyverek, mint a vascső, vagy a baseball ütő, kezünkbe akad kés és hasonló gyilokszerszámok, de természetesen a legjobb eredményt a különféle lőfegyverek adják, ám ezekhez a lőszer nem potyog minden fáról. Ezeken felül lehet nálunk egy elemlámpa is, amivel a sötétebb zugokat megvilágíthatjuk, vagy akár ütlegelhetjük is az ellent! Végső elkeseredésünkben használhatjuk az öklünket, de bizonyos bútorokat is felkaphatunk.

A teljesen véletlenszerűen generált pályák, feladatok, sőt, karakterek bizony megnehezítik a dolgunkat, ám pont ez adja a játék sava-borsát, minden egyes nekifutás különböző kalandot kínál! A nehézség bizony erőteljesen változó ennek függvényében, lesz olyan amikor lazán fosztogatjuk a városokat, gyűjtögetjük a lootot, máskor viszont körülbelül a harmadik helyszínen elvérzünk egy zombi-áradatban. És bizony ezekből lesz több, a fegyverek elhasználódnak, a lőszer elfogy, a kötszer és gyógyító élelmiszerek ritkák, mint a fehér holló, így nem érdemes nagyon dédelgetni egyik karakterünket sem, bármikor búcsút mondhatunk nekik. Társainknak különféle parancsokat adhatunk, megadott sémák szerint. Harci helyzetben támogathatnak minket, vagy inkább menekülhetnek a horda elől, amíg mi feltartjuk az ellent. De éppen ellenkezőleg, őket is ráuszíthatjuk a holtakra és a megfelelő fegyverekkel bizony ütőképes támogató válhat belőlük. Mindegyik karakter rendelkezik pozitív illetve negatív perkekkel, ezek befolyásolják tulajdonságaikat, illetve tudásukat. Ezek a küldetések folyamán fejlődhetnek, viszont a morál az elszenvedett veszteségek fejében, durván megcsappanhat.

Figyelnünk kell arra is, hogy amennyiben találunk végre egy autót, legyen elég benzinünk! Amennyiben kifogy, sétálhatunk az apokalipszis aszfaltján, ami nem túl kellemes időtöltés. Ugyanígy szemmel kell tartanunk az étel és a fáradtság szintjét is, hiszen ezek mind befolyásolják a morált és a túlélők harcolni akarását, egy kialvatlan és ráadásul éhes társnak, nem túl sok hasznát vesszük. Amiben talán kiemelkedik a szürke tömegből, az a játék beteg humora, nem egyszer akadtam megmosolyogtató túlélőkre, vagy szituációkra. Zenei téren természetesen inkább a prüntyögő retro érzést akarták visszaidézni, ahogy a képeken látható pixel-art stílus is erre hajaz. Nem áll rosszul neki ez a megközelítés, leginkább a Hotline Miami ugorhat be róla. Az egész összképen azért érezhető viszont, hogy nem egy AAA kategóriás címmel van dolgunk, ám ez nem jelenti azt, hogy ne szórakozhatnánk vele egy jót!