Pinball FX3: Jurassic World Pinball – Játékteszt

Jurassic Park Pinball Mayhem

Kezdjük sorrendben a számomra talán legkevésbé szimpatikus asztallal. A látványvilága – ahogy az összesnek – ennek is teljesen rendben van, habár számomra a Matchbox-autók, az egymással (és néha a be-berepülő kék helikopterrel) viaskodó dinoszauruszok, valamint a jobb felső sarokban található épületek inkább idegesítettek, mint hangulatba hoztak volna. Az evakuációs történet annyira nem fogott meg, pedig a játékmódok elég változatosak, és a skillshot (találd el a golyó kihúzásakor a dinó farkát) is ötletes.

A tűzoltogatós küldetés kifejezetten alkalmas az adrenalintermelésre, a rámpákat is jól meg lehet küldeni, és a multiball is élvezetes játékélményt kínál. Ennek ellenére valószínűleg ezt az asztalt fogom a legkevesebbszer újra elővenni, mert az összkép egy kicsit nekem sablonos és gyerekes, és nem igazán kaptam el a hangulatát.

Jurassic Park Pinball

Jöjjön aztán a kakukktojás, amelynek neve csupán a „Mayhem” hiányában tér el az előzőtől. Sajnos az elnevezések nem túl ötletesek, de szerencsére a kevesebb most több, ugyanis bár elsőre konkrétan majdnem agybajt kaptam ettől az asztaltól (mindjárt részletezem, miért), összességében ennek lett a legbájosabb, leginkább a Jurassic Parkra emlékeztető hangulata.

Első benyomásra azt hittem, ez csak valami mókából készült asztal, főleg amikor láttam, hogy a skillshot abból áll, hogy egy fészekbe kell dokkolnunk a golyóbisunkat. Aztán amikor sokadszori próbálkozásra rájön a játékos, hogy ez nem is annyira egyszerű, leesik, hogy a bájosság csak egy álca, tulajdonképpen egy igencsak komoly kihívásokkal teli, kicsit oldschoolabb, összetett terepet kaptunk a képében, ami igencsak szoros viszonyt ápol az eredeti mozifilmmel (mind a küldetések, mind a hanghatások és dialógusok, mind pedig a megjelenés tekintetében).

A franchise igazi rajongóinak szerintem ez lesz az örök kedvenc, mind az audiovizuális tartalom, mind a nosztalgikus hangulat miatt. Ráadásul olyan kihívásokat tartogat a játékosoknak (érdemes végigolvasni a Table Guide-ot), amelyek bőven megkívánják a gyakorlást még a veteránoktól is. Elsőre kis betanulást és megszokást igényel (a két alsó flipperkar feletti ütköző hangeffektusa elég idegesítő tud lenni még sokadszorra is, és egyes rámpák is igencsak embert próbálóak), bizonyos vizuális effektusai (pl. a konyhai berendezés megjelenése vagy a bal szélső flakon viselkedése) pedig az őrületbe tudnak kergetni, összességében mégis az első játék végére a szívembe zártam, és bármikor újra elővenném egy kis múltidézéshez.

Jurassic World Pinball

És akkor jöjjön a végén a legmodernebb hatást keltő, napjaink flipperasztalainak színvonalát követő része a gyűjteménynek, amely értelemszerűen már a Jurassic World eseményeit dolgozza fel. A képeket látva talán mondanom sem kell, hogy vizuálisan ez a legerősebb hatású a három közül, és bár mindegyik asztalon hihetetlenül hangulatos az éjszakák és a nappalok váltakozása (ahogy a fáklyák megvilágítják a park kapuit és kerítéseit, az nagyon el lett találva!), a leglátványosabb jelenetekre ennél az asztalnál számíthatunk.

Az egész asztal érezhetően az „etetéses” játékmódra van kihegyezve, de ettől még lesz dolgunk bőven itt is, hiszen a film rengeteg jelenetét beépítették küldetésekbe. Ennek ellenére kicsit snassz a rendes skillshot hiánya, idegesítő a kétoldalt rengetegszer lecsurgó golyó miatti frusztráció, és néha úgy éreztem az egyes rámpák meglövésénél, hogy egyáltalán nem rajtam, hanem inkább a vakszerencsén múlt, hogy éppenséggel sikerült jól eltalálni őket.

A minijátékok viszont kifejezetten élvezetesek és ötletesek. Összességében az asztal körülbelül olyan, mint napjaink egynyári franchise-folytatásai: elsőre leesik az állad tőle, ideig-óráig képes lekötni, de egy idő után már a feledés homályába vész.